FiX-Akták - Szép álmokat, Mr. Pryce

Laredo, Texas

- A 11 órás buszjárat öt perc múlva indul. Kérjük szálljanak fel. - visszhangzott egy női hang a hangszórókból. A Pasas az órájára nézett, ami negyed 12-t mutatott.
- A Rohadékok. Ez nem igaz... - majd idegesen felállt, letette az újságot, és a bőröndjével felszállt a buszra. Éjszaka volt, odakinn egy lélek sem, már mindenki az utastérben volt. Látszólag ő volt az egyetlen amerikai a buszon. Mindenki más Mexikóiként volt számontartva. Szemüvege lecsúszott, hát megigazította, de közben figyelte a táskát is a kezében. Jó nagy bőrönd volt, nem tette le, alulra sem tette be, a csomagtérbe, végig szorongatta.
- He? - kérdezte a mellette ülő, mexikói öregasszonytól, mert nem értette: mit mond, de nem is figyelt oda rá. Ráhajtottak egy bukkanóra, és akkor ijedten előrekapta a fejét. Az öregasszony remegett. A hírtelen megugrásnál lelassult az idő, és a sofőr felállt. Lassan közeledett felé, a férfi pedig a fejét rázta, és a táskát szorongatta.
- Nem. Nem, nem! - üvöltötte a végén. Az amúgy is zajos társaság felfigyelt rá.
- Neem! - üvöltözött tovább, és hátrafelé igyekezett. A Sofőr arca szürkés volt, gonosz vigyorral a képén jött felé. Az emberek még mindig jól mulatoztak. Valójában viszont mindenki őt figyelte. A Sofőr hátranézett, hogy mi történik, de mikor ismét előre pillantott, elveszítette a busz fölött az irányítást, és az felborult. A hangok végleg megszűntek, elnyelte őket az éjszaka.

FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

- Ezt nézd meg, Szkálli. dobta oda Murdel az újságot az éppen a helységbe érkező nőnek. Ő megvizsgálta azt, és nem vett észre semmi furcsát rajta.
- Fordítva tartod. És a Címoldalt nézd. - szólt az ügynök.
Szkálli megnézte. A Cikkben az állt:
Tigrist láttak Bükkösd határában
Nem találják a mecseki tigrist, amelyet csütörtökön látott egy hatéves kislány a baranyai Bükkösd határában.
- És? - kérdezte hidegen Szkálli ügynök.
- Mi és? Ez nem elég paranormális? Szerinted nem kéne kimennünk oda?
- Murdel, ez csak egy...
- Ne. Ne is válaszolj. Ez most komoly ügy.
- Egy hat éves kislány látta.
- Nem. Nem egészen. Egy középkorú férfi, név szerint: Marcus Pryce, aki már közel két hónapja élt Magyarországon, szintén látta az esetet.
- Ott volt ő is?
- Hát... nem. De megálmodta, hogy egy tigris kering Bükkösd-ben.
- Értem. Szóval megálmodta.
- Igen! És... és mindezt egy idegszanatóriumból!
- Murdel. Állítsd le magad. Azt mondod, hogy egy tigrist keresünk, amit állítólag látott egy hat éves kislány élőben, és egy orvosilag is igazolt gyogyós az álmaiban. Ezzel kicsit felülmúltad eddigi önmagad.

Murdel sóhajtott. Ekkor egy kopasz, szemüveges, alacsony termetű pasas nyitott be az ajtón, aki a főnökük: Walter Scanner. Odakint hallani lehetett, hogy mindenki dől a röhögéstől, és néhol még a: Tigris! Hol van a tigris. szavak is elhangzottak. Scanner tekintete komoly volt.
- Új hírek a tigriséről, Murdel ügynök. Megkaptuk a visszajelzést: sehonnan sem tűnt el. És az embere: Marcus Pryce...
- Igen, mi van vele?
- Megszökött a sárgaházból, ahol tartották. Úton a mexikói határ felé találtak rá, Texasban. Egyike a titokzatos buszbaleset áldozatainak, ami tegnap történt. És még valami: Találtak nála egy táskát is, úgy-ahogy sértetlen állapotban.

Laredo, Texas

- Á! Jó, hogy itt vannak! Először azt hittük: cigarettát csempész benne, de mikor kinyitottuk... hát apám. - magyarázta a közelgő FBI ügynököknek egy amerikai, öltönyös fazon. Talán valami biztosító lehetett, aki a rendőrökkel működik együtt a kihatóbb vizsgálat érdekében.
- Örülünk, hogy nem nyúltak a roncsokhoz, és az oszlásban lévő hullákhoz, de nincs erre forgalom, amit akadályozna ez a feldőlt busz? - kérdezte Murdel ügynök a férfitól.
- Á, a forgalmat leállították. Ez most fontosabb volt, és amúgy sem járnak olyan sokan erre, majd mennek gyalog.
- Értem. Szkálli. Te menj és gyűjtsél mintát a laborba.
- Miből? A Buszból, vagy a holttestekből?
- Az mindegy. Menj már, még kihül. - szólt rá, a nő pedig a roncsokhoz sietett.
- Mondja csak, nem járt erre előttünk egy férfi? Valaki a kormánytól, aki idősebb és folyton bagózik? - kérdezte a biztosítót.
- Csak a sofőr volt a kormánytól, de ő még csak negyven körüli, és tudtommal nem dohányzik. Hehehe. - viccelődött a férfi. Murdel csak hallgatott.
- Nem. Nem járt itt.

Az ügynök a zsebébe nyúlt, és előhalászott egy névjegykártyát, majd odaadta:
- Ha bármi furcsát lát. Ilyen bagós népeket, kerülje el őket, ők mind a kormánynak dolgoznak. És ha kis zöld emberkékkel lenne dolga, akkor hívjon engem.
- Értem. - szólt a férfi, és félénken elvette a kártyát. - Köszönöm. - fejezte be.
Murdel bólintott, majd a busz felé fordult, de eszébe jutott még valami.
- Várjon! Említette a táskát.
- Ja, igen! - fordult vissza feléjük a pasas. Jöjjenek, nézzék meg maguk.
Murdel fütyült egyet, és Szkálli már sietett is vissza.
Most egy kisebb szobában voltak, kicsit hasonlított a kihallgatókra, de nem az volt. Volt viszont egy asztal középen, de székek nem voltak. Az asztalon pedig a táska pihent, kicsit megviselt állapotban, csukva. Murdel odament, majd Szkálli is.
- Vajon mi lehet benne? - kérdezte a nő.
- Mindjárt megtudjuk. - azzal felpattintotta a meggörbült zárat, mindkét oldalon, és kinyitotta a táskát. Ami benne volt, azon mindketten elcsodálkoztak.
- Szkálli. - szólt Murdel félelemmel és csodálattal teli hangon. A Nő is csak állt ott ledermedve.
- Látogassuk meg ezt a szanatóriumot, ahol Marcus vendégeskedett.

Mucsa Röcsöge, Magyarország

- Elég kicsi falu ez ahhoz, hogy külön elmegyógyintézete legyen, nem?
- Ne felejtsd el, hol járunk, Szkálli.
- Igaz. Szerinted minek a... belsőségei voltak?
- Nem tudom. De elég sokminden volt benne. Ha visszaértünk, megvizsgálhatod.
- Ez az! - kiáltott fel örömében, de le is csillapodott rögvest. Már ott álltak a kapuban.
Egy fehér ruhás ember ajtót nyitott, majd bekísérte őket az igazgató irodájába.
- Üdvözlöm önöket! - mondta, üljenek... le. - de befejeznie sem kellett volna, a mint bejöttek azonnal helyet foglaltak.
- Tehát Marcus Pryce érdekli önöket. Itt az aktája, és minden jelentés, amit az állapotáról készítettünk.
Szkálli és Murdel elvették a dossziét, majd lapozgatni kezdték.
- Mi volt a baja? És hogy gyűjtötték be? - érdeklődött Murdel ügynök.

- Ő gyakran hallucinált. Egyszer az utcán, csak úgy minden ok nélkül üvöltözni kezdett, hogy valami üldözi. Valami, amit még ő sem tudott leírni. Hát behoztuk kivizsgálni. Itt kezdetben minden rendben volt, csak éjszakánként ébredt föl, és hangos kiabálással ébresztette föl a többi beteget. Az álmairól magyarázott. Nem is értem, hogy tudott megszökni... de ebből is tanultunk, mostmár jobban figyelünk a biztonságra.
- Értem, köszönjük. Ezt akkor elvisszük, és majd visszahozzuk. Igen. - mondta Szkálli ügynök, majd felállt. Az intézet igazgatója is felállt, és a kezét nyújtotta, de vissza is húzta, mert oda se figyeltek rá, már mentek is ki.
- Akkor viszlát! - szólt utánuk, de válasz semmi.
- Micsoda bunkó Amerikaiak.

Eközben:
Egy Irodahelység, Washington D.C.

Ez egy kis iroda, félhomály van odabenn, csak az ablakon keresztül jön egy kis fény, de láthatóan sűrű dohányfüst terjeng.
- Elérkezett a te időd, hogy bizonyíts. Ifjú Padawan. - szólalt meg az asztalnak támaszkodva egy idősödő, bagós férfi.
- Igen, nagyúr.
- Krájcsekk. Azt akarom, hogy te is a kormány csicskása legyél, amint visszavonulok a szeretet-otthonba. Ez a helyemmel jár.
- Igen, nagyúr.
- De előbb intézd el nekem azt a két szerencsétlen ügynököt, mielőtt bizonyítékot találnának az UFÓ-k létezésére.
- Mi? - kapta föl a fejét.
- Jól hallottad.
- De úgy volt, hogy nem lesz több meló! Hogy nem kell tovább...
- Halgass. Ez az utolsó.
Krájcsekk ügynök bólintott és már haladt kifelé, mikor a bagós utánaszólt:
- És mégvalami!
Az ügynök megállt.
- Az, hogy átszoktam a Joint-ra, maradjon köztünk, jó?
- Hát persze, nagyúr. - majd kiment, és becsukta maga után az ajtót.
A bagós beleszívott a cigibe, majd lassan kiengdte azt.
- Kib***ot négy ütem, mi, nigger? - jegyezte meg magának, és visszaült az íróasztala mögé.

FBI Laboratórium. Washington, D.C.

- Még sosem láttam ilyet, Murdel. Ez valami... valami más életforma lehet.
- Csak nyomd ki azt a fránya pattanást, jó? Nem kell, hogy elemezgesd!
- Jó, jó. Már meg is van. Te nyámnyila.
- Hozzak valamit? Kávét, vagy ilyesmit, amíg azt a sok holmit vizsgálod?
- Kösz, egy kis jeges tea jó lenne.
- Az nincs. - vágta rá Murdel.
- Mi az, hogy nincs? Nemrég kint voltam, és még volt egy csom...
- Mondom nincs.
- Á. Oké. - szólt Szkálli, majd visszafordult a mikroszkópjához, a táska tartalmához, meg a többi felszereléshez, amit az elemzéshet használ.
Murdel hamarosan visszajött, kezében két pohárral. Dudorászott. Az egyiket letette az asztalra, majd a másikkla odament Szkállihoz.
- Nézd, egy utolsó mégiscsak maradt. - nyújtotta oda neki a poharat, majd mikor Szkálli utánanyúlt, hogy megfogja, szándékosan elejtette. A Nő nem volt nagyon megszeppenve, még csak mérges sem volt. Murdel eközben röhögött. Jó poénnak tartotta.
- Ha abbahagytad, nézd meg a gatyád.

A férfi lenézett, és látta, hogy a jeges tea végiglocsolta a nadrágját úgy: ővtől lefelé.
- A Francba! - kezdte el tisztogatni egy ronggyal, amit az asztalról vett el.
- Ne, azt ne! Azzal dolgozom, te hülye! - nyúlt utána Szkálli, hogy elvegye tőle, de az ügynök nem engedte, nagyban dörzsölte a gatyáját.
Ekkor toppant be Scanner, és ezt az érdekes jelenetet mondandójával szakította meg:
- Ha végeztek, menjenek el az illető lakására. Megvan a cím.

A Cím, Mexico

- A Szomszédok elmondása szerint csöndes ember volt, és... ezt hallgasd meg: a feleségét áprilisban elvitte egy szívroham. Azóta jött el itthonról, és csavargott a világban. Állítólag azért ment Magyarországba, mert nyugalmat keresett.
- Hát ezt én sem értem igazán. - felelt Szkálli.
Bementek a lakásba, a helység poros és réginek tűnt, de amerikai módra volt berendezve. Beljebb mentek. Szkálli a fiókokban kezdett kutatni, míg Murdel a fürdőszoba felé vette az irányt. Az asztalon fényképek voltak a férfiről, és fiatalos, gyönyörű mexikói feleségéről.
- Szkálli!
A Nő felfigyelt a kiáltásra, és letette a képet, majd beljebb indult a hang irányába.
Murdel csak állt ott és a plafont világította zseblámpájával a fürdőszobában. Ki volt festve. Az egész feketés, inkább sötétkékes volt, és rendezett alakban fehér gömbök voltak fellelhetőek rajta. Három baloldalt, egymás mellett, három pedig jobboldalt.
A Két ügynök párbeszédet folytatott, amint jött ki a lakásból:
- Szerinted mik lehettek azok a plafonon, Murdel? Talán óriás Szentjános bogarakat festegetett?
- Teljesen egyértelmű, Szkálli. Emlékszel a Mexikói esetre? Nem olyan rég?
- Igen. Most volt, március 5.-én, hogy a légierő UFÓ-kat filmezett. Kint is voltunk a helyszínen, de...
- Igen, le akartak lőni minket. A Hírnevünk megelőzött.
- Szerinted azok a fehér valamik az ufók voltak?
- Ugyanúgy, mint a radarfelvételen, csak a másik irányba dőlnek. Jobbra.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy Marcus látta ezeket az UFÓ-kat. Kint volt, és ez valamit megváltoztatott benne.
- Murdel, a pilóták is látták a vadászgépből.
- Igen, de ők belülről. Talán le voltak árnyékolva a gép falával és üvegével. De Marcus nem. Aztán elkezdett hallucinálni. Az álmai pedig valóra váltak.

- Gratulálok. Megfejtetted a rejtvényt. Akkor mehetünk haza?
- Várj! Marcus álma a tigrisről Június 16.-án volt. Röviddel az előtt, hogy a kislány látta. A Felesége halálát pedig közvetlen azelőtt álmodhatta, hogy a nő szívrohamot kapott.
- És a többi? Amiket a táskában találtunk?
- Azt nem tudom megmagyarázni. De te is láttad az eredményeket, hiszen magad vizsgáltad meg őket. A Saját szervei. A Saját szerveit vitte egy táskában. És a boncolás is kiderítette azóta, amit természetesen nem engedtem a te kezedbe, hogy a szervek valóban nyom nélkül eltűntek, viszont semmilyen vágás nincs a testen, ahol kiszedhették volna őket.
- Igazad van, és ez lehetetlen. Úgyhogy most fejezzük be.
Hírtelen berobban mögöttük a lakás, és ők a földre vetődnek. Azaz Murdel rá Szkálli-ra.
- Jól vagy? - kérdezte a nőtől.
- Igen, csak szállj már le rólam!
Az egész jelenetet Krájcsekk ügynök figyelte nem is olyan messziről, majd egy bosszankodás kíséretében, amiért még életben volt a két ügynök, elhúzta a csíkot.

Quonochontaugban, Rhode Island

Murdel, mi a francot keresünk itt?
- Azt hiszem a választ anyám házában találjuk meg.
- Nem vagy normális, itt legfeljebb csipkés terítőket, meg régi szennylapokat találunk.

FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

- Jól van, na. Tévedni emberi dolog.
- Belefáradtam ebbe a sok utazgatásba. Nem ugrunk fel hozzám egy kicsit? - kérdezte Szkálli ügynök.
- Most nem jó. Azt hiszem: tudom, ki tört az életünkre akkor. "Ez a bizonyíték eltüntetéses két legyet egy csapásra" módszer a bagós stílusa. És Krájcsekk lehet a végrehajtója.
- Pont ő? Nem halt már meg?
- Ilyen alapon mind hullák vagyunk, Szkálli. Na gyere, látogassunk el az öreghez, meg ehhez a patkányhoz, és kérdezzük meg, hogy hol volt ma délután.

Egy Irodahelység, Washington D.C.

- Á! Murdel ügynök, és Szkálli ügynöknő. Micsoda meglepetés. - mondta, s átpasszolta a Joint-ot egy néger füvesnek. Voltak egy páran az irodában, ott lazultak mind a kanapén.
- Miért tört megint az életünkre? Nem unja még? - kérdezte Szkálli.
- Ó igen. Már emlékszem. Az Krájcsekk volt. Mondtam is, hogy hagyjuk őket, minek megölni, hisz úgyis olyan hülyék, nem tudnak semmit sem az igazságról, de ő... - magyarázta, majd megnyomott egy kis gombot az íróasztalán.
- Hívatott, Nagyúr? - toppant be az ajtón Krájcsekk, de amikor szemkontaktusba került a két ügynökkel, futni kezdett. Az ügynökök pedig utána.
- Ez a hülye. Mondtam, hogy intézze el őket, de még erre sem képes. Úgy látom: Smith ügynök veszi át a posztóm.

Odakint a folyosón végigkergették, majd Krájcsekk pisztolyt rántott, és lőni kezdett rájuk. Körülöttük egy idős embert és egy nőt is meglőtt, csak őket nem találta el.
- Basszus. - majd futott tovább.
Kiért az utcára, és már úgy tűnt, hogy meglép, amikor egy rovarirtó furgon elcsapta. A Furgon megállt, és a két ügynök odasietett.
- Fogsz Murdel "a Hangyás" ügynök rendelt kártalanítást? - mondta a sofőr.
Murdel megfordult, és a fél FBI kint röhögött rajta.
- Igen! Marha jó poén!
Még Szkálli is elkuncogta magát.

És végül: FBI Főhadiszállás. Washington, D.C.

Szkálli éppen az irodában jelentést írogat, mikor bejön Murdel.
- Mi van veled, Szkálli? Már egy órája próbállak elérni telefonon, de eddig csak egyszer vette föl valaki, és amikor elmondtam a teóriámat az egészről, meg a titkos kódokat, amiket használunk, azt mondták: kiküldenek valakit.
- Szerinted a kormánytól lehettek, Murdel, vagy csak véletlen a Magyarországi Idegszanatórium számát tárcsáztad.
- Ó. Hát az lehet. Mindegy.
- Jó az új nyakkendőd. Már kérdezni akartam tőled, hogy rájöttél e, a szervek hogyan kerültek a táskába?
- Szerintem elaludt a buszon. És a rémálma megölt mindenkit. Az ő szervei meg a táskába kerültek. Talán ez volt az álma lényege.
- Nem túl szerencsés, az biztos.
- Hát nem. A Bárányok Bégetnek jut róla az eszembe.
- És mi volt eredetileg a táskában, ha a szervek csak később kerültek bele, és mást nem találtunk?
-...

Az Igazság odaát van...