Érzelmek harca III. rész 10. fejezet

FIGYELEM! Ez a történet két nő szerelméről szól és előfordulnak benne részletes szexjelenetek is. Aki ezt nem tolerálja, inkább keressen más olvasnivalót!
Köszönöm

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1999

*****************************************************************

Amikor Andrea felébredt, egyedül feküdt a földön. A vastag pokrócot gondosan köré tekerték. Aztán eszébe jutott az előző éjszaka és elmosolyodott. Halvány derengés töltötte be a házikót. Ekkor jött rá, hogy reggel van. Átaludták az egész éjszakát. Lassan visszacsukta a szemét és elernyedt, de ekkor hangos reszelés hangja rázta fel. Felült és körbe nézett.
Cassidy az ablak alatt kuporgott, visszabújva a ruhájába, ami még mindig kissé nyirkos volt. Hátát a falnak támasztotta, lábait pedig a mellkasához húzta, miközben arcát térdein könyöklő karjai közé temette. Szemmel láthatóan remegett. Andrea kábán feltápászkodott és odalépett hozzá. Letérdelt mellé és megérintette a vállát. Cassidy elhúzódott és nyögött egyet.
Andrea látta a másik nő kivörösödött bőrét és azonnal tudta, nagyon rosszul van. Talán még az érintése is fáj neki.
- Cassidy! - suttogta, próbálva magára vonni a nő figyelmét. Tudni akarta, mekkora a baj. - Cassidy! - ismételte meg hangosabban, de a másik nem válaszolt.
Aztán lassan felemelte a fejét és kábán Andreára nézett. Nem tudta, hol van. Nem is látott rendesen. Csak az egész testét kínzó fájdalmat érezte. Alig kapott levegőt. Aztán a szemei lecsukódtak és lehanyatlott a feje.
Andrea halálra rémült. Azonnal talpra ugrott és a konyhába rohant, hogy keressen még takarót. Azonnal orvoshoz kellett vinnie Cassidy-t. Ashleigh biztos segít.
- Cassidy! - térdelt le a nő mellé. - Orvoshoz kell mennünk - karolta át a vállát, mire az felsikoltott. - Gyere, Cassidy! - igyekezett talpra állítani. Hosszú percekbe telt, mire kijutottak az ajtón és beültette az anyósülésre. Az eső már elállt és a nap fátyolos fénye töltötte be a vidéket.
Aztán visszarohant a házhoz, bezárta az ajtót, visszatette a kulcsot oda, ahol találták, majd beugrott a kocsiba és beindította a motort.

***

Ashleigh-t a telefoncsörgés ébresztette. Az órájára nézett és összevonta a szemöldökét, majd visszaejtette a fejét a párnára. Nagyon fáradt volt. Az egész éjszakát házon kívül töltötte és csak nem rég ért haza. Egész eddig egy orvos barátjával hentergett.
- Majd bekapcsol az üzenetrögzítő - morogta, ismét befészkelve magát az ágyba. De amikor meghallotta Andrea zaklatott hangját, azonnal felkapta a fejét.
- Ashleigh! Itt Andrea. Vedd fel, kérlek! - zihált hevesen. - Cassidy beteg. A segítségedre van szüksége. Ebben a pillanatban érünk a kórházhoz…
Ashleigh felkapta a kagylót.
- Andrea! - szólt bele, most már teljesen éberen. - Mi történt Cassidy-vel? - kezdett máris öltözni.
Andrea megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy elérte.
- Tegnap este elmentünk piknikezni és nem értünk haza a vihar előtt. Hideg volt - hadarta gyorsan, miközben a könnyei fojtogatták. - Amikor felébredtem, már alig volt magánál. Most eszméletlen.
- Oké - válaszolta Ashleigh. - Vidd be a kórházba! Tíz perc és ott leszek - nyúlt a kulcsáért.
- Addigra mi is ott leszünk.
- Oké. Akkor ott találkozunk - tette le a telefont és már indult is a garázs felé.

***

- Tüdőgyulladás - jelentette ki Ashleigh, miközben leült Andrea mellé, aki megállás nélkül csak a falat bámult. Három óra telt el, mióta bevitték Cassidy-t a sürgősségi osztályra.
Cassidy azóta sem tért magához, úgyhogy Ashleigh megfigyelés és oxigén-kezelés alá helyezte.
Gyengéden átölelte Andrea vállát.
- Minden rendben lesz. Gyorsan fel fog épülni, te is tudod. Szerencse, hogy ilyen gyorsan reagáltál.
Andrea mintha meg sem hallotta volna a hangját. Lehunyta a szemeit és remegett. Csak akkor nézett fel, amikor léptek zaját hallotta. Robie és Gretchen érkezett és ijedten néztek rá. Látszott, milyen sietősen öltöztek fel. Robie ruhája teljesen át volt izzadva és a haja ziláltan lógott a vállaira. És Gretchen sem volt jobb állapotban, miközben telefonját a füléhez szorította. Ashleigh felállt, hogy üdvözölje őket.
- Andy hívott minket - magyarázta Robie és Andreára nézett, aki továbbta is csak ült a székében. Aztán ismét Ashleigh-re nézett. - Hogy van?
- Majd hívlak, ha többet tudunk, George. Szeretlek - tette le Gretchen a telefont és kérdőn Ashleigh-re nézett. Most se kerülte el a figyelmét, mennyire gyönyörű az idősebb nő. Egyszer feküdtek le egymással, és az volt élete egyik legjobb szexuális élménye. Azóta azonban úgy döntöttek, inkább csak barátok maradnak.
Ashleigh vett egy mély levegőt, kirázva a fejéből ugyanazokat az emlékeket, amik most Gretchenben is feltolultak.
- Most már jól van. Kézben tartjuk a helyzetet.
Gretchen kifejezéstelen arccal bólintott.
- De még mindig nincs eszméleténél? - ült le Andrea mellé és megfogta a kezét.
Ashleigh megrázta a fejét.
- Még nem. De csak órák kérdése.
Andrea türelmetlenül felnézett.
- Cassidy… - suttogta elhaló hangon.
- Jól lesz, Andy - térdelt le elé Ashleigh és megsimogatta a térdét. - Most már jó kezekben van. Már lement a láza. Nem kell aggódnod miatta. Pár nap és teljesen rendbe jön.
Andrea lehunyta a szemeit.
- Mikor láthatom?
Ashleigh felsóhajtott és elgondolkozott.
- Adjunk még neki pár órát! - állt fel. - Akkor talán már fel lehet ébreszteni.
Andrea bólintott és Robie vállára hajtotta a fejét.
Miután Ashleigh elment, Gretchen feléjük fordult.
- Mi történt?
Andrea sóhajtott egyet.
- Elmentünk egy kicsit szórakozni - kezdte lassan. - Semmi jele nem volt esőnek. Váratlanul ért. Haza se tudtunk érni… Találtunk egy kis házikót az út mellett. Ott töltöttük az éjszakát és - pirult el -, vártuk a vihar végét.
Hadarva fejezte be a mondatot, mire a másik két nő azonnal összenézett és felvonta a szemöldökét.
- Oké - mondta Gretchen, aztán felállt és Andreát is talpra vonta. - Gyere! Biztos nem ettél még semmit. Robie majd itt marad.
- Nem vagyok éhes, Gretchen - tiltakozott Andrea. Nem akarta itt hagyni Cassidy-t. - Mi van, ha szüksége lesz rám.
Gretchen rá mosolygott.
- Robie majd itt lesz. Nyugi! Hív, ha bármi történik - indult Andreával a lift felé.
A másik nőnek már nem maradt ereje tiltakozni. Csak engedte, hogy Gretchen magával rángassa és szerezzen neki valami reggelit. Azonban csak ült az asztalnál és piszkálta az ételt.
- Egyél! - parancsolt rá Gretchen, amíg végül hozzá nem kezdett. Aztán eszébe jutottak az éjszaka történtek. Gretchen látta a változást az arcán és jelentőségteljesen rá nézett. - Most pedig mondd el, mi történt az éjszaka!
Andrea szemei elkerekedtek a rémülettől.
- Az eső…
Gretchen egy kézmozdulattal félbeszakította.
- Az érdekel, mi történt a házban.
Andrea halkan sóhajtott és az asztallapot bámulta.
- Szeretkeztünk - mondta ki végül.
Gretchen elmosolyodott. Ahogy sejtette.
- Oké - mondta lassan és megérintette a másik nő kezét. - És, hogy vagy?
Andrea rá nézett és megrázta a fejét.
- Nem tudom… Még sosem csináltam ilyet. Még sosem éreztem ilyet. Én… - Csak ekkor vette észte, mennyire zihál az emléktől. - Még sosem izgultam fel ennyire. - Őt magát is meglepte, milyen könnyen megnyílik Gretchennek. Csak úgy dőlt belőle a szó. Mindent elmesélt töviről hegyire. - Olyan jó volt, amikor megérintett. Mintha nem is létezett volna más. Én… - Nem találta a szavakat.
Gretchen együttárzően elmosolyodott. Tudta, milyen érzés Cassidy-vel lenni. Az ő kapcsolatuk is csak egyéjszakás kalandnak indult, de aztán nem tudta kiverni őt a fejéből.
- Tudom, hogy most össze vagy zavarodva. Főleg, hogy eddig végig a legjobb barátodnak hitted őt.
- Még mindig az, nemde? - nézett rá Andrea. - Úgy értem, sosem hittem volna, hogy ez megtörténik.
Gretchen látta, milyen harc folyik benne.
- Nem akartad? - kérdezte gyengéden.
- Nem érted - rázta a fejét Andrea, de Gretchen tudta, igenis érti. - Még semmire nem vágytam ennyire életemben. Én… nem tudom.
Gretchen rá mosolygott és hátra dőlt a székében.
- Nem szeretnéd, ha megtörténne megint?
Andrea sóhajtott.
- Belehalnék a gyönyörbe.

***

Robie megbeszélte Ashleigh-vel a lehetőségeket. Aggódtak amiatt, hogy valami nagyobb baj van. Ashleigh lefuttatott egy vértesztet, de az nem mutatott ki semmit a tüdőgyulladáson kívül. Egyszerűen csak vannak emberek, akik könnyebben megbetegszenek. És Cassidy is ilyen.
- Minden teszt negatív lett - mondta Robie-nak. - Szóval nem tehetünk mást, csak az immunrendszerére bízzuk, hogy leküzdje a betegséget.
Ekkor megjelent Gretchen, Andreával az oldalán.
- Van valami új?
Ashleigh megrázta a fejét és az aggódó Andreára nézett. A nő csak a padlót bámulta és látszott, ha Gretchen nem támogatná, összeesne. Ashéeigh az álla alá nyúlt és gyengéden felemelte a fejét.
- Minden rendben?
Andrea csak bámult rá egy ideig, majd lassan bólintott.
Ashleigh mordult egyet és átölelt őt.
- Minden rendben lesz, érted?
Andrea olyan elveszett volt, mint egy kisgyerek. Csak bólintani tudott, majd visszahúzódott és vett egy mély levegőt. - Látni szeretném őt. Nem érdekel, hogy ébren van-e. Csak látni szeretném.

***

Cassidy lassan kinyitotta a szemét. Hamarosan teljesen magához tért és megérezte az ujjnyi vastag csövet az orrában. Nyögött egyet és ismét lehunyta a szemét. Aztán egy gyengéd kéz megérintette a karját. Egy hang szólította a messzeségből.
- Cassidy!
Felismerte a hangot és kényszerítette magát, hogy kinyissa a szemét.
Andrea ott állt mellette és aggodalmasan figyelte az arcát.
Cassidy nem tudta megmozdítani a fejét csak halkan nyögött.
- An…
Andrea megérintette az arcát és szeretetteljesen rá nézett.
- Ne beszélj, kérlek! - mondta halkan és lemosolygott rá. - Annyira féltem, Cassidy. Be kellett hozzalak. - Egy pillanatra elhallgatott és könny töltötte meg a szemét.
Cassidy ismét lehunyta a szemét és élvezte a gyengéd érintést. Aztán felemelte a kezét, hogy megérintse az orrába dugott csövet.
- Mi…
- Csss! - nyugtatta Andrea. - Minden rendben lesz - mosolygott rá. - Ashleigh-vel már mindent megbeszéltünk. - Elhallgatott és gyengéden megcsókolta Cassidy homlokát. - Teljesen megbízom benne, hogy meggyógyít.
Cassidy lehunyta a szemét. Egész teste remegett. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.
- Andy… - kezdte, de a hangja elcsuklott és azonnal álomba merült.

Folytatása következik!

Vége a III. résznek!