Fények és árnyak K

Éjszaka volt. Fél 12 felé járhatott. Balázs bulit tartott náluk. Oda igyekeztem.
Már a sarokról felismertem a hosszú antennát és a zöld cserepeket.
A legnagyobb ház volt az utcában. Nem lehetett eltéveszteni.
Odefelé,ismeretlen házak mellet haladtam el.Valahogy nem voltak szimpatikusak.1-2 méter előrehaladtával, bizseregni kezdett a tarkóm. Valaki figyelt. Hátrafordultam, de nem láttam senkit.Az egyik ház mellett lévő kukáról leugrott egy macska.
Miákolva ért földet.Pont előttem. Rám villantotta vakító zöld szemeit, majd elfutott.
Valami különös volt benne. Mindha figyelmeztetni akart volna.De mire?
Akkor még nem sejtettem semmit, így hát folytattam utamat Balázsékhoz. De alig értem el a következő villanyoszlopot , mikor ismét magamon éreztem a furcsa tekintetet.Most már féltem. Megszaporáztam a lépteimet. Majd hirtelen megint hátrafordultam. Egy sötét árny futott be egy mellékutcába.
-Üldözöttből, üldöző-gondoltam és utána eredtem.
A suliban sokan gyávának tartanak mikor nem is ismerik az igazi énemet.
Ahova az ismertelen ment, egy kis sikátor volt, ami sajnálatomra egy zsákutcában végződött. Fölöttem elterült a csillagos ég. Felnéztem és a holdat kerestem. Kis bárányfelhők takarták el, de én ki tudtam venni az alakját. Félhold volt. Megnyugodtam.
- Vérfarkassal nem futhatok össze.- gondoltam és visszafordultam.
Alig tettem meg pár lépést, mikor valaki megfogta a vállam és magához húzott.
Sikítani próbáltam, de az ismeretlem, kezével befogta a számat.
A sötétbn nem láttam az arcát. Majd a hold kiszabadult a bárányfelhők fogságából és én felismertem fogvatartómat.
Adrián volt az. A suliból.Egy osztállyal magasabban járt mint én.
Elengedett, és én ellöktem magamtól.
Mivel barátok voltunk, jó alaposan leszidtam. Egy ismeretlennel nem csináltam volna.
-Mi a fenét keresel itt, halálra rémísztettél-Kiabáltam rá.