Ha a sors megérint (1. fejezet) 4. rész

Vajon mire ébredt? Igen, már kezdett tisztulni a kép.
Megint róla álmodott. A fiúról, aki azóta férfivá lett. Ezért is lehet, hogy az álmában hirtelen már nem a fiú csókolta őt.. Igazán maga sem értette, hogy miért jön újra és újra elő tudatalattijából az évek óta elfeledett nyár. Hiszen nem is ismerte őt, még a nevét sem tudta.
Az emléktől dühösen a hajába túrt, el nem sírt könnyek égették a szemét, még most is tiz év távlatából.
... Várt rá másnap kint a parton, várt rá reménnyel és bimbózó szerelemmel a szívében. Az idő ólomlábakon járt, de ő csak ült a parton rendíthetetlenül, hiába váltotta fel a délután langyos melegét az estébe forduló csípős szellő. Kezdett dideregni, de nem volt a vágyott, szerető kéz, ami felmelegítse.
- Nem! - suttogta, csak úgy magának. - El kell jönnie!
De maga sem hitte már igazán. A felismeréstől vigasztalhatatlanul zokogni kezdett. Könnye összemosódott a hirtelen megeredő esővel. Jéghideg cseppek gördültek az arcán, ő pedig hagyta. A hold már magasan járt, a partot rég elhagyták az andalgó párok is, csak ő volt kint egyedül. Siratta a magányát, könnyezte hűtlen szerelmesét, sírt az elveszett percekért, azért, mert tudta - többé már semmi sem lesz ugyanolyan. Egy ártatlan, szerető szív dermedt jéggé akkor.

Sok minden történt azóta, igazán büszke lehet magára, hiszen a nincstelen senkiből, aki még a szüleinek sem kellett - felküzdötte magát. Gúnyos mosoly jelent meg érzéki, szép vonalú ajkán, smaragdzöld szemében mély fájdalom csillogott. Mindig úgy gondolta- semmi sem történik véletlenül az életben. Elvégre ennek az idegennek köszönheti, hogy idáig jutott.
Már az első pillanatban látszott rajta, hogy gazdag. Nagyon- nagyon gazdag. Akkora szakadék tátongott kettejük között, amit akkor sem lehetett volna áthidalni, ha a fiú azokat az elsuttogott szavakat komolyan gondolja. Ez volt a szomorú igazság. Nem lett volna szabad hitegetnie magát. Sem akkor, sem most.
- De a fene vinné el, amilyen bolond, romantikus alkat!- sóhajtotta. Akkor éjjel megfogadta - bebizonyítja mindenkinek, hogy többre képes... És megcsinálta. Egyedül. Ma már egy neves lakberendező cég vezetője. Neve hallatán még a kritikusok is meghajolnak. Felnevetett. - "Tündérálom"- ízlelgette jólesően a szót- Igen, az álma valóra vált.