Ha a sors megérint (1. fejezet) 9. rész

Türelmetlen kopogásra ébredt. Vagy csak álmodta? Nem, tényleg kitartóan dörömböl valaki az ajtaján. Az ember azt hinné, hogy ez egy csendes környék... - háborgott. Ki lehet az? Nem vár senkit... Más normális ember ilyenkor fordul a másik oldalára. Talán a büntetőcédula miatt keresik, mert megint tiltott helyen parkolt? Nem, biztosan nem. Majd elmegy - fűzte tovább gondolatmenetét csukott szemmel - de nem, mégsem. Lehet fontos... Talán a szüleivel történt valami? Ez a kérdés kiugrasztotta az ágyból. Gyorsan magára kapott egy farmert, lesietett a lépcsőn és kitárta az ajtót. Majdnem megdörzsölte a szemét, lehet rosszul lát, mert szemei előtt testet öltött álmai asszonya.
Az apró termetű, nádszálkarcsú, lángvörös hajú, zavarba ejtően tiszta zöld szemű nő dühös volt.
- Eltévedt? - kérdezte Daniel végül, hogy mondjon valamit, de magában azon tűnődött, vajon mit csinálhatott, hogy a lány haragszik rá.
- Nem, magához jöttem, de úgy tűnik elfelejtkezett a megbeszélésünkről - pillantott végig Shannon a férfin.
Hú.., ez aztán a pasi! - pihegte. Azt hitte egy hatvanas évei fele járó férfiről van szó, hiszen- okoskodott- a fene sem gondolta volna, hogy a szállodalánc tulajdonosa ilyen fiatal. Haja még kócos volt az alvástól, sötétkék szeme kábán, értetlenül csillogott.
Már- már botrányosan jóképű. Még az egy napos borosta is csak kihangsúlyozza határozott állát, lágy vonalú ajkát.
Elképzelte, ahogy mosolyog - elnevette magát a gondolatra, de a nevetés bennrekedt, ahogy a pillantása lejjebb vándorolt a férfin. Most tűnt csak fel neki, hogy félmeztelen. Sebtében felkapott farmerja csak ímmel-ámmal volt begombolva, napbarnított bőre melegen csillogott a reggel fényében. Izmos mellkasa egyenletesen emelkedett- süllyedt minden egyes levegővételnél. Shannon érezte, ahogy a pulzusa megemelkedik, kapkodva szedi a levegőt. Reakciójától kislányos pír borította be az arcát. A szeplői az orrán biztos virítanak- aggodalmaskodott.
Muszáj megtörnie a csendet.