Én és a szerelmi életem :)

Na az ami nekem nincs. Vagy tán mégis? S ha igen, miért ilyen lehetetlen? A) Szerelmes vagyok
B) Hülye vagyok , vagy csak egyszerűen szeretek hülye lenni?



Sziasztok! Én egy 15 éves csajszi vagyok, és úgy döntöttem itt kiírom magamból ami éppen bánt egy blogszerű valami formájában, vagy talán regény? Szerintem nem is igazán az határozza meg az iromány műfaját, hogy minek van tituálva, hanem, hogy ti minek érzitek. Nem tudatregény, fejlődés, vagy efféle.... Valami kitalált kis szösszenet, ami néha napján csak úgy eszembe jut....
Nost tán elkéne kezdenem nem?

Már megint egy dögunalmas fizika óra. Néha elgondolkodom, hogy Csesziki (a fizika tanár \\\\\\\"beceneve\\\\\\\" a mi nyelvünkön\\\\\\\") mi a jó életnek ment tanárnak. Állandóan csak velünk odítozik. Nincs jobb dolga? Múltkor is áthajtott valami buldózer rajta, nah ok. Ez csak az álmomban...igazából csak egy motor csapta el, de sajnos nem eléggé. Már megint valami igen idétlen fejjel bámul rám. Reni erősen oldalba bök, mire a már ízét vesztett rágóm majdnem kibukfencezik a számból. Látjátok ilyen uncsi, hogy még a rágó is kiesik a számból.... És most felszólít, azt enm tom mi a rosebbnek.
- Tanárúr, nem értem - feleltem szemernyi megbánást sem mutatva.
- Kisasszony - hol él ez, a középkorban? - nem tűröm ezt a hangnemet, mennyen le a tanáriba, .... - már a továbbiakat nem is hallottam, mert szó nélkül felpattantam, dacosan kihúztam magam,és a tanári felé vettem az irányt. De csöppet sem voltam dühös. Sőt reménykedtem benne, hogy ezúttal kettesben maradhatunk. Ő, meg én. Éreztem ahogyan a szívverésem felgyorsult, esetenként egy ütemet kihagyva, de valamivel rá kellen kényszerítenem hagyja abba de sürgősen.
- Már megint, te , Ana? - kérdezte rosszallóan csóválva a fejét, ugyanakkor elárulta az a jól ismert kis gödröcske, egy cseppnyit sem haragszik rám.
- Igen, mert Prónik - méltassuk annyira, h a nevén szólítjuk - nem érti meg, hogy nem értem a leckét. - körbetekintett a tanáriban és csak mi ketten voltunk. Szigorúan összeszűkítette a két szemét. Utáltam ezt a tekintetet, ettől úgyéreztem magam mint bogár a nagyító alatt.
- Prónik tanár úr - javított ki.
- Nézd Ádám - tudjátok ő a fantasztikusan jóképű osztályfőnököm - mindketten tudjuk, h....
- Css! - szisszent rám, sé már két lépéssel kint is termett az íróasztala mögül - Tudod, hogy itt nem nevezhetsz így.
Megsimogatta az arcom, és magához húzott. Imádtam mikor ezt csinálta.
- Reszkedsz, Ana - hajolt közelebb. Most biztos azthiszitek apakomplexusom van, pedig nem. Tudjátok Ádám, nagyonm okos volt, és baromi izmos, e mellett heles. Egy aprócska gond volt vele, hogy 10 évvel idősebb, és a tanárom.... Lépéseket hallottunk, de nem akartam elszakadni tőle.... Ő egy hirtelen mozdulattal ellökött. Nem tudtam mire vélni, de a másodperc töredékén belül felfedeztem az okot. Bejött Csesziki. Nos, mégegy ok, hogy mielőbb megfojtsam. Bár amilyen szerencsém van, enm tudn tisztességesen meghalni, még visszajönni kisírteni.
Állj, Ana! Verd ki az ilyen butaságkat a fejedből!
Azzal visszaindultam a terembe, éppen kicsengettek.