...
- Huh...Rendben, akkor hívj Lánynak, de édesanyámat légy szíves nevezd Mimirillának!
A jövevény igenlően bólintott egyet, és amit senki sem várt; megölelte Lányt! Lánynak hosszú ideig gombóc volt a torkában, mert izgult mit szól az anyukája, ha meglátja új családtagjukat...és ő maga mit szól hozzá egyáltalán...?
**********
- Anyuu!!! Megjöttünk!
Mimirilla felült az ágyon és az ajtó feléé fordult.
- Hogyhogy jöttünk?
- Hát én és Fiú!
- Kicsoda!?
Megérkeztek a szobába, Fiú immár ruhában, és az anyatündér olyan tágra nyitotta a szemét, hogy Lányék egy percre nem értették, miért nem esik ki a helyéről.
- Jaj, anyu, tudod, mesélted, hogy Isten már meg akarta teremteni a fiúkat. Nos, hát... én segítettem neki egy kicsit!
- Jaj, édes kislányom! Ugye nem?
- De igen!
- Te teremtetted őt?
- Igen, miért, baj tán, hogy kiadom a tündértehetségem?
- Nem, dehogy, nem azért...
- Anyu... mielőtt elkeserednél... Ő lett volna az ajándékom...!
Mimirilla csodálkozása hirtelen anyai mosolynak adta át a helyét.
- Gyere ide, lányom!
Lány odalépett és megölelték egymást. Fiú, aki eddig egy árva szót sem szólt és a sarokban állt mozdulatlanul, most ő is odalépett az ölelkezőkhöz és hátulról jó erősen megölelte őket ő is...
- Fiú! - szólt Mimirilla gyengéd, öregecske hangja. - Mivel nem látjuk már sokat egymást, most mondom el neked, hogy mindenben hallgass Lányra!
- Rendben! - akarta mondani Fiú, de csak tátogni tudott.
- Akkor hát, kislányom és Fiú...
- Anyu, miért nem mondod á, hogy kisfiam? Hiszen a testvérem!
- Óh, dehogyis, kis drágáim!- legyintett könnyedén Mimirilla. - Attól, hogy te teremtetted őt, még nem vagytok rokonok, mert...
- De hát nézz ide! - mondta Lány, miközben a karján lévő már-már alig vérző sebhelyet mutogatta anyjának. - Az én húsom! Ez neked nem testvériség?!
Ismét könnyeden jött a válasz:
- Nem!
- De hát... miért... Isten azt mondta, hogy...
- ...hogy megakarja teremteni az első embert...
- ...igen, amit te már megtettél...
- És mellé az ellenkező nemből is az elsőt, amit viszont már...
- ...én tettem meg. - így fejezték be soronként egymás mondatát, amikor valaki elcsukló bizonytalan hangocskájával közbeszólt:
- Lány nem én testvér, én szeret Lány, de nem testvér...
A meglepő mondatot néma csend követte...
(folyt. köv)
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
Megálltak és füleltek. Qwâmbii nem hallott semmit. Akárhogy fülelt csak a szélben lengedező ágak leveleinek zörgését hallotta. Ennek ellenére csöndben maradt, hátha a mágusnak jobb a füle. Horiq lassan leguggolt. Qwâmbii utánozta. Hosszú perceket töltöttek így, de nem láttak, és nem hallottak semmit.
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
- Észrevettek minket! - mondta Horiq gondterhelt arccal - Elvesztünk!
Ahogy ezt kimondta felállt. Abban a pillanatban repült a nyílvessző. A mágus botját találta el. A vashegy...
Hozzászólások
Ez a fiú engedelmeskedik a lánynak kompozíció valahol elcsúszot a történelem során, nem? :)
:flushed:
Okéoké, de sosem tudok jó indőrendbe igazodni az írásnál és van, amikor iskolában a szám.tech. órán írom meg, vayg ebéd elpőtt kb 10 perccel, nem tehetek róla, és bocs! :sleeping: :sleeping: :smile:
Nagyon kösy aki elolvassa, mert nagyon sok munkám van benne, nem olyanok, mint azok az erotikus regények, amikben összecsapnak két hasonló, vagy külömböző nemű embert közösülni...szóval értitek...
na sok pussz:andey