Eltelt talán 4 év is már. Lehet 5…ki számolja?! 5 éve beszéltek utoljára. 5 éve tette meg vele azt, és így visszagondolva, megverné saját magát ha tehetné. Újra magába bolondította a lányt, majd eldobta magától egy másikért. Akibe szerelmes lett ugyan, és együtt vannak a mai napig, mégis…valami még mindig nem olyan. Valami már 5 éve nem olyan. Csak leugrott meginni egy sört…meleg nyári este volt, ez érthető. Tíz perce volt, utána be kellett mennie a barátnőjéért a városba. Közben megérkeztek a haverok is, szépen kezdődik a sztorizás, kivel mi van, csajok, kocsik, már megint „az a köcsög főnök, hogy sosem képes annyit fizetni, mint kellene”…Háttal ült az ajtónak, csak annyit látott, hogy a haverja megáll a története közepén, és mereven bámulja a bejáratot. Hátranézett, és benne is leállt egy kicsit minden.
Ott állt az ajtóban. A lány. Gyönyörűbb volt, mint amilyennek emlékezett rá. A barna, hullámos haja a háta közepénél is tovább ért már, egy feszes farmer volt rajta, és egy laza, aranyszínű felső. Amikor hátrafordult, látni lehetett, hogy a felső a hátán teljesen kivágott, és kis aranyláncok tartják össze. Az enyhén barna bőrén istenien mutatott. Összetalálkozott a tekintetük, a lány elmosolyogta magát.
- Szia… - mondta, és látszott a szemén, hogy tényleg örül annak, hogy láthatja a fiút. Adott neki két puszit.
- Csáó…- válaszolta a fiú, de ennél többet nem tudott mondani.
- Mi a helyzet? Jól vagy?- a fiú csak bólogatott. – Boldog vagy?- közben végig mosolygott. A fiú vállat vont.
- Meg vagyok.- a lány mégegyszer rámosolygott, megszorította a kezét, és a barátnőihez ment. A fiú a szeme sarkából követte őt. Látta, amint megörülnek egymásnak a régi barátnők, mert régen találkoztak. Látta, ahogy a lány kis ajándékot ad mindkettőjüknek. Látta, ahogy a lány büszkén mutatja
a gyűrűt a jobb kezén. Hallotta, ahogy az egyik barátnője meglepetten szinte kiabált:
- Eljegyzett? KOMOLYAN ELJEGYZETT? ÚRISTEN! – megölelték egymást. A fiú arcáról lehervadt a mosoly. Ekkor belépett a lány vőlegénye: az az ember, aki miatt annak idején szakítottak.
- Hé, na mi van, dicsekszünk, dicsekszünk?- megcsókolta, és megölelte a lányt. Lerítt róluk, hogy boldogok. A fiú úgy érezte (4 év „csend” után is), hogy összetört benne valami. Két perc múlva már indultak is. A lány tekintetével a volt barátját kereste, de az már nem volt ott- benn ült a kocsijában, és a város felé hajtott, százharminccal.
Aznap este megkérte a barátnője kezét. Másnap a munkahelyén elfogadta a németországi állást. Tudta, hogy soha többet az életben nem lesz igazán boldog.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
Hozzászólások
Tudom,kicsit szoros először,de később idomul.
Elmondom a történet végét saját verzióban:
Ahogy múlnak az évek, úgy von jóságos fehér fátylat az idő és az új élmények, a múlt sötét emlékei köré,melyen magányos pillanatokban átsejlik az elmúlt boldogság árnya. Néhány év távlatából pedig teljesen háttérbe szorul, ami egy új \\\"jövevénynek\\\" köszönhető, aki mind a négy és fél kilójával kisimítja a múlt ezernyi ráncát, új értelmet adva a boldogság kifejezésének és átalakítja az egykor csalódott fiatalember gondolatait, aki feleségének nap, mint nap odafigyeléssel, és törődéssel köszöni meg kitartását.
Az ifjú hölgy, pedig, miután házasságot kötött azzal a másikkal, három éven át nem hallatott magáról.
A srác eufórikus lelkiállapotát egy nap ismeretlen telefonszám zavarta meg.-Megcsalt többször, és nem tudom, mit tegyek.-így a lány.
Az ifjú családapa, karján gyermekével, kezében telefonjával, rájött, hogy lassan arcot sem tud kötni egykori fájdalmához.-Sajnálom-mondta.-Kezdj egy újat, ahogy szoktad,megy ez neked!
Átélés, emberiesség, dráma, irónia, irodalmiasság.
10;10
_______________
Maga a történet nem nagy durranás.
Szebben is meg lehetett volna írni, de a témaválasztást jónak mondanám.