Kentaur

Mi az a kentaur? Ki találta ki? Mi ihlette rá? – ezen gondolkoztam, és eljutottam a válaszig, ami igazából teljesen egyértelmű és minden lovas szeme előtt ott van, mégsem látják meg.
Rájöttem, hogy te is lehetsz kentaur, de egyedül nem vagy képes az átváltozásra… Kell még valaki. Persze az alsó feled, a ló…

Mert úgy gondolom ez a különleges lény, igazából tényleg csak a képzelet szüleménye. Az, amikor valóban egybeolvadsz a lovaddal, mikor a hátára ülsz. Amikor tökéletes az összhang, és nem zavar meg senki. A kentaur a lovaglás megtestesült szépsége. Mindaz, amiért olyan sokan elkezdik.

Az a pillanat, amikor már olyan jól tudsz lovagolni, hogy igazából nem is fordítod a lovat a kanyarban, hanem te fordulsz és az alsó feled követi a tested ívét. Amikor vágtázol és tudod, hogy nem lennél képes szilárdan, egyenesen ülni a nyeregben, nem tudnád magad elvonatkoztatni a lótól, mert muszáj összeolvadnotok. Ez az, amiért az ember lovagolni kezd. Amikor az elején a fogát összeszorítva koncentrál és várja a fordulót, hogy a csípőjéig húzva a kantárt megforduljon. De később, mintegy vázlatból, körvonalazódik az egész. A mozdulatok lecsiszolódnak, finomabbak lesznek. És, ha van ilyen pillanat, amikor végre az ember tud úgy lovagolni, hogy nem kell annyira figyelnie, minden egyes porcikájára, akkor az az, amiért érdemes egyeltalán elkezdeni ezt az egészet. S bár az ide vezető út nagyon nehéz, és keményen kiszűri az alkalmatlanokat, mégis, aki eljut ide, az megérti, miért is kezdte el…