Milyen lenne meghalni?

"A penge a bőrömbe vágott. Éreztem. Fogaimmal az ajkamba haraptam, hogy ne fájjon annyira. Szememből könnyek csordultak ki. Nem azért mert fájt... nem. Rossz volt, hogy újra megtettem. Rossz volt a hegekre nézni. Rossz volt magamra nézni. Ha lett volna bátorságom, megöltem volna magam. De nem volt. Jó.. mit vártam magamtól? Aznap vágtam meg magamat először. Szerdán. Este volt már, és minden sötét. Ültem az ágyamban, és sírtam. Sírtam, amiért szétesett minden. Sírtam, mert aznap egy részem, ha nem az egész, meghalt. Nincs már itt a régi énem. Ez már csak egy üres test, egy szenvedő szívvel. És egy vérző sebbel a lábán. Nem mondom, hogy nem bántam meg. Mindig megbánom. Mindig. Este... a sötétben, élvezem, hogy fáj. De reggel, mikor a lábamra nézek, és látom, ahogyan a vér rászáradt a sebekre, amik után biztosan heg marad... már nem olyan élvezet. Mégis rendszeresen megvágom magamat. Van úgy, hogy két órán keresztül, csak ülök, és nézem, ahogy folyik a vérem, egy kövér cseppben lefelé, majd rácsöppen, egy zsebkendőre. Aztán ha eláll, vágok egy újat. Ami mindig kevésbé fáj, mint az előző. Aztán.. elkezd zsibbadni a lábam. Gyenge lesz, és alig bírok ráállni. Ilyenkor tudom, túl sok volt.
Sokszor gondolkodom azon, milyen lenne, meghalni. Vajon fájna? Mondjuk... nem hiszem. Hiszen, a vérveszteség miatt, hamar eszméletem veszteném. Nem érezném a halált. De vajon milyen lehet érezni, hogy lassan itt a vég? Hogy lassan mindennek vége.
Először szédülni kezdesz. A látásod homályossá válik, és olyan, mintha minden forogna körülötted. Akkor még fáj. Nagyon fáj.. talán sírni is kezdesz. De aztán ez elmúlik.. zsibbadni kezdesz. Nem mondom, hogy jól fog esni,de rosszul sem. Igazából furcsa lesz. De akkor már mindegy lesz. Elfogy az erőd, levegőt is alig bírsz venni. Lehet, hogy meggondolod magad. Lehet, úgy gondolod, mégsem akarsz meghalni. De akkor már mindegy. Nincs erőd, nem tudsz segítséget hívni. Hiszen még megszólalni sem bírsz!
Hogy bírnál egy egész telefonbeszélgetést lebonyolítani.
Akkor még rosszabb, ha valaki rád talál. Látja ahogy haldokolsz. Hívja a mentőket. Te pedig tudod, hogy már késő. Érzed. Nem látsz már rendesen, a színek összefolynak. Hallod, hogy beszélnek, de nem érted mit. Minden viszhangzik. Akkor már tudod, hogy ennyi volt. Beletörődsz. Nem mondom, hogy örülsz neki. Szerintem a végén..mindenki megbánja. Lehet, úgy gondolja...mi lenne ha... de már nincs ha. Már becsukod a szemed, és tűröd, hogy az életednek vége, a te hibádból, amit megbántál, de már nem csinálhatod vissza, tűnődve azon, mi lett volna ha...
Jah, kábé ilyen lehet. Igazság szerint, én ki szeretném próbálni. De nincs hozzá bátorságom... "

Ez egy ilyen részletke lenne az első fejezetből. Nem tudom.. szerintetek? Az egész egy ilyen depis csajról szólna. Őszinte véleményt szeretnék kérni. :) Kösziii :)