Ködös éjszaka

Egy ködös éjszaka volt.Telihold.A farkasok vonyítottak, a lány félt.Félt mert tudta üldözik.De hol a fiú?!Az egyetlen aki őt szereti.A lány sebesen rohant a ködös éjszakában a fák között.Az alatta lévő kis ágak csak ropogtak és a tövisbokor ágai megsebezték parányi csupasz talpát.De nem adta fel!Bár üldözték,mégis kitartó volt.Nem bírta már soká...elfáradt,és levegőért kapkodott majd végül egy patakhoz ért.A pataknál egy fűzfa állt melynek tövébe lepihent.Nem maradhatott sokáig,hallotta ahogyan a farkasok vonyítása egyre közelebb...közelebb...és közelebb ér.
-Mit ártottam?Miért üldöznek?
Kérdezte magában.A választ senki sem adta meg.Csak a szél hangos,susogó hangja, és a baglyok huhogása hallatszott.A lány ismét elindult a vad rengetegben.A fák között hirtelen egy homályos emberalak tűnt fel.A lány megtorpant,megijedt és hátrált.Az emberalak közeledett.Egyre csak közelebb lépett a kislányhoz ért, majd megszólalt:
-Ne félj,én vagyok!
A hang ismerős volt.Azé a fiúcskájé volt akit a lány szeretett.A fiú testét sebek borították.A Lány hozzá lépett,és gyengéden átölelte.A rémálomnak még nem volt vége,tudták mind a ketten menekülniük kell!Elindultak hát a zord éjszakában,és egy tisztásra tértek ki. A réten sehol egy lélek,síri csend csak a két gyermek állt.Valahonnan a fák közűl két világító szempár tűnt fel.Féltek, meg voltak ilyedve.A két szempár nem volt egyedül,a bokrokban még négy szempár volt tisztán látható.A két gyermek testét sebek borították el...Hideg éjszakájuk volt,ruhájuk alig alig maradt,mivel a fák ágai leszagadták róluk.A rét közepén ültek várva a halált.Levegőért kűzdőttek,fáztak és féltek...
Csend volt...Csak a levelek megtörő hangját lehetett hallani, ahogy a farkasok puha talpai érintik a talajt.Felkapták fejüket,de energiájuk már alig alig maradt a menekülésre.Tudták itt a vég.A vadállatok egyre közelebb léptek a két fiatal gyermektesthez,majd körülállták azokat.A kislány szeme a könnytől homályos volt,a fiúcskájé szintén.Csak egymásra számíthadtak....De már nem sokáig.Még egy utolsó ölelés és egy utolsó csók, és egy utolsó szó: Szeretlek!
Ez a szó hagyta el mindkettőjük száját utoljára és örökre.A két test mozdulatlanul feküdt a tisztás közepén a ködös hajnalban,a hidegben,teliholdban...........