...
- Huh...Rendben, akkor hívj Lánynak, de édesanyámat légy szíves nevezd Mimirillának!
A jövevény igenlően bólintott egyet, és amit senki sem várt; megölelte Lányt! Lánynak hosszú ideig gombóc volt a torkában, mert izgult mit szól az anyukája, ha meglátja új családtagjukat...és ő maga mit szól hozzá egyáltalán...?
**********
- Anyuu!!! Megjöttünk!
Mimirilla felült az ágyon és az ajtó feléé fordult.
- Hogyhogy jöttünk?
- Hát én és Fiú!
- Kicsoda!?
Megérkeztek a szobába, Fiú immár ruhában, és az anyatündér olyan tágra nyitotta a szemét, hogy Lányék egy percre nem értették, miért nem esik ki a helyéről.
- Jaj, anyu, tudod, mesélted, hogy Isten már meg akarta teremteni a fiúkat. Nos, hát... én segítettem neki egy kicsit!
- Jaj, édes kislányom! Ugye nem?
- De igen!
- Te teremtetted őt?
- Igen, miért, baj tán, hogy kiadom a tündértehetségem?
- Nem, dehogy, nem azért...
- Anyu... mielőtt elkeserednél... Ő lett volna az ajándékom...!
Mimirilla csodálkozása hirtelen anyai mosolynak adta át a helyét.
- Gyere ide, lányom!
Lány odalépett és megölelték egymást. Fiú, aki eddig egy árva szót sem szólt és a sarokban állt mozdulatlanul, most ő is odalépett az ölelkezőkhöz és hátulról jó erősen megölelte őket ő is...
- Fiú! - szólt Mimirilla gyengéd, öregecske hangja. - Mivel nem látjuk már sokat egymást, most mondom el neked, hogy mindenben hallgass Lányra!
- Rendben! - akarta mondani Fiú, de csak tátogni tudott.
- Akkor hát, kislányom és Fiú...
- Anyu, miért nem mondod á, hogy kisfiam? Hiszen a testvérem!
- Óh, dehogyis, kis drágáim!- legyintett könnyedén Mimirilla. - Attól, hogy te teremtetted őt, még nem vagytok rokonok, mert...
- De hát nézz ide! - mondta Lány, miközben a karján lévő már-már alig vérző sebhelyet mutogatta anyjának. - Az én húsom! Ez neked nem testvériség?!
Ismét könnyeden jött a válasz:
- Nem!
- De hát... miért... Isten azt mondta, hogy...
- ...hogy megakarja teremteni az első embert...
- ...igen, amit te már megtettél...
- És mellé az ellenkező nemből is az elsőt, amit viszont már...
- ...én tettem meg. - így fejezték be soronként egymás mondatát, amikor valaki elcsukló bizonytalan hangocskájával közbeszólt:
- Lány nem én testvér, én szeret Lány, de nem testvér...
A meglepő mondatot néma csend követte...
(folyt. köv)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Mit tudsz a Pusztítás Torkáról? Halljam! - még az ajtónállók is összerezzentek a dühödt parancsra.
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
- Hatalmas varázsszer. - suttogta porszáraz torokkal a fogoly. Aki karjára húzza, képessé válik megnyitni valamiféle kaput, amin keresztül minden világok valamennyi fájdalma elpusztítja azt a lélekkel rendelkező lényt, aki a haszáló parancsol. De ennek a hatalomnak is ára van..
Vajon ki ez az ember? Taktikai zseni, hős fegyverforgató, intrikus, a természet ismerője egyetlen személyben?
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Azyert mindig körbelengte valamiféle titkot sejtető misztikum, ami még érdekesebbé tette az egyébként is jóképű fickót. Ráadásul a vándor rengeteg nyelven beszélt, olvasott, még az ó-jezykivel is elboldogult, ami köztudottan a nyelvtudósok átka. Egy közrangú ember nem lehet ilyen járatos egyszerre a művészetekben, nyelvekben, számtanban, orvoslásban, harcban, stratégiában...
Hozzászólások
Ez a fiú engedelmeskedik a lánynak kompozíció valahol elcsúszot a történelem során, nem? :)
:flushed:
Okéoké, de sosem tudok jó indőrendbe igazodni az írásnál és van, amikor iskolában a szám.tech. órán írom meg, vayg ebéd elpőtt kb 10 perccel, nem tehetek róla, és bocs! :sleeping: :sleeping: :smile:
Nagyon kösy aki elolvassa, mert nagyon sok munkám van benne, nem olyanok, mint azok az erotikus regények, amikben összecsapnak két hasonló, vagy külömböző nemű embert közösülni...szóval értitek...
na sok pussz:andey