Lélekfa 2.

Eric nem hitt semmiféle mendemondában. Őt nem érdekelte a régi históriák, mesék. A babonás embereket egyenesen őrültnek tartotta. Tökéletesen meg volt elégedve a saját kisvilágával, amibe beburkolta magát. Csak két dolog boldogította: a pénz és a nők.
Eric nagyon beképzelt és kapzsi ember volt. Gátlástalanul eltiport mindenkit, aki az útjába állt. Lopott, csalt, hazudott, embereket zsarolt és közben egy csepp megbánást sem érzett.
Sőt ő mások szenvedésében lelte örömét.
Nagy fejes volt valami igen népszerű vállalatnál.

Ericet sokan utálták, de kevesen akadtak, akik kimerték nyilvánítani ellenszenvüket.
Akik ezt mégis megtették, hamar kezükbe kaphatták a felmondó levelüket.
Eric minden hétvégéjét valami puccos szórakozó helyen töltötte csinos hölgyek társaságában.
Olyankor mindig felöntött a garatra és következő reggelre igencsak másnapos lett.
Eris az irodában ült kényelmes karosszékében és iratokat, értékpapírokat hamisított át.
- Na, ezekkel is meg volnánk - nyújtózott egyet és karórájára nézett.
Péntek este volt úgy döntött most egy nyugalmasabb helyre vágyik.
Beült kocsijába és elindult. Szeme ólomsúlyúnak tűnt de néhány pohár sör nélkül nem akart haza menni.
Nem sokáig kellett keresgélnie, csakhamar ráakadt egy szerényebb hangulatú kocsmára.
Eric belépett a helyre. Még soha nem járt ebben a kocsmában.
A pult mögül motoszkálás hallatszott. Eric arra nézett és megpillantotta a csapost, aki háttal állt neki.
Arcát így nem láthatta de a nyaka körül mintha kötélhágcsó tekeredett volna.
Eric óvatosan megszólította a csapost.
- Öhmm, figyel...
A csapos megfordult és egy hirtelen mozdulattal Eric nyaka köré csavarta a kötél hágcsót.
- Te is egy gonosz ember vagy! Most igazságot szolgáltatok - mondta jéghideg hangon a csaposnak álcázott katona.
Eric a katona szemébe nézett és... meghalt.
Lelkét magával vitte a szellemlovas és bezárta abba a fába ahol ő sok-sok éve meghalt. Az igazság szolgáltató katona szellem legendája máig fenn maradt...