Mérgezett flöss - Part 1.

I
Spider Hill azon maine-i városokhoz tartozik, amelyek a parttól jótékony távol esnek, így nem találkozni minden utcasarkon homárt árusító üzletekkel, de egy szép napon a tenger morajlása mégis hallható. Ennek a közepes méretű városnak négy legfőbb és további négy fő utcája van, amik pontosan a szélrózsa irányaiba vezetnek. A nyolc út a város közepén találkozik, ahol a református templom, a városháza és a bank található. A sugárutakról több kisebb-nagyobb utca nyílik, szinte behálózzák a területet.
Spider Hill legelőkelőbb része a High Street és a hozzá tartozó utcák. Itt él a város elitje, minden fontos ember a polgármestertől a Spiders’ Daily Mirror főszerkesztőjéig. Spider Hill szórakoztatóközpontja a Scene Avenue és mellékutcái. Jó és rosszabb színházak, a legmenőbb éttermek és bárok. A város művészei is itt élnek. A High Street és a Scene Avenue között található a Celebrity Lane. Ez az út vezet a várostól kicsit távolabb eső udvarházakhoz, öreg kúriákhoz és kisebb kastélyokhoz. A város legelmaradottabb része a Down Street és környéke. A régi belváros mostanra elveszette a pompáját, a házak lepusztultak. Aki teheti, megpróbál elköltözni onnan. Az idenyíló mellékutcákat sikerült az ott lakók bevonásával felújítani, de a főutca még mindig renoválásra vár. A munkás- és a szórakoztató negyed közötti határt a Shadow Street jelenti. Az úgynevezett Spider Hill-i alvilágnak itt van a központja, a tisztességes polgár messziről elkerüli például Ruby Mama falatozóját vagy Fu We éttermét. Spider Hill üzleti élete a Miss Moneypenny Avenue-n és a környékbeli pár utcában bonyolódik le. A városból a Work Street, ami a Miss Moneypenny Avenue és a Down Street között van, vezet az autópályára. Az üzleti negyed és az új kertváros között nincs éles határvonal, mégis a városiak a Market Mew-t és a Market Place-t tartják annak.
Ha az ember kimegy a városból a Celebrity Lane-en, akkor hat mérföld után megpillanthat egy hét házból álló csoportot. Ezekben a „házakban”, amik minimum tizenöt szobával és háromszáz négyzetméterrel rendelkeznek, az erre téved és itt ragadt milliomosok vagy a régi lakók leszármazottai laknak. A legszebb kúria kétség kívül a Snake House. Egy régi, György korabeli angol kastély kicsinyített mása. A bejárati kaput két hatalmas kígyó őrzi, innen az elnevezése. Itt él a város egyik legrégebbi családjának utolsó leszármazottja, a város Münchhausen bárója, Jack Livebait.
Jack talán az egész világot beutazta, mindenhonnan izgalmas történetekkel tért haza, amiket a városházán előadás formájában meg is oszt a többi polgárral. Általában a történeteit kiszínezi, de ezt mindenki elnézi neki. Jack a város egyik legfontosabb vállalatának, a Snake Teeth-nek az egyik vezetője. A vállalat kígyómérgek ellenanyagát állítja elő. Livebait maga szokta a kígyókat beszerezni, bárhol is él az. Maga Jack nagyjából harminchét éves, cserzett, napégette bőrű, atletikus termetű férfi. Haja olyan őrjítően szürke, mint George Clooney-nak. Eddig a tisztes agglegények mindennapjait élte, de úgy nagyjából hat hónapja egy egzotikus szépségű, barna bőrű, zöld szemű lánnyal tért vissza Brazíliából.
Jack legutóbbi útjáról a Spiders’ Daily Mirror a következő képen számolt be: „Jack Livebait, városunk ismert lakója legújabb útja egy apró indonéziai szigetre vezetett, ahol az utolsó szürke mamba populáció él. Habár alig félszáz szürke mamba található csak a szigeten, mégis rengeteg kígyómarás történik. Mr. Livebait arra vállalkozott, hogy egy párat elhozzon a Snake Teeth laboratóriumába. A kiváló tudósok, azon fáradoznak, hogy a világon először ellenanyagot állítsanak elő.” Az expedíció természetesen sikerrel járt, a kígyók épségben megérkeztek a laborba, így a kutatás elkezdődhetett. Jack Livebait ennek örömére kis összejövetelt rendezett házában, ahová barátait és üzletfeleit is meghívta.

II
Átlagos júliusi este volt. A tücskök ciripeltek, a szúnyogok csíptek, az emberek menekültek előlük. A parti kezdete este hatra volt kitűzve, de Jack és a barátnője már háromnegyedkor kiálltak az ajtóba, hogy fogadják vendégeiket. Először a Spiders’ Daily Mirror legfiatalabb és egyben legkedveltebb újságírója jelent meg. Úgy húsz éves, barna hajú, barna szemű, átlagos testalkatú srácról lehet beszélni. Jack azért hívta meg, hogy a parti után exkluzív interjút adhasson neki.
Charles Bergmann tengerkék Cadillac Sedanja megállt a birtok kapujában és a sofőrje elgondolkozott: „Tényleg kell ez nekem? Bájologni mindenféle emberek előtt, akik kinéznek maguknak. Az az interjú nem ér annyit, hogy mindenféle tudós előtt égessem magam.” De miközben ezek a gondolatok cikáztak fejében, a lábai a bejárati ajtó és vendéglátói felé vitték. Jack a műmosolyt erőltetett magára, a barátnője pedig a lehető legtermészetesebb volt.
- Örülök barátom, hogy elfogadtad a meghívásomat – nyújtotta a kezét Jack. – Hadd mutassam be a barátnőmet, Fiona Spice-t.
- Üdvözlöm, Mr. Bergmann – kellemes, csicsergő hangja volt Fionának. Picit érezhető spanyol akcentussal. – Már sokat hallottam magáról.
További ilyenkor szokásos udvariassági kör után léphetett csak be Charles a Snake House halljába. A parti szervizesek apró falatokkal kínálták, majd szembeállt a hatalmas tükörrel és a haját igazgatta. Charles Bergmann mindig is kényes volt arra, hogyan néz ki. Észre se vette, hogy egy újabb vendég érkezett meg. Úgy tűnt, mintha a nő csak úgy ott termet volna. Arca hasonlított Jackére, de a szeme más volt. Nem égett benne az a tűz, mint a férfiéban. Fáradtság, enerváltság volt benne.
- Susan, olyan rég nem láttalak, remélem, minden rendben van – ölelte át Jack Livebait a testvérét.
Susan Hook három évvel volt fiatalabb bátyjánál, de külseje alapján lehetett volna a nővére is. Gyerekkoruk óta ő volt az érettebb, komolyabb. Sose kergetett vágyálmokat, mindig két lábbal a földön állt. Matematikusi diplomájával nem egy egyetemen katedrája mögött kötött ki, hanem egy cég pénzügyi stratégiájával foglalkozik. A számok jelentik neki a biztonságot, a valódi világot.
- Persze, hogy minden rendben van, Jack. Ha nem lenne, rég tudnál róla – szavai fagyosak voltak, szöges ellentéte testvéréinek. – Fiona, jól nézel ki.
Nem nézett Fionára, csak elnézett a válla felett.
- Látom, jól kitettél magadért. Parti szerviz, koktélbár, pompás díszítés. Mennyibe került ez neked?
- Susie, hidd el, tudok bánni a pénzzel. A pénzhez mindig is én értettem. Emlékezz arra, hogy milyen tekintélyes adó-visszatérítést kaptál három éve, amikor én csináltam meg neked a bevallást.
- Pont akkor, mikor engem majdnem lecsuktak adócsalás miatt, mert kifelejtettem egy tételt a sajátomban – hangzott meg egy mély, misztikus hang az ajtóból. – Nekem is segítséget kellett volna kérnem.
Agatha Prig volt az, Jack cégtársa a Snake Teeth-nél. Marvyn Prig, Spider Hill egyik leggazdagabb vállalkozójának örököse. Huszonhét éves, zöld szemű, barna hajú. Remekbeszabott estélyi ruhája kiemelte a tökéletes alakját. Kétségtelen, hogy ahol Agatha Prig jelen van, ott a többi nő nem rúghat labdába.
- Agatha, milyen remekül nézel ki! – ölelte át Jack. – Ismerd meg a barátnőmet, Fionát.
Agatha arca hirtelen megváltozott. Eddig élénk volt, mindenki felé egy-egy mosolyt engedett, de amint meglátta Fionát az arca megfagyott. Majd fél pillanat múlva újra életre kelt, de már nem tért vissza az önfeledt mosoly.
Agathát egy szőke, kék szemű fiú követte, James Space. A Snake Teeth-nél Agatha és Jack közös titkára, amolyan lóti-futi ember. Nyurga alakjáról és szemüvegéről mindenki láthatta, hivatalnokféle. Livebait erényesen kezet fogott vele és neki is bemutatta barátnőjét. James aztán oda ment Bergmannhoz, aki régi ismerősként üdvözölte.
Eközben a birtok kapujához két taxi érkezett. Az elsőből egy idős, nagyvilági asszony lépett ki hatalmas szoknyában és egy ronda kalapban, míg a másikból egy üzletember kinézetű, fekete bőrű férfi szállt ki. A férfi karon fogta az asszonyt és az ajtóhoz vezette.
Theodore Rain mindig is a női nem nagy csodálójának tartotta magát. Apjától hatalmas vagyont örökölt, azt pedig jól forgatta és mindig több és több pénze lett. Jótékonykodás, adakozás tette ki élete nagy részét. De sose volt fafejű. Olyanba nem fektetett be, amit hasztalannak ítélt meg.
A férfi oldalán Beatrice Hills boldog volt, mert már régen érezte ezt a törődést. Tizenöt éve hagyta ott a Harvard katedráját, viszont nem költözött messze az iskolától, sokszor visszajár egy kávéra a barátaihoz. Cambridge megbecsült polgáraként éli nyugdíjas éveit.
Az utolsó két vendég is belépett Snake House előterébe. Majd miután a köszönési és bemutatási rituálé rendben lezajlott, Jack megszólalt.
- Barátaim! Ürülök, hogy újra láthatlak benneteket. Indonézia dzsungele nem a legveszélyesebb a Földön, de ti is tudjátok nagyon jó, hogy én bárhol képes vagyok bajba kerülni. Kövessetek az ebédlőbe egy fenséges vacsorára!

III
És a csapat elindult a diófa-lambériával burkolt ebédlőbe, aminek közepén egy hatalmas asztal állt. Jack két oldalán életének két legfontosabb nője, Fiona és Susan foglalt helyet. Susan mellett Agatha, majd James. Fiona másik oldalán Beatrice ült, mellette pedig Mr. Rain. Livebaittel szemben Charles Bergmann ült.  A parti szervizesek feltálalták a vacsorát. Az egyik pincér a szószos tálat vitte körbe a szarvashoz, amikor Agatha törte meg a viszonylagos csöndet.
- Vigyázzon! Nem látja, ez eredeti Gucci. Maga az egész életében nem keres annyit, hogy vehessen egy ilyet.
A riadalomnak az volt az oka, hogy Greg Donaldson, a pincérek vezetője véletlenül meglökte Agatha asztalszélére tett táskáját, ami majdnem leesett. A vendégek megértették, hogy Agathának ennyire fontos egy táska, de azért ezt a hőzöngést soknak találták. Mrs. Hills próbálta egy teljesen semleges témával visszazökkenteni a társaságot.
A csokoládétortát rakták az asztalra, amikor Agatha felállt és a mini bárhoz tipegett.
- Keverek magamnak egy Brandy sangaree-t, kér valaki mást a Martinin kívül?
- Egy Long Islandnek tudnék örülni – válaszolt a tortája fölül Jack.
- Én kaphatnék egy Bronxot? A Martinit utálom – fintorgott Fiona.
- Agatha remek a koktélkeverésben. Még a főiskolán tanulta ki. Ki is volt a tanárod, drága?
- Jack, túlzol – reagált Agatha mindenkinek háttal. – Max Comstock volt az első pasim a főiskolán. Ő rontott el, koktélok, cigi, fű. És hát a koktélokról azóta se tudok lemondani. Készen is vagyok.
Megfordult, a Long Islanddel és a Bronxszal teli poharak voltak a kezében. De mielőtt elindulhatott volna Jack feltartotta a kezét.
- Tudod jól, drágám, hogy evés után sose szoktam rögtön inni – felemelkedett és körbejáratta a szemét. – Ki örülne egy baráti Texas Hold’Emnek?
- Ha megbocsájtja Jack, én nem vennék részt a játékban – válaszolt Charles Bergmann. – Az olyan játékokban, amikhez szerencse is kell, sajnos nem vagyok jó.
- Sajnálom, Charlie. Remélem a többieknek nincs kifogása ellene.
Senkinek se volt. Bergmann, mivel jobb dolga úgyse volt, vállalta az osztó és a folyamatos beszélgetés fenntartójának szerepét.
A társaság egy másik szobába ment át, amit Livebait kártyaszobának nevezett. A helyiség közepén egy vörös posztóval bevont asztal állt. Körülötte nyolc szék. A játék gördülékenyen folyt. Senki se sértődött meg Jack pimaszabb blöffjein vagy Mr. Rain túl magas emelésein. Az éppen nem licitálók átmentek az étkezőbe, hogy a bárnál töltsenek maguknak egy italt, vagy hozzanak az éppen játékban lévőnek.
Már másfél órája játszottak, amikor mindenki csak Jackre figyelt. Jamesszel volt kemény licitben. Az asztalon a kőr ász, a treff hetes, a káró dáma, a kőr tízes és a kőr dáma volt. Mindketten megtették az utolsó tétet. James a treff dámát és a pikk dámát mutatta fel. Kiült az arcára az elégedettség. Hátradőlt a székén. Jack kényelmesen kiitta koktélos poharát, majd először felfordította az egyik kártyát. Kőr király. Tartott egy kis hatásszünetet, és felfordította a kőr bubit is.
- Rojálflös! Jacknek rojálflöse van! – kiáltotta Fiona.
- Nem hiszem el! – mondta Mr. Rain és Mrs. Hill szinte egyszerre.
- Te atya úr isten! – James mondta ezeket. Nem hitte el, hogy a dáma-pókerét ütnék. Megsemmisülten rogyott az asztalra.
- Ezt nevezem az est fénypontjának – Jack a lehető legnagyobb vigyorral mondta. Fejére tette az üres poharát, mint mindig, amikor ünnepelt.
De most más is vegyült az örömébe. Hirtelen a mellkasához kapott és előre bukott. A homlokán verejtékcseppek jelentek meg. Lefordult a székről, a padlón próbált úgy feküdni, hogy ne érezze a fájdalmat, ami már a bal karjára is kiterjedt. Mindenki elvesztette az eszét, kiabáltak, rohangáltak. Fiona és Susan a sírás küszöbén voltak. Mrs. Hill egy pohár vízért rohant el. Közben Jack levegőt is nehezen kapott. A torka összeszorult. Mr. Rain javaslatára orvosért telefonáltak.
Mikor Dr. Watson, Spider Hill orvosa kiért már csak azt tudta megállapítani, hogy Jack Livebait szívrohamban meghalt. Vagy legalábbis ezt mondta a vendégeknek. Viszont egy dolgot nem tudott figyelmem kívül hagyni. Jack Livebaitnek sose volt magas a vérnyomása, cigarettát sose szívott és a legjobb kondícióban volt. Akkor mitől volt rohama? Ezen töprengett, míg várta, hogy a rendőrségen kicsöngjön a telefon.