Ha a sors megérint (1. fejezet) 11. rész

- Hogyan talált rám? Miért az én cégem? Mi az elképzelése? - tette fel levegővétel nélkül a lány a számára életbevágóan fontos és a fejében egyre kavargó kérdéseket.
- Nem azt mondta, hogy éhes?- nézett rá a férfi. - Akkor pedig egyen, a többit megbeszéljük utána!
Szótlanul ettek tovább, elmerülve gondolataikban. Magányos tépelődésüket a telefon csengése zavarta meg.
- Nem veszi fel?
- Majd újra hív, ha fontos. - rántott egyet a vállán Daniel. A csörgés abbamaradt, hogy újult erővel nekikezdjen türelmetlen lármájának - hírül adva környezetének mellőzését.
A férfi dühösen hátratolta a széket, elnézést kért a meglepett lánytól és eltűnt valamerre. Fél perc múlva pólóban, gondterhelten visszaült, bekapta az utolsó pár falatot, elvette a lány üres tányérját és a mosogatóba tette.
- Köszönöm!
- Semmiség, gyere! Ugye tegezhetlek? - fogta meg Daniel a karját és bevezette a nappaliba.
A szobát körülfonta a kintről beáramló meleg fény, mely ellensúlyozta a hideg, modern színeket. Magányos- volt az első gondolata. Körbenézett. A nappalit egy fekete bőrkanapé uralta, előtte üvegasztal állt, azon pedig hegyikristályszobor pegazust formázva, mellette kulcscsomó hanyagul ledobva. Az ágy mögött hatalmas könyvespolc húzódott. Vele szemben tévé és hifitorony, mellettük virágálványon minipálma. Ahogy közelebb lépett lába belesüppedt a puha hófehér szőnyegbe. Szívesen megnézte volna a könyvespolcon és a falra kitett fényképeket, de a férfi hellyel kínálta, így nem tehette.

Kényelmesen elhelyezkedett és Danielre emelte fűzöld szemét.
- Szóval, miért én?- szegezte neki a kérdést.
- Mert... - Most mondja el, hogy amikor meglátta a tévében egy interjú alkalmával kihagyott a szívverése, és úgy érezte belehal, ha nem ismerkedhet meg vele?.. Ezt mégsem teheti.
- Te vagy a legjobb.- felelte végül.
Ez igaz is volt. Látta a lány munkáit és maga is elámult, hogy mire képes a nő.
- Mi az elképzelésed?- szakította félbe a férfi gondolatmenetét.
- Otthonosság, ez lenne a fő koncepció. Merész, de harmonikus színek .. és persze elegancia. Azt akarom.. - csillogott mélykéken és izgatottan Daniel szeme -.. ha valaki megszáll nálunk úgy érezze hazaért, amikor pedig elmegy- visszavágyjon.
Tudod a legnagyobb baj, hogy személytelen az egész. Ezt akarom megváltoztatni. Szerinted lehetséges.. Shannon? Most szólította először a nevén.. így.. olyan másnak tűnt az érzéki, reszelős bariton ölelésében.
- Csak ennyi?- nevette el magát. Lehetséges. Bármi megoldható. - komolyodott el. - Ezért lett olyan sikeres a "Tündérálom", hiszen a legfurcsább kéréseknek is eleget teszünk- tulajdonképpen valóra váltjuk az ügyfeleink álmait.
- Ez az utolsó mondatod sorsdöntő volt, meggyőzött. Tiéd a munka. Megbirkózol vele?- kötekedett egy kicsit Daniel.
- Mi az hogy! - bólintott rá Shannon és felállt, hogy elinduljon.
- Ne, maradj még!- suttogta a férfi, majd megkerülve az asztalt a nő előtt termett.