Három

1. fejezet

Alena a tanácsterem külső falának támasztotta a hátát. Nem gondolta, hogy ilyen könnyű lesz. Kicsit eltöprengett a beszélgetésen. Apja mostanában mintha belefáradt volna a kormányzásba, pedig csak az előző tavasszal töltötte be a 48. életévét. A lány felocsúdva rázta meg a fejét. Badarság. Pont mint az apja mondta. Végigsietett a fehér márványfolyosón és a szobája felé vette az irányt. A kastély nyüzsgött szolgálóktól, lovagoktól, tanácsnokoktól és számtalan különös figura rótta a folyosókat keresve valamit. Alena láttára az emberek mindenhol széthúzódtak, és meghajoltak. Alena biccentéssel válaszolt, és folytatta útját. Már a szobájának a szárnyában járt, amikor halk zizzenést hallott a háta mögül. Oda nem illő zajt. Egy másodperc töredéke alatt előrántotta a tőrét, és támadója torkához szorította. Ugyanebben a pillanatban egy hideg penge nyomódott a torkának.

- Most meg kéne hogy öljelek. - csendült egy nyugodt hang.
- Csak rajta! - nevetett Alena. - Dekkath hallottam hogy jössz.
- Tudom. - mosolygott a férfi.
Most szemben álltak egymással. A férfi egy fejjel magasabb volt a hercegnőnél, haja színe ugyanolyan, bár valami különös fény vonta be. Míg a lány tincsei ébenfeketék voltak, a férfié valami megfoghatatlan fekete ezüst színben ragyogott. Homlokán már látszottak az idő ráncai, de ahogy lemosolygott a lányra nem tűnt idősebbnek annál. Leeresztett a tőrét, és hátrébblépett.
- Királyunk engedélyezte az erdei túrát a hölgynek?
- Természetesen. - Alena vidáman hátradobta a haját.
- Gondolom említést tett a nem megfelelő kíséretről.
- Mire célzol?
- Tudod te is. - A férfi lemondóan mosolygott.
- Nem érdekel a véleménye rólad. Egyébként is idősebb vagy nála.
- 128 év nem sok egy pegzemnél. Még zöldfülűnek számítok.
- Ha kevert véred miatt nem is élsz ötszáz évig, azért sokat láttál. - heveskedett a lány.
- Felesleges ezen vitatkozni. Úgyis tudod mi erről apád véleménye.
- Rendben van. - rántott egyet a vállán Alena. - Akkor szürkületkor a kapunál.

A pegzem biccentett, és elindult.
- És Dekkath! - szólt a távozó után Alena. - Ne késs el.
A pegzem csak mosolygott és tovább állt.
Miután eltűnt a folyosó fala mögött Alena folytatta útját. Szobájába érve azonnal csengetett szobalányának.
- Asha kérlek küld fel hozzám Gethos bácsit.
- Ahogy kívánod úrnőm. - Asha fejet hajtott és elsietett.
Alena körbenézett a szobában. A meleg ősz ellenére a szobában ropogott a tűz, és a napfény vidáman játszott az ablakon függő kristályokon. Alena a szekrényhez lépett, és kivette belőle szürke útiruháját, amit Dekkathtól kapott. Készített egy kis csomagot benne néhány dologgal, majd körbe-körbe járt a szobában nyugtalanul.