Macette 1-2.

1.fejezet

Fél tíz van. Dorothy Wahlpole most jött csak haza. Anyja mellett is szótlanul ment el,egyenes fel,a szobájába. Magárazárta az ajtót,táskáját az ágyra dobta,majd lázasan kutatni kezdett az íróasztala fiókjában. Gyönyörű,16 éves lány volt,fekete haja majdnem leért a derekáig,bogárfekete szemeivel olyan ártatlanul tudott nézni,mint a megrettent őz,de ha kellett,szikrázott a tekintete.Egész osztálya gyűlölte a lányt,boszorkánynak csúfolták.Ez az utálat viszont kölcsönös volt.
Végre megvan,amit keresett! Egy fekete,kígyós markolatú tőr. ’’Már csak a ruha kell.”-gondolta.
-Dory,gyere le,beszélnünk kell!-hívta anyja.
-Büdös r*banc,miért nem tudsz soha békénhagyni?!-fakadt ki Dorothy.
Ezután fogta a táskáját és lemászott az ereszen.Az utcán egy fekete motorral várta már a barátja.Felpattant mögé és eltűntek a sötét éjszakába.


2.fejezet

Dorothy már rég nincs a városban,hanem valahol messze,egy sötét tó mellett áll egy „esküvői ruhában”.A ruha egy pántnélküli,fekete-piros fűzős,piros selyemruha volt.A barátja éjfekete öltönyt viselt.Végre! Megjelent Dorothy egyetlen barátnője,Cassandra.
Cassandra már 20 éves is elmúlt,de még mindig Dorothy évfolyamtársa volt a 10. évfolyamon. Ő egy igazi \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"Gothic Lady\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\" volt:fenékig érő ébenfekete haja,méregzöld szeme volt és mindenki sámánnak tartotta őt a jobb kezén lévő hatodik ujj miatt,amit persze már rég levágott magának.Végül hozzálátott a szertartáshoz:
-Azért jöttünk ide,hogy ma megkereszteljünk Téged,Dorothy Wahlpole,majd összeadjunk Leoval,kedves szerelmeddel! Elhoztad a tőrt?
-Persze,Cassandra nővér.-válaszolta Dorothy,majd átnyújtotta a kést.
-Mutasd a bal csuklód!-A lány bátran és engedelmesen eleget tett a kérésnek.
Cassandra fogta a kést és egy sebet ejtett a csuklón.A vért összegyűjtötte egy serlegbe,majd így szólt:
-Ó,Te Nagyhatalmú Sátán,áldásod kérjük új gyermekedre,Macette-re!
Ezután halk varázsigét mormolt,transzba esett,majd így kiáltott:
-Macette,gyermekem,áldásom kísérjen életed minden percében!Neved eldobtad,többé már nem vagy Dorothy Wahlpole!
Cassandra magához tért,majd a serleget körbeadták,mindenki ivott belőle egy kicsit,de persze hagytak a Sátának is.A parancsolójuk részét az általuk „Styx-tónak” elkeresztelt,sötét vizű tóba öntötték.A fényes telihold félemetesen világította meg a tó vizét.Ahová előbb a vért öntötték,ott úgy göngyözött a víz,mintha épp most forrna.
Ezután Leo elővette a saját kését és Dorothy is visszakapta a szeretett tőrt,majd a tó fölé magasodó szirthez sétáltak.Ott mindenketten a bal tenyerükbe belevágták a másik monogramját,majd megfogták egymás kezét és a tó fölé tartva kezeiket,megcsókolták egymás.A Styx-tó elnyelte a szerelmesek vérét.
Hirtelen Dorothy ellépett újdonsült férjétől.Megijedt.Hirtelen megfordult.Cassandra állt mögötte.Kifejezéstelen arccal belökte Dorothyt a vízbe.Dorothy csukott szemmel és némán zuhant a sötétségbe. Leo ott állt kinyújtott kézzel és ordított.De Cassandra megfogta a vállát és így szólt hozzá:
-Ha a lány valóban boszorkány,akkor túléli és nem fullad a tóba.Ha nem boszorkány,akkor a sok alsószoknya megszívja magát vízzel és a Sátán magához hívja a gyermekét.
Ezután a papnő némán lesétált a szirtről és eltűnt az erdőben.
Leo csak állt a szirten,némán.Könnyei csak úgy fojtak az arcáról,le egyenes a sötét tó vizébe.