Sötét éjszaka van. Gyönyörű idő. Szakad az eső, de a nyári hőség bennragadt valahol a föld és a felhők között.
A lány kilép az utcára a panelház védő falai közül.
Furcsa lány.
Ahogy lelép az utolsó lépcsőfokról, pöttyös gumicsizmája csattan egy pocsolyában. Térdig érő szoknyája rögtön combjaira simul ahogy eső éri, rövid pólója egyből átázik. Esernyőt nyit.
Magában dalolászva megy tovább, lassan sétál a zuhogó esőben.
Az utcára egy árva lélek sem tette ki a lábát, autó is alig-alig. Pedig milyen szép időnk van – gondolja a lány, és átszökken a lomtalanításból maradt szemeten. Ahogy befordul a merőleges utcára, hirtelen megtorpan.
Egy fiú áll az esőben.
Furcsa fiú.
Félhosszú hajából teljesen fejére és tarkójára simulva ömlik a víz. Ruhája teljesen átázott.
A lány közelebb ér, megáll a fiú előtt. Nézik egymást, szótlanul, a sötét beférkőzik közéjük. A lány lassan elrakja az ernyőjét. Úgyis csurom víz már mindene, nem számít. Elmosolyodik. Örül, hogy látja a fiút, örül, hogy miatta áll és vár, kinn az esőben, ki tudja mióta.
Elkezd nevetni, és a fiú kezei közé veti magát.
A fiú is mosolyog, boldog, hogy eljött, boldog, hogy láthatja a lányt.
Ölelik egymást, hosszan, ki tudja meddig. Nem számít az idő, az eső sem, már semmi nem számít, csak ez a pillanat maradjon mindig így… örökké.
A lány zokogni kezd. Az elmúlt hetek, hónapok, évek fájdalma, öröme, minden egyszerre szállja meg, beférkőzik minden egyes kis sejtbe, aztán letelepszik az agyban. A fiú most leveszi róla a kezét, az arcába néz. A lány még mindig zokog, de most elmosolyodik. Sírnak mind a hárman, ők ketten, és mintha még a természet is csak értük ontaná könnyeit, öntözi szakadatlanul a földet, a betont, a sötét házakat.
A fiú közelebb hajol a lány arcához, már csak centiméterek választják el arcukat egymástól. Végigsimít az arcán, kezét lassan lecsúsztatja a lány karján, és megpihen tenyerében. Ajka megérinti a lány arcát, lágyan siklik a puha, vizes száj felé. Megcsókolja, gyengéden.
Az idő elsuhan a fejük felett, halkan, észrevétlenül. Nem kell beszélniük, hogy megértsék egymást, kéz a kézben elindulnak.
Kulcs csörren, nyílik az ajtó. Az előszobában levetik magukról vizes cipőjüket. A fiú végig bámulja a lányt. Mintha nem tudna betelni vele, a szépségével. Gyönyörű tengerkék szemét vizes pillák keretezik, ajkán pont most készül lecsöppenni egy esőcsepp. Vizes haja hosszan a hátára simul. A lány visszanéz rá. Mosolyog.
Gyengéden átölelik egymást. Mélyen egymás szemébe néznek… és már mind a ketten tudják, ez az a pillanat, amire egész életükben vártak…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Hjajj de szép, jujj de formás lanka. Se nem körte, nem is alma az alakja. Ott a kettő közt, kecses rádiuszok halma...
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások
és bocs hogy bármit is lelőttem, de úgysem lesz besztszeller :D