Nubya Krónikái: A négy sárkány csatája I. fejezet

Nubya földjét a legenda szerint Athmosz a félig ember félig sárkány hozta létre az istenek és titánok megbízásából. A teremtés hosszú és fáradalmas feladatnak tűnt amely sok erőt igényelt a fenséges,tekintélyt parancsoló sárkánynak is: megteremtette a földet, az eget,a fényt,a sötétséget. Megteremtette az erdőket,a tengereket és megteremtette az élőlényeket. Egész Nubya az ő fennhatósága alá tartozott azonban a teremtés ideje alatt jelentősen megfogyatkozott erejével nem volt már teljes mértékben ellenőrizni egész Nubyát így a teremtés után évekig fennállt a teljes egyensúly nagyon törékenynek bizonyult. Athmosz azonban érezte hogy egykor dicsőséges ereje kezd feledésbe merülni: egyre több lázadás tört ki a különböző lények között és egyre több konfliktus alakult ki közöttük. Athmosz ezért magához hívatta négy gyermekét  -hiszen apjuk gyengülésekor rájuk bízta a kontinens ügyeinek intézését- a birodalma szívébe: a fellegvárba. Három fia és egy lánya volt: Agram a fekete,Brend a kék,Freym a vörös és Numai a zöld sárkány.A hír azonnal eljutott Athmosz utódaihoz akik azonnal felhagytak addigi legfontosabb dolgukkal és elindultak apjuk fellegvára felé. Útközben a várhoz vezető ösvényen találkoztak de csak néztek egymásra s csak találgatni tudtak mi lehet az a fontos ügy mely miatt apjuk hívatta őket magához. Numai épp az elfeknek segített az erdőben. Bár feladata hogy ellenőrizze az elfek békéjét ő mindig igyekezett segíteni nekik. Apja hívásának viszont azonnal eleget tett. Brend épp az embereket ellenőrizte és próbált megoldást találni a városok körül tanyázó farkasok ellen azonban félbeszakította apja üzenete. Freym a törpök vaskohóit ellenőrizte és dolga végeztével indult el apja hívására. Agram nem akart eleget tenni apja hívásának hisz utálta hogy mindig csak az ő parancsait vitte az általa felügyelt orkoknak és más lényeknek végül azonban győzött lelkében a kíváncsiság és elindult apja fellegvárába.

-Talán belefáradt és mégtöbb munkát ad nekünk -fintorodott el Angram mire Numia csak forgatta a szemét.-

-Ugyan már. Ez a feladatunk. Azt hittem az hogy parancsolhatsz az élőlényeknek tetszik neked. -mondta gúnyosan.-

-Ez így is van-válaszolta fennhangon- Ha az én utasításaimat adhatnám ki. Sok dolog változna meg itt.

-Ebben biztos vagyok. -vágott közbe Brend- Valószínűleg sok lenne a változás de vajon azok kedvezőbbek lennének-e a jelenleg békés egyensúlynál?

-Megkérdőjelezed a módszereimet? -mordult fel Agram, ekkor megszólalt az eddig mellettük csendesen sétáló Freym-

-Nem kérdőjelezzük meg. Viszont te sem tudtad megakadályozni hogy az ork és troll portyázó csapatok ne fosszák ki a törp tárnákat.

-Ugyan. Ha rajtam múlott volna megkapták volna méltó büntetésüket. Különben is az nem járja , hogy az összes drágakő és érckészlet szinte csak a törpök kezébe került.

-A törp kovácsok hasznos felszereléseket tudnak belőlük gyártani melyeket a kereskedőik széthordanak egész Nubyánan.

A veszekedés tovább folytatódott egészen a vár kapujáig ott azonban mindannyian elhallgattak mielőtt az ajtó lassú nyikorgással kinyílt. A vár hatalmas volt:a fellegvár elnevezéshez hűen az ember tényleg azt gondolhatta hogy csúcsai talán elérik a legmagasabban az égen úszó felhőket vagy a rájuk oly erővel tűző fényes Napot. Amint beléptek a kapu bezárult mögöttük ők pedig beléptek a várba. Édesapjuk inasa Bhrams várta őket. Brahms egy félig törp félig emberi teremtmény. Az idő meggyötörte,háta meggörnyedt de ha urának szüksége van rá ő ugyanolyan gyorsan igyekszik azt teljesíteni mint anno.

-Uraim,Hölgyem. Az édesapjuk már nagyon várta önöket -azzal hátat fordított nekik majd intett hogy kövessék őt. Mindenki így is tett: Brahms fürge léptekkel indult felfelé egy végeláthatatlan csigalépcsőn mely felvezetett a Fényesség csarnokába,apjuk tróntermébe ahol apjuk hatalmas trón szerű kőből faragott emelvényen várta őket emberi alakjában. Emberi alakjában még inkább lehetett látni Athmosz gyengeségét: ráncos keze egy író madártollat tartott de nem tudott írni keze remegésétől. Egykor szőke haja tiszta ősz s szakállára is rászállt már a kor telének dere.

-Örülök hogy mindannyian itt vagytok. Bizonyára mindannyian meglepődtetek hogy pont most hívattalak benneteket.

-Ez így van remélem kellően fontos volt az ügy hisz régen hívtál össze minket -mormolta az orra alatt Agram mire Numai oldalba bökte- Ne legyél ilyen nagyképű. Ő az apánk. És az uralkodó, az ő parancsát teljesíted.

-Apánknak bizonyára nyomós oka volt hogy épp most hívatott minket.-mondta előre lépve Brend mire apja halványan elmosolyodott.-

-Vág az eszed mint mindig Brend. Tényleg nem ok nélkül hívattalak titeket ide.

-Akkor hallhatnánk az okokat? -türelmetlenkedett Agram-

- Nyugalom -csitította apja- hidd el hogy érdekelni fog amit mondani akarok. Főleg téged.

-Nos akkor halljuk -Agram összefonta melle előtt a kezét-

-Mint azt bizonyára már ti is észrevettétek egyre több a furcsa esemény történik Nubya területén. Furcsa erők munkálkodnak itt melyek régóta szunnyadtak ezen a helyen de most úgy látszik ismét munkálkodnak.

-Hogy érted ezt apám? -nézett rá kíváncsian Numai-

-Erre én is megadhatom a választ -szólalt fel hirtelen -Freym- Az orkok rátámadtak a törpök tárnáira. Ilyen azelőtt még nem fordult elő.

-Az emberek városai körül pedig farkasok portyáznak. De ezek mások mint az átlagos farkasok. Sokkal nagyobbak. -szólt közbe Brend-

-Azt hiszem lányom megkaptad a választ a kérdésedre viszont attól tartok hogy ez csak a kezdet. Ez a hatalom addig nem nyugodhat amíg egész Nubya nem lesz az övé. Én próbáltam ellene felvenni a harcot de a magam ereje is fogytán. Csillagom lassacskán leáldozóban van érzem a rozsda felemészti a testem és egyre kevésbé tudok harcolni ellene. És ezért hívattalak titeket: Úgy érzem sivár lényem nem méltó hogy Nubyát uraljam.

-Szóval minket akarsz megbízni azzal hogy uralkodjunk? Hmm ez tetszik -mondta gúnyosan Agram-

-Honnan veszed hogy te kapod meg az uralmat? -vágott vissza Freym- Én sokkal jobban tudnám kordában tartani ezeket az erőket.

-De én vagyok a legidősebb. Nubyának erős kezű uralkodó kell.

Így folytatódott a csatározás kettejük között. Brend és Numai nem szóltak bele a két fivér vitájába. Ők megelégedtek a maguk által birtokolt hatalommal. A vitának végül Athmosz vetett véget:

-Nem bízom egyikőtökre sem az uralkodást, hanem mindnyájatokra.

Freym és Agram ledöbbenve figyelték apjukat a hír hallatán majd a nagy döbbenetet Angram törte meg:

-Ezt meg hogy érted?

- Úgy értem fiam: mindnyájatok  együttes ereje kell hogy ezzel az erővel szembe tudjatok szállni ezért felosztom a birodalmam népeit melyeknek jó vezető kell. Agram, te kapod Nubya déli részét az orkok felségterületétől a nagy erdőig. Az orkoknak egy ilyen határozott és jó harcos kell vezérként.Freym: te fogod segíteni az északon élő törpöket. Eddig is nagy hasznukra voltál nálad jobb vezért nem tudnék nekik kijelölni. Tiéd a Nagy erdő északi része és az attól északra eső területek. Numai, lányom: te kapod a keleten élő elfek törzseit védenceidül. Tudom mennyire szíveden viseled a sorsukat, még akkor is ha te azt hiszed nem tudok róla -elmosolyodva fordul felé apja mire Numai lesütötte  a szemét mosolyogva. Végül Brendre tekint.-

-Brend, tiéd az emberek társadalma. Te tudod leginkább kielégíteni az emberi tudás vágyát bölcsességeddel. Mindnyájan esküdjetek meg hogy csakis olyat cselekedtek melyek az általatok vezetett nép és Nubya érdekét szolgálja -mindannyian térdre ereszkednek majd mindenki elmondta az esküjét.- Athmosz intésére mindannyian felállnak majd Athmosz még egy utolsó szót intéz hozzájuk: Ne feledjétek, a sötétség mindenhol ott lakozik még abban is akiről a legkevésbé gondolnánk. Kísérje utatokat szerencse.