...
- Huh...Rendben, akkor hívj Lánynak, de édesanyámat légy szíves nevezd Mimirillának!
A jövevény igenlően bólintott egyet, és amit senki sem várt; megölelte Lányt! Lánynak hosszú ideig gombóc volt a torkában, mert izgult mit szól az anyukája, ha meglátja új családtagjukat...és ő maga mit szól hozzá egyáltalán...?
**********
- Anyuu!!! Megjöttünk!
Mimirilla felült az ágyon és az ajtó feléé fordult.
- Hogyhogy jöttünk?
- Hát én és Fiú!
- Kicsoda!?
Megérkeztek a szobába, Fiú immár ruhában, és az anyatündér olyan tágra nyitotta a szemét, hogy Lányék egy percre nem értették, miért nem esik ki a helyéről.
- Jaj, anyu, tudod, mesélted, hogy Isten már meg akarta teremteni a fiúkat. Nos, hát... én segítettem neki egy kicsit!
- Jaj, édes kislányom! Ugye nem?
- De igen!
- Te teremtetted őt?
- Igen, miért, baj tán, hogy kiadom a tündértehetségem?
- Nem, dehogy, nem azért...
- Anyu... mielőtt elkeserednél... Ő lett volna az ajándékom...!
Mimirilla csodálkozása hirtelen anyai mosolynak adta át a helyét.
- Gyere ide, lányom!
Lány odalépett és megölelték egymást. Fiú, aki eddig egy árva szót sem szólt és a sarokban állt mozdulatlanul, most ő is odalépett az ölelkezőkhöz és hátulról jó erősen megölelte őket ő is...
- Fiú! - szólt Mimirilla gyengéd, öregecske hangja. - Mivel nem látjuk már sokat egymást, most mondom el neked, hogy mindenben hallgass Lányra!
- Rendben! - akarta mondani Fiú, de csak tátogni tudott.
- Akkor hát, kislányom és Fiú...
- Anyu, miért nem mondod á, hogy kisfiam? Hiszen a testvérem!
- Óh, dehogyis, kis drágáim!- legyintett könnyedén Mimirilla. - Attól, hogy te teremtetted őt, még nem vagytok rokonok, mert...
- De hát nézz ide! - mondta Lány, miközben a karján lévő már-már alig vérző sebhelyet mutogatta anyjának. - Az én húsom! Ez neked nem testvériség?!
Ismét könnyeden jött a válasz:
- Nem!
- De hát... miért... Isten azt mondta, hogy...
- ...hogy megakarja teremteni az első embert...
- ...igen, amit te már megtettél...
- És mellé az ellenkező nemből is az elsőt, amit viszont már...
- ...én tettem meg. - így fejezték be soronként egymás mondatát, amikor valaki elcsukló bizonytalan hangocskájával közbeszólt:
- Lány nem én testvér, én szeret Lány, de nem testvér...
A meglepő mondatot néma csend követte...
(folyt. köv)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ahogy a védelem kiépült, Dareth handorioi hódításait emiatt be is fejezte, és inkább északra, Rolenciába vezényelte szörnyű hadát. Rolencia nem volt egységes birodalom, nem volt összetartás, így nem is tudtak fennmaradni. Viszont érdekes módon, mintha megelégedett volna ennyivel, Mágusföld határán, a Benfini-hegységnél megállt. Nem tudni, hogy miért...
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Hozzászólások
Ez a fiú engedelmeskedik a lánynak kompozíció valahol elcsúszot a történelem során, nem? :)
:flushed:
Okéoké, de sosem tudok jó indőrendbe igazodni az írásnál és van, amikor iskolában a szám.tech. órán írom meg, vayg ebéd elpőtt kb 10 perccel, nem tehetek róla, és bocs! :sleeping: :sleeping: :smile:
Nagyon kösy aki elolvassa, mert nagyon sok munkám van benne, nem olyanok, mint azok az erotikus regények, amikben összecsapnak két hasonló, vagy külömböző nemű embert közösülni...szóval értitek...
na sok pussz:andey