Feri a barátom volt

Feri a szemembe nézett, és belszívott a cigarettájába.
Az izzó parázs megvilágította az arcát, de semmi jót nem olvastam ki belőle. Biztos voltam benne, hogy nemleges választ kapok, ezért sóhajtottam egy nagyot. Ha már az ember a saját barátaira sem számíthat, nem sok mindent tehet.
Az egész ügy úgy kezdődött, hogy Markos Frici, a Várban élő, nyugdíjas korú, de azért még elég nagy befolyással rendelkező alvilági figura keresett egy fickót, aki el tud kötni egy 30 milliós BMW-t neki. Illetve nem is neki kellett, hanem valami haverjának, egy munkáért cserébe.
Nem túl sokan törték magukat a melóért, de nekem kellett a pénz. Meg is kaptam az adatokat, és tudtam, van egy hetem, hogy vigyek egy autót a Markosnak, mert különben... De ebbe inkább nem is gondoltam bele.
A gáz akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy a bímer gazdájának hirtelen ki kellett utaznia külföldre, persze autóstul. El is tűnt vagy jó két hétre, az a verda ugrott.
Szerencsére ismertem egy-két helyet, parkolóházakat, ahol lefizetett spanjaim voltak, be is indítottam őket, hogy keressenek nekem egy olyan típust, mert nagy zűrben leszek, ha nem fújok meg egyet.
Szerintem valaki odafent nagyon összeveszhetett régen halott nagyanyámmal, mert folyamatosan rám járt a rúd. Vagy valami ellophatatlan erődítményt mutattak, vagy olyan helyen parkolt az ipse, hogy esélyem se volt, egyszer meg amikor odaléptem az ajtóhoz, akkor láttam, hogy a kocsi fél eleje le van bontva, szinte kilóg a motor belőle. Én meg kifogástalan autóra kaptam megbízást.

Már-már azon gondolkodtam, hogy visszamegyek a Markoshoz, és egyből viszek egy pisztolyt is, hogy ne kelljen sokat keresnie, amikor a fejemből szitát készít.
De aztán hallom ám, hogy az én Feri barátom vett egy autót. Csak nem? De! Pont egy olyan bömöst, amit két nap múlva szállítanom kellene. De most akkor mit is tegyen egy magamfajta jószívű autótolvaj? A saját barátomat csak nem lopom meg, úgyhogy úgy gondoltam, kölcsönkérem a kocsit, elviszem a Markosnak, és nyerek egy kis időt, amíg kicserélem egy lopottra.
De Feri csak nézett, és a cigijét szívta, pedig nem is tudta, hogy mit akarok a kocsijával csinálni. Már-már azon gondolkodtam, mégiscsak ellopom az autót, amikor közölte, hogy kimegy dobni egy sárgát, és meggondolja, mégiscsak új autó, meg ilyenek.
Ki is ment, de balszerencséjére a kulcsot a kabátjában hagyta. Azóta Feri nem a barátom, mert olyan barát nem kell, akire nem számíthatok. De nem is mondhatja rám, hogy hálátlan vagyok, azóta minden héten hagyok egy autót a háza előtt masnival átkötve.