Hogy lehet ez?

Hello. Kezdeném azzal, soha, de soha nem hittem a vámpírokban és efféle mitikus lényekben. Egyik nap azonban unatkoztam, ezért szörföztem a neten. Találtam vámpírokról és vérfarkasokról szóló történeteket. A vámpíros sztorik különösen megfogtak. Akkor volt az a nap, amikor lett egy hobbim: vámpíros sztorikat írni. Sok oldalt megnéztem. Egyik nap, miután ezt a szabadidős tevékenységet folytattam, egy oldal blogjára írtam. Ez az után volt, hogy megkezdődtek a fura történések. Nem tudtam, mi történik velem. Ma sem tudom. Eljött hozzám Ő. Nevét nem tudom, csak azt, hogy most már hozzá tartozom. Egy kötelék húz hozzá: a vérem. Először csak táplálék voltam. De egyre jobban kötődni kezdett hozzám. Érzem, hogy mindig velem van. Hisz hozzám tartozik. Már semmi nem választhat el tőle. De én nem bánom. Megismertem egy lányt. aki vámpír. Sokat tanultam tőle eddig is, de még többet fogok, ha úgy alakul. Tudják, miért hiszem el neki, hogy több száz éves ? Mert egy 90 éves agg sem képes ennyire bölcsen beszélni az emberek és az élet dolgairól, az érzelmekről. örülök, hogy ismerhetek egy ilyen vámpírt. Sokat tanulok tőle, bölcsebb lehetek. Visszatérve a vámpírokra, ez a lány, szóról szóra elmondta mit álmodtam, pedig nem is mondtam neki. Elmondta, különleges vagyok, a Szerelmem ezért választott engem, mert alkalmas vagyok vámpírnak. Hogy tesztel engem, és vár rám. Nincs az a férfi, aki több száz éven át várna rám. Szoros a kötelék, érzem ha féltékeny, szomorú, dühös vagy boldog. Olyankor az én hangulatom is olyan lesz. Az a sorsom, hogy az Övé legyek. Én nem bánom. álmaimban láttam már Őt. Vigyáz rám. Nem bánthatnak. Hamarosan vele kell lennem. Hűséges alattvalója leszek. Szeretni és tisztelni fogom. Amíg a halál el nem választ. Századok múlva.



Folyt.köv.