A szép zsolnai kávéscsésze harminc éve hevert a pohárszéken. Az asszony minden reggel erre pillantott először, amikor felébredt, s minden este kivette és elmosogatta, mintha használták volna. Ez volt az egyetlen értékes porcelánja, még régen vette a férjének, hogy „úrnak” érezhesse magát, amikor a kávét issza. Mert abban a letűnt világban mindenkinek ez volt az álma: úrnak lenni. De aztán jött a Háború, s a férfi már csak nagyritkán vehette kézbe a csészét… Egy nap már csak a postás hozott hírt róla egy szabványlevélben: „ütközet közben eltűnt”.
Senki sem ivott többet belőle. Az asszony minden szeretetét, amit nem adhatott meg az urának, erre az élettelen tárgyra pazarolta. Közben azzal nyugtatgatta magát, hogy a férje csak eltűnt, nem halt meg, haza fog térni és milyen boldogok lesznek, amikor ebbe tölti neki a feketét.
Lepergett három évtized, s a férfi nem tért meg otthonába… A nő a kávéscsésze foglyává vált.
Ez a nap olyannak ígérkezett, mint a többi, de dél körül megszólalt a csengő. Az asszonyon egy pillanatra végigfutott a „hátha”, de az ajtóban a kis unokája állt.
- Nagyi, jöttem játszani – jelentette ki gyermeki határozottsággal.
- Mit szeretnél játszani, kicsim?
- Teázósat! Nagyi… Kiveszed a szekrényből azt a csillogó bögrét? Nagyon vigyázni fogok rá, ígérem!
Az asszony egy pillanatra megdermedt; ez a legféltettebb kincse, de az unokája szeme úgy csillogott, olyan reménykedés volt benne, hogy képtelen volt nemet mondani neki.
Kirakta a kávéscsészét az asztal közepére, majd kiment a konyhába, hogy kekszet hozzon a kicsinek.
Hirtelen keserves zokogás hallatszott a szobából. A kislány alig érthetően zokogta:
- Nagyi, a maci összetörte a bögrét! Nagyon haragszol? – tette hozzá megszeppenve.
A nő összeszedte minden erejét és csak annyit mondott:
- Nem kicsim, ez csak egy csillogó bögre volt, nincs semmi baj.
Mosolyt erőltetett az arcára és teásat játszott a kislánnyal.
Este, mikor magára maradt, összeszedte a cserepeket és egy dobozban az ékszerei mellé helyezte, majd mosogatni kezdett.
Közben olyat tett, amit sohasem, amióta elvesztette a férjét: halkan énekelt. Azt a dalt, amit egykor a férjének nyárestéken.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony...
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Hozzászólások