Én, Peter Morrison

1.

A halott az ágyon feküdt. Furcsa kicsavart testtartást vett fel, mint aki épp most ébred, és nyújtózik. A függönyök szorosan összehúzva. A félhomályban sejtelmes alakokat vettek fel a tárgyak. Eltettem a fegyverem. Tudtam, hogy nincs más rajtam kívül a házban. Lassan felvettem a telefonkagylót és tárcsáztam a jól ismert számot.
- Rendőrség!?
- Egy gyilkosságot szeretnék bejelenteni, Park Road 125.
- Kérem, adja meg a nevét!
- Peter Morrison.
- Kérem, ne mozduljon el a helyszínről, Mr. Morrison.
- Rendben, - és letettem a kagylót.
Két golyót kapott, egyet a mellkasába, és egyet a fejébe. Fél órája történhetett, mert a vér még nem alvadt meg teljesen. Jól ismeretem az áldozatot, Tonyt. Piti csaló volt, aki tiltott fogadásokat bonyolított le, emellett besúgóként is tevékenykedett időnként, és ezek mellett gyermekkori jóbarátom. A pisztolya kicsúszott a kezéből, és a szőnyegen hevert. Közelebb hajolva megéreztem rajta, hogy nemrég használták. Az íróasztalához léptem. A fiókok kihúzgálva, a papírok szanaszét hevertek. A szemetest is kiborították, látszott hogy kerestek valamit. Megérkeztek a rendőrök, és elözönlötték a helyiséget. Az egyik félrehívott:
- Ön értesítette a rendőrséget?
- Igen.
- Kérem, igazolja magát.
Átadtam a tárcámat az igazolványommal és a fegyverviselési engedéllyel. Ránézett és visszaadta.
- Tehát Ön Peter Morrison magánnyomozó.
- Igen.
- Ha szabadna kérdeznem, mit keresett az elhunyt lakásán?
- Épp egy ügyön dolgozom, és ezzel kapcsolatban szerettem volna kérdezni valamit Tonytól.
- Mi lett volna ez a kérdés?
- Sajnálom, de ezt nem árulhatom el.
- Azért próbálja, meg különben gyilkosság alapos gyanújával könnyen börtönbe kerülhet.
- Ne fenyegessen, mert rajta fog veszteni.
- Fiúk, vigyétek be az irodámba, ha nem engedelmeskedne, bilincseljétek meg.
- Ahogy gondolja. Viszont látásra.
- Hamarabb, mint gondolná.
Bevittek, nem ellenkeztem.