Embervadászat

A nap forróságot sugárzott. Az utcák kihaltak voltak. A lakótelepen különben is azok, mert az emberek csak úgy nem ülnek ki a ház elé, mint falun. A lány a lakásban volt és az ágyon feküdt, ruhástól. A plafont nézte és azon gondolkodott, hogy ugyan ma sikerül- e neki kijutni innen. Volt még egy félóra a válogatásig, de már tele volt izgalommal. Remélte, hogy ma ki fogják választani a vadászatra. Fölkelt és körülnézett a lakásban. Mindent úgy hagyott ahogyan két évvel ezelőtt talált, amikor feltörték neki, hogy tudjon hol aludni. Alig hitte el, hogy már két év telt el azóta, hogy lezárták a lakótelepeket. Olyan volt mintha csak pár napja történt volna, de ezt csak azért érezte, mert azóta olyan egyedül volt. Egy ismerősét jött meglátogatni Tonra, de nem találta otthon és éppen el akart menni, mikor jöttek a fegyveresek és körülzárták a lakótelepet. Azóta szöges drótkerítést húztak a telep köré, amibe áramot vezettek és csak különleges engedéllyel lehetett elmenni.

Ö akkor nagyon kétségbeesett. Nem tudta, hogy hová menjen, mit tegyen. Egy lépcsőházba húzódott be a katonák elől, akik az utcákon cirkáltak. Félelmetes volt hallani még éjszaka is a csizmájuk dobogását. Aztán mikor a kerítés készen volt a katonák elvonultak és csak a kijáratot őrizték. Az emberek még napokig nem mertek az utcákra menni. Ö meg ott vacogott a lépcsőházban és sírt. A fiúk, akik ott laktak a házban másnap figyeltek föl rá és kinyitották neki ezt a lakást. A lakók valahol máshol rekedtek, úgy, mint ő. Szerette volna tudni, hogy mi történt a szüleivel és a húgával, de a telepre szinte semmi információ nem jutott be, azon kívül, amit a tévében bemondtak. Ott elmagyarázták az új rendet. A telep hetente kétszer kap élelmiszer szállítmányt. Éjszaka kikapcsolják a vizet és a villanyt és tilos minden, ami értelmes és normális dolog eddig létezett.

A két év gyorsan eltelt, mert állandóan azzal volt elfoglalva, hogy hogyan szerezhet ennivalót és minden mást, ami szükséges. Fogkrém, WC papír, papír zsebkendő, ami állandó hiánycikk volt, mert a kinn élő szabad embereknek kellett és ide már nem jutott. Annyit azért megtudtak, hogy a szabadok, akik kinn élnek minden jóval el vannak látva. Az ő üzleteikben mindent lehet kapni.

Ránézett az órára. Indulnia kell, mert mindjárt kezdődik a válogatás. A telepről csak úgy lehet kijutni, ha valakit kiválasztanak munkára a szabadok, vagy ha vadászat van és arra választják ki. Ez a vadászat a legújabb szórakozásuk a szabadoknak, mivel a vadon élő állatok kicsik és meg is ritkultak ezért közülük választanak egy csoportot, akiket szabadon engednek és utána üldözőbe vesznek. ž abban reménykedett, hogy ügyesebb lesz mint a vadászok és talán eljuthat Janig is ahol a szülei laktak két évvel ezelőtt.

A téren már voltak egy páran,, akik jelentkezni akartak a vadászatra, de a szabadok még nem jöttek meg. Látott egy két ismerőst is a csoportban, de tudta, hogy ők a válogatás kezdetekor el fognak tűnni. Most azt próbálják kideríteni, hogy az ittlevők mit hagyhattak a lakásaikban, amit ők még hasznosíthatnának, ha a gazdájukat kilövik. Ditet nem kérdezték, mert tudták róla, hogy egy idegen lakásban lakott. Hirtelen zúgásra lettek figyelmesek és a lézengők futva mentek el. Aki ott maradt az tudta mire számíthat. A helikopterek a kerítésen kívül szálltak le. Egy csoport puskás férfi szállt ki és jókedvű társalgással jöttek be a telepre.
A vezető vadász leültette a csoportot egy árnyékos helyre és odament a várakozó tömeghez. A puskája a kezében volt lövésre készen.

- Sorakozó itt előttem- kiabálta. Ök szó nélkül egymás mellé álltak. Sok volt közöttük az idős ember, akik megelégelték a bezártságot és az éhezést és a családjuknak is akartak egy kis élelmet juttatni, ugyanis a vadászatért a család külön élelemben részesült. A vadászok elégedetten mustrálgatták őket. A vezetőjük végigsétált előttük és mikor odaszóltak neki ha valakit nem tartottak alkalmasnak az üldözésre, arra rámutatott és ment tovább. Dit a második sorban állt. Mikor az ő csoportjuk került előre a lány remegett a félelemtől. Egy idős nő állt mellette, aki észrevette, hogy ő mennyire fél. Megfogta a kezét és megszorította.
- Ne félj kislány hamar túl leszünk rajta. - súgta oda neki. Az előttük állók elvonultak és ők szembekerültek a vadászok ülő csoportjával. Dit úgy érezte, mintha mindenki őt nézné, ami részben igaz is volt, mert a férfiak csodálkozva füttyentettek mikor meglátták a csoportot. Elégedett mormogást hallott a székek felől. Fölemelte a szemét és rájuk nézett. Negyven és ötven közötti családapák, gondolta és egyenként kezdte őket felmérni.

A fővadász a sor elején tartott a válogatásban. A vadászok nyolcan voltak. Volt néhány, aki biztosan dzsippel megy majd, mert elég puhánynak látszott a gyalogláshoz, de még a lovagláshoz is. Ezek őrá nem jelentettek veszélyt, mert ő olyan helyeken megy majd ahová az autó nem tudja majd követni. Szerencsére a helikoptereket csak este fogják bevetni, ha még van olyan akit nem lőttek ki. De ő úgy tervezte, hogy akkor már messze lesz. Tehát a négy pocakostól nem kell tartania, ekkor a másik négyet kezdte el méregetni. Ezek már veszélyesebbnek néznek ki, mert kisportoltak és nem túl öregek. Hallotta, hogy arról beszélnek, hogy ki menjen még dzsippel. Tehát akkor nincs baj, mert ezek is kocsival mennek.

Ekkor meghallotta, hogy az egyik, aki eddig a puskáját vizsgálgatta megszólalt.
- Én lovat kérek. - Dit végigmérte. Így ülve is elég magasnak tűnt. Széles vállai és izmos karjai voltak. Ezzel még gondom lehet- rémült meg a lány.
A férfi fölnézett a puskájáról és őket méregette. Találkozott a szemük egy pillanatra. Dit szinte megbénult. A férfi kék szemeiből valami különös bénító sugárzás áradt, mely lebénította a tagjait. A fővadász ekkor lépett eléje.
- Oké! Oké! - veregette meg az arcát. - Te vagy a legszebb vad eddig- suttogta kéjesen és a társaságra nézett.
- Na uraim mit szólnak? - a férfiak elégedetten csettintettek. Dit elvörösödött.
A kék szemű férfi végigmérte mégegyszer a hosszú szőke hajú lányt. Milyen fiatal- gondolta- ezt élvezet lesz üldözni. Rögtön el is határozta, hogy nem is megy más után. Ezt a lányt megszerzi, az ő zsákmánya lesz.
Újra a puskájához fordult. Szerette vadászat előtt még ellenőrizni a fölszerelését.

Mikor a fővadász végre ellépett Dit elől ő nagyot sóhajtott. Néhányat már kiállítottak a sorból, akik nem feleltek meg. Egy nő élelmiszerjegyeket osztott a kiválasztottak között. Dit zsebre vágta a magáét és várt az indulást jelző sípszóra. A vadászok még iszogattak a hüvösben és látszott hogy milyen jól érzik magukat. A kék szemű férfi nem volt köztük. Dit körülnézett, hogy hol lehet, de nem látta sehol. Biztosan elment átvenni a lovát. Pár perc múlva meg is jelent a kerítésen kívül lóháton ülve. Körbejáratta a lovát és beszélt hozzá.

Ditéket elterelték átöltözni. A könnyű felismerhetőség miatt mindenki kapott egy fehér mellényt, amit föl kellett venni. A lány rögtön eldöntötte, hogy valahol majd elrejti, ha kijut innen. Már hetek óta tervezgeti ezt a szökést. A ruhája alatt rejteget egy zsákot, amit egyedül varrt. Tulajdonképpen ez nem is zsák, hanem egy blúz, ami hatalmas zsebekből áll. Ezekbe a zsebekbe rakta az útravalóját. Így nem kell külön táskát vinnie, mert az akadályozná a futásban és feltűnő is lenne. Melege volt a sokrétegű ruhában, mikor a megkülönböztető mellényt is fölvette.

Hirtelen furcsán kezdte érezni magát. Megfordult és meglátta a kékszemű vadászt lóháton, amint őt figyeli. Rémülten kapta el a szemét onnan. A mellette lévő idős nő megszólalt.
- Az a lovas téged fog üldözni.
- Igen - válaszolt zavartan a lány.
- Ne sokáig szaladj előle, minél előbb utolér, annál jobb. Téged nem is fog kilőni. Még szerencséd is lehet.
- Nem fog utólérni - mondta magabiztosan a lány, de magában csak reménykedni tudott.

A fővadász a kapuhoz terelte őket, ami végre kinyílt előttük. Dit szabadnak érezte magát egy pillanatra. Feszülten várták a sípszót. A vadászok is készülődtek, bár ők csak tíz perc után indulhatnak utánuk. A sípszó élesen hasított a levegőbe. Az idős emberek egymást lökdösve rohantak ki a mezőre. Dit még visszanézett a házakra aztán ő is elindult, mikor a többiek már szétszóródtak. A lakótelep mellett volt egy nagy szeméttelep és mikor ezen is túljutott egy sík területre ért. Tudta, hogy mielőtt a vadászok elindulnak, ezen kell túljutnia. Lihegve futott. Látott néhány fehér mellényest maga előtt, de tudta, hogy ezek hamar ki fognak fáradni. Minél többet elhagy, annál több időt nyer, mert a vadászok senkit nem fognak kihagyni.

Mikor átért a mezőn egy bokros dombos rész következett, az idős nő, aki a válogatásnál mellette állt egy bokor alatt ült az árnyékban.
- Fusson - kiáltotta oda neki Dit.
- Dehogy futok. Nincs értelme. Itt nyugodtan bevárom őket. - mondta minden izgalom nélkül. A lány tovább rohant. Már senkit sem látott az indulók közül. Le kell térnem az útról- jutott eszébe.

Elkanyarodott, és a sűrű bokrok közé vetette magát. Szúrták a tüskék, de nem törődött vele. Körülnézett és nem látott senkit. Gyorsan levette a mellényt, és egy bokorba dobta. Hegynek fölfelé kellett mennie. Mikor fölért visszanézett, de üldözőt még nem látott. Tudta, hogy most indulhatnak. egy erdőbe jutott, ahol már lassabban tudott haladni, de nem bánta, mert tudta, hogy ide a lovas nem tud bejönni. Ez az akácerdő olyan sűrű volt, hogy csak gyalogosan járható. Egy kis patak kanyarodott benne, amin kétszer is át kellett ugrania a lánynak. Nemsokára kiért az erdőből és megint sík terepen kellett haladnia. Az oldala már kezdett szúrni, de tudta, hogy még nem pihenhet.

Úgy két kilométernyire előtte kezdődött az erdő, ami már nem ilyen kicsi volt, mint az akácos és hegynek fölfelé tudott menni. Szörnyű érzés volt a sík terepen futni, mert mindig azt várta, hogy mikor hallja meg a durranást a háta mögül, ami a halált jelenti. Ekkor hallotta meg a lövéseket a távolból. Megállt és körülnézett. Senkit sem látott a mezőn. A vadászok most érték el az első áldozatokat. Dit az idős nőre gondolt, aki leült a bokor alá és várta a halált. Talán már őt is megtalálták. Aztán rájött, hogy itt a legveszélyesebb megállnia, mert ha kerülővel is jön ide a lovas, akkor itt minden nehézség nélkül elkaphatja. Újra rohanni kezdett az erdő felé.

Már az első bokroknál járt mikor meghallotta a dobogást a háta mögött. Megfordult és abban a pillanatban hasra is vágódott a magas fűben. A lovas éppen akkor bukkant ki az akácos melletti úton. A férfi is megállt és a távcsövét a szeméhez emelte. Végigpásztázta az erdő sávját, de nem látta meg a lányt. Dit lassan kúszott az erdő felé. Alig pár méternyire volt az első fától. Mikor odaért fölegyenesedett és a fa mögött kinézett. A lovas átvágott a mezőn és éppen feléje tartott. Ö újra futásnak eredt és közben megint hallotta a lövéseket a távolból. Nehezen tudott futni hegynek fölfelé, de tudta, hogy most már komolyra fordult a dolog, mert a vadász őt akarja. A férfi megállt a fáknál és hallgatózott. Hallotta, hogy a lány milyen nagy zajjal rohan a fák között.

Tudta, hogy itt az erdőben lóháton nem jutna messzire, ezért beszólt az adóvevőjébe.
- Itt Mas a lovas. Hallotok fiúk?
- Igen. Valami gondod van?
- Nem. A lovam az akácos mögötti mezőn hagyom. Valaki jöjjön érte. Én gyalog megyek tovább az erdőben.
- Jó szórakozást. - szólt még be a fővadász, mert tudta, hogy a Mas nevű férfi a fiatal szőke lányt üldözi és abban is biztos volt, hogy nem csak egyszerűen el akarja ejteni a lányt, hanem előbb egy kicsit szórakozik is vele.

Mas leszállt a lóról és elindult a fák között a hang irányába. Ö nagyon figyelt, hogy ne csapjon zajt, mert váratlanul akart a lány mögé kerülni.
Dit lassított. Már a levegővétel is fájdalmat okozott neki. Hangosan fújtatott. Próbált hallgatózni, de a lihegésétől, nem hallott semmit és a füle is dobolt. Mély árok húzódott mellette. Pihennem kell, döntötte el és lecsúszott az árokba. Összekuporodva figyelt a hangokra, de semmi gyanúsat nem hallott. Úgy érezte, hogy már órák óta kuksol a fűben, pedig csak tíz perc telhetett el.

Mikor végre kilihegte magát újra elindult. Nemsokára talált egy ösvényt ami nagyon csábító volt, de nem mert azon menni mert tudta, hogy az kész lebukás lenne. Volt nála egy évekkel ezelőtt kiadott turistatérkép, amit már hetek óta tanulmányozott, de most itt az erdőben úgyis hiába nézné, most a futás a fontos. Mikor végre csend lett a férfi is megállt. Tudta, hogy a lány pihen és azt is hogy hiába, mert ő érezte, hogy nagyon közel jár a lányhoz.

Pár perc múlva, mikor hallotta újra nekiindulni már határozott léptekkel indult feléje. Számításai szerint a lány nemsokára eléri a patakot, és mivel nagyon szomjas lehet biztosan megáll inni. Ezt az időt akarja kihasználni Mas, hogy elkapja a lányt. Dit elérte a patakot. A szája száraz volt. Lehajolt és a kezéből ivott. Már harmadszor merített, de még mindig úgy érezte, hogy nem csillapodik a szomja. A víz olyan hideg volt, hogy a torka szinte fájt, amikor nyelte. Félrenyelt, köhögni kezdett.

A férfi hangtalanul állt meg egy pillanatra a háta mögött, majd hatalmas ütést mért a tarkójára, amitől a lány elvesztette az eszméletét és előrebukott. Az arca pont a vízbe esett és a haja pillanatok alatt elázott. Mas megmarkolta a hajánál fogva és hanyatt fektette, majd bilincseket vett elő a zsebéből és a lány kezére és lábára kattintotta. Aztán átkutatta a zsebeit, amiben csak kekszet, csokoládét és néhány almát talált. Az egyikbe beleharapott és elégedetten szólt bele a rádióba.
- Itt Mas. Hallotok fiúk?
- Igen hallunk. Mi újság? Megvan a legszebb vad?
- Még nincs, de nyomon vagyok. Kinn maradok éjszakára is ne keressetek. A dzsipet hagyjátok kinn az erdőnél. Nektek milyen volt a vadászat?
- Kitűnő. Mindent kilőttünk, ami mozgott. Már csak a hosszú hajú szőke maradt, de az a tiéd. - kikapcsolta a rádiót és leült a lány mellé a fűbe.

Megnézte a térképet, amin egy barlang volt bejelölve pár kilométerrel arrébb. Addig kell eljutnia a lánnyal, hogy ott tölthessék az éjszakát. - döntötte el. Elővette a kulacsot és ivott belőle, aztán a maradék vizet a lány arcába löttyintette. Dit megrázkódott és bár homályosan, de a kék szemű üldözője jelent meg a látóterében. Fájt a feje és tompa zúgást hallott a fülében. Most le fog lőni- ez volt az első gondolata. Föl akart ülni, de nem tudott, mert a keze és a lába össze volt bilincselve. Visszaesett a fűbe és összehúzta magát, ahogy csak bírta, de a férfi levette a lábáról a bilincset és fölrángatta álló helyzetbe.
- Indulás- szólalt meg kemény hangon.

A lökéstől lépett néhányat, de aztán tanácstalanul megállt és a férfira nézett.
- Hova visz? Miért lő le itt?
- Pofa be! Indulás! - a hangja olyan volt, mint a jég. Hideg és érzelemmentes. Még gyűlöletet sem érzett benne. Elindult hát abba az irányba amerre a férfi lökte. Lassan haladtak, mert Dit még mindig szédült az ütéstől, amit a tarkójára kapott. Többször érezte, hogy hányingere van, de nem, mert megállni inkább nagy levegőket vett és nyelte a könnyeit. A férfinek is volt térképe, amit nézegetett és aszerint irányította őt. Ha rossz irányba ment, akkor mindig belerúgott a bokájába büntetésképpen.

Egyre beljebb jutottak és Dit már nem is tudta, hogy merre tudna menekülni, mert azt sem tudta, hogy merről jött. Aztán majd egy órai gyaloglás után egy tisztásra értek, amit egyik oldalról egy meredek szikla zárt le a másik oldalról egy patak, ami ugyanaz lehetett, amitől elindultak. A sziklafalban egy barlang bejárata volt. Mas odabilincselte a lányt egy fához és bement körülnézni a barlangba. Fölkattintotta az elemlámpáját és körbevilágított. A belső tér nem volt nagy, de akár négy ember is kényelmesen aludhatott benne. Elégedetten lépett ki és megállt a lány előtt.

- Mi a neved?- kérdezte, de a lány nem válaszolt.
Ekkor ököllel az arcába vágott, amitől a lány megtántorodott, de nem tudott elesni, mert a fa tartotta.
- Dit - suttogta és sós ízt érzett a szájában a lány. Ekkor a férfi egy bicskát vett elő és kipattintotta a pengéjét.
- Látom, hogy meleged van Dit. Majd én segítek rajtad. - mondta és elkezdte a lány ruháit fölhasítani. A nyakánál kezdte és végigvágta a vállán, a karján aztán a szétnyíló darabokat a földre dobta. A nadrágját is végigvágta mindkét oldalon és a bugyiját is, aztán Dit ott állt ruha nélkül egy pár sportcipőben és zokniban. Nagyon meleg volt, de ő didergett és megpróbált a fa mögé bújni szégyenében.

- Hány éves vagy?- kérdezett újra a férfi és elégedetten ártatta rajta a szemeit.
- Tizenkilenc - súgta a lány és alig tudta már visszanyelni a könnyeit, amik égették a szemét.
A férfi a nadrágja gombolásán matatott, majd elővette a péniszét és a lány cipőjére vizelt.
- Azt hiszem jobb lesz, ha ezt is leveszed - mondta és elégedetten rázogatta le a vizeletcseppeket a lassan merevedő hímtagról. Dit lehajolt és ügyetlenül bontogatni kezdte a cipőfűzőjét. Nehezen ment a művelet, mert a bilincs szorosan fogta a csuklóját. A férfi ekkor mögé lépett és a mutatóujját mélyen belenyomta a lány hüvelyébe. Dit felsikoltott.
- Ne- de hiába, mert ekkor már a férfi pénisze hatolt belé és ütemesen mozogni kezdett.

A lány megpróbált fölegyenesedni, de olyankor mindig a gyomrába vágott ököllel. Támadója lihegve nyöszörgött és Dit érezte, hogy lüktet benne. Ekkor éles fájdalom hasított a végbelébe, mert a férfi most oda dugta a még mindig merev hímtagját.
- Ne! Ne! - zokogott a lány és azt kívánta, hogy bárcsak meghalna, de tudta, hogy ebbe az ocsmányságba nem fog még belehalni. Valami végigcsurgott a lábán. Öklendezni kezdett, de nem tudott hányni. Végre a férfi abbahagyta a mozgást. Dit már azt hitte, hogy vége a megpróbáltatásainak, de mikor megérezte, hogy valami fémes hideg hatol a hüvelyébe megrémült. Mas a puskája csövét a lányba dugta és azon gondolkodott, hogy meghúzza- e a
ravaszt, aztán mégis kihúzta és fölállt.

A lány összegörnyedve nyüszített a lábainál. Levette a kezéről a bilincset és a lábára tette. A lány érezte a férfi rúgásait, de már nem törődött a fájdalommal, mert elájult. Többször magához tért, mikor a férfi vizet öntött az arcába, de aztán az újabb verés hatására újra elájult.
Egyszer mikor megint víz fröccsent az arcába, a férfi ott állt fölötte és a puskát rászegezte.
- Kérem! Kérem! Öljön meg!- könyörgött a lány.
- Állj föl - mondta a férfi hideg hangon.
A lány megpróbált, de alig állt a lábán. A férfi levette róla a bilincset és elindult az erdőbe. Dit csodálkozva nézte. Aztán a férfi hirtelen visszafordult, hideg kék szemével rápillantott és lőtt.

Dit még látta, hogy megfordul és elmegy, de aztán már csak a sötétség volt. Nem érzett fájdalmat, hallotta a víz csobogását és mikor végre ki tudta nyitni a szemét látta, hogy a föld hogy issza be a kiömlő vérét. Mozdulni nem tudott, de már nem is akart. Egy kis kék virág volt a szeme előtt. A férfi szemét látta benne. Szerette volna letépni és szétmorzsolni, de nem tudta mozdítani a kezét. Álmos volt és örült, hogy végre nyugodtan tud aludni. Becsukta a szemét és zuhanni kezdett és ez nagyon jó volt.

A két fiú a szikla tetejéről figyelte, hogy a lány elesett. Egy kis ideig vártak. Nem mertek odamenni, aztán mikor már semmi zajt nem hallottak az erdő felől ahol a férfi eltűnt, lassan leereszkedtek a tisztásra. Zef az idősebb odament a lányhoz és megfordította. Furcsán érezte magát a meztelen test láttán, de most nem volt idő nézelődésre, mert a lány válla vérzett. A férfi, aki elment rálőtt és a vállát találta el. Pedig ez a lány már úgy össze volt verve és vagdalva, hogy úgysem tudott volna elmenekülni.

Ők csak a lövés előtt pár perccel érkeztek, de a lány állapotából ítélve sejtették, hogy mi történhetett itt. Dam csak állt, és nem mert közelebb jönni. Undorodva nézte az összeroncsolt testet. Zef próbálta megállap1tani, hogy él- e még a lány, de a mellkasára hajolva nem hallott semmit. Igaz, hogy nem merte odanyomni teljesen a fülét, mert félt, hogy véres lesz. Aztán mégis gondolt egyet és fölnyalábolta az elgyötört testet és elindult vele az erdőben.
- Zef, te megőrültél? Hagyd itt. Mit akarsz vele kezdeni? Majd visszajövünk és eltemetjük holnap. - kiabált vele Dam, de ő nem állt meg, csak útközben vetette oda a fiúnak.
- Na és mi van, ha még él? Talán meg tudjuk még menteni.
- Ezt nem gondolod komolyan. Ter nagyon dühös lesz, ha meglátja. Majd elmondjuk neki, hogy mit láttunk és majd ő eldönti, hogy mit csináljunk.
- Menj előre és szólj Ternek, hogy mi van. - szólt oda lihegve Zef.

Nehéz volt az alélt testet cipelni föl a hegyre. Többször is megbotlott, de nagyon vigyázott, hogy a lányt le ne ejtse. Mire a házhoz ért már alig érezte a karját annyira elzsibbadt. Dam jött le a lépcsőn eléje.
- Hát nem örült Ter, mikor megtudta, hogy egy hullát találtunk.
- Vigyázz innen- indult föl a lépcsőn Zef.
- Csak nem föl akarod vinni a házba? Na és ott hová teszed? A te ágyadba? Velem nem fog egy szobában aludni egy hulla!

Ekkor egy magas barna férfi lépett ki a teraszra és mikor meglátta a cipekedő fiút rögtön odament hozzá és elvette tőle a lányt.
- Nyisd ki az ajtót Zef - szólt oda a lihegő fiúnak.
- Melyiket?-
- Az én szobámba visszük - mondta a férfi, és már vitte is be és letette a lányt az ágyára.
- Úristen hát ezzel meg mit csináltak? - kiáltott föl, mikor jobban megnézte a testet.
- Él még?- kérdezte bátortalanul a fiú és még mindig nem volt benne biztos, hogy jól tette, hogy idehozta ezt a lányt. Ter megfogta a kezét és a pulzusát kereste. Kitapintotta a lány alig verő pulzusát.
- Igen, de nagyon rosszul van. Dam most el kell menned orvosért, de nagyon vigyázz csak kinn az utcán mondhatod meg neki, hogy miért hívjuk. Nagyon siess! A fiú kelletlenül indult el. Zef utána szólt.
- Várj, maradj, majd én megyek. Ter én akarok menni.
- Jó, de öltözz át. - a fiú ekkor nézett végig magán és látta, hogy az inge csupa vér lett a lánytól.

Kirohant. Ter ekkor odaszólt a másik fiúnak.
- Hozz vizet és törölközőket.
- De Ter ez a nő csak bajt hozhat ránk, mi lesz a tervünkkel, ha most bajba kerülünk miatta?
- Dam nem veszed észre, hogy pontosan érte küzdünk? Hozd már azt a vizet!
Elővett egy lepedőt a szekrényből és betakarta vele az eszméletlen lányt. Mikor a fiú megérkezett a vízzel elvette tőle aztán leültette.
- Maradj itt és nézd meg mit műveltek ezzel a lánnyal. Ez ellen küzdünk, hogy ilyen többet ne történhessen meg. - belemártotta a törölközőt a vízbe, és óvatosan törölgetni kezdte a vért a lányról. Azt nem tudta, hogy szép volt- e valaha, mert az arca föl volt dagadva, de azt látta, hogy fiatal, nagyon fiatal.

Dit kinyitotta a szemét. Homályosan látott. Egy kék szemű férfi hajolt föléje.
- Ne! Ne! - szerette volna kiáltani, de csak suttogott. Valaki a haját simogatta.
- Végre már nem lázas. Ne féljen! Barátok közt van. - szólalt meg egy férfi, de ez nem a kínzója hangja volt. Megint megpróbálta kinyitni a szemét és most már azt is látta, hogy abban a kék szemben mennyi szeretet és érzés van. Szólni akart, de a férfi a szájára tette az ujját.
- Ne beszéljen. Aludjon, pihenjen.
- Szomjas vagyok - súgta rekedten Dit.
A férfi odaült mellé és felültette, majd egy poharat tett a szájához és megitatta.
- Köszönöm - suttogta a lány és újra becsukta a szemét, mert szédült.
- Jól van? - kérdezte a férfi.
- Igen, csak szédülök egy kicsit. -
- Aludjon. Én itt leszek, ha valamire szüksége van. - Dit már nagyon távolról hallotta az utolsó szavakat, mert nagyon fáradtnak érezte magát. Megfogta a férfi kezét és odaszorította az arcához és elaludt.

Nem tudta, hogy mennyit aludt, de mikor újra kinyitotta a szemét sötét volt a szobában. Körülnézett. A sarokban állt egy íróasztal, azon égett egy kis lámpa és az asztalra borulva aludt egy férfi. Dit sokkal jobban érezte magát. A válla ugyan fájt mikor megmozdította, de mozgatni nem nagyon tudta, mert szoros kötés volt rajta. Nem tudta, hogy hogyan került ide és nagyon homályosan emlékezett arra, hogy mi történt vele az erdőben.

Aztán hirtelen megvilágosodott előtte minden... a vadászat a kínzások a lövés. Több nem jutott eszébe. Vigyázva ült föl és végignézett magán. Meztelen volt és egy lepedővel volt betakarva. Magára tekerte és óvatosan fölállt. Az ajtóhoz ment és kilépett a teraszra. A fedett teraszon amely körbefutott a házon székek voltak egy asztal körül. Gyorsan leült, mert újra szédülni kezdett. Több ajtó is nyílt innen, de mind be volt csukva. Kinézett az ablakon, de olyan sötét volt, hogy nem látott semmit.
Sírni kezdett, mert nagyon fájt neki, hogy él.

Ter fölébredt és körülnézett. Nem is tudta, hogy mikor aludt el ott az asztalnál. Ránézett az ágyra és hirtelen megdermedt. A lány nem feküdt ott. Gyorsan rohant a teraszra és meglátta, hogy a lány ott ül egy széken lepedőbe burkolózva és sír. Odalépett hozzá és megérintette a haját.
Dit fölkapta a fejét. Megijedt az idegen érintésétől.
- Ne féljen itt nem érheti semmi baj. Nyugodjon meg. - suttogta a férfi és odaült mellé.
- Hogy kerültem ide?Hol vagyok?Mi történt?- kérdezte szipogva a lány.
- Ter vagyok. Ez az erdei ház az enyém és az én két fiam, vagyis barátom talált magára az erdőben és idehozták hozzám. Már két és fél hete feküdt eszméletlenül, de ma délután szomjas volt, emlékszik?
- Igen. Maga itatott meg?- kérdezte, bár tudta a választ, mert a sötétben is fölismerte a férfi kék szemét.
- Igen, de most vissza kellene feküdnie, még nagyon gyenge. Hozok valami ennivalót, mert biztosan éhes is.
Dit fölállt és elindult vissza a szobába, de a lábai nem akarták vinni. Ter elkapta és a karjába vette.
- Ne kérem, én tudok egyedül is... - sírta el magát a lány és kapta el a lepedőt, ami le akart csúszni róla. Ter bevitte és letette az ágyra a lányt, majd gyengéden betakarta.
- Ne féljen! Tőlem nem kell félnie! - nyugtatta a lányt és közben mosolygott. Arra gondolt, hogy a lány milyen szégyenlős, pedig ő ismeri a testének minden zegét zugát, hiszen majdnem három hétig ő ápolta és mosdatta és kötözte a sebeit.
- Először eszik valamit, aztán készítek fürdővizet. Biztosan jól fog esni. - szólt még vissza az ajtóból aztán kiment.

Dit becsukta a szemét és újra elaludt. Mikor újra fölnézett már világos volt. A férfi nem volt a szobában, de egy tálcán a reggeli oda volt készítve az ágy mellé.
Amikor a lány el akarta venni a tálcáról a pohár narancslét akkor vette észre, hogy a bal karja nem működik és nagyon fáj. Nehezen tudott megbirkózni az első kortyokkal, de belejött és mindent megivott, mert nagyon szomjas volt. Az egész kancsó narancslét megitta ami oda volt készítve. Ekkor vette észre, hogy két pohár volt odakészítve, tehát két személyre szólt a reggeli. Elégedetten ült az ágyon és nézelődött, mikor a férfi belépett egy oldalajtón.
- Hát újra fölébredt? Hogy érzi magát? - kérdezte vidáman.
- Elnézést, de megittam a reggelijét - mutatott a tálcára a lány.
- Örülök neki, hogy ivott. Engem ne féltsen, majd készítek magamnak másikat. - a férfi valószínűleg a fürdőszobából jött ki, mert egy törölköző volt a derekára csavarva. Most zavartan állt a lány előtt.
- Akar fürödni: Elkészítem a vizet és adok valami ruhát is. - mondta és már ment is vissza.

Dit hallotta a víz csobogását és végignézett magán. Alig ismert a saját testére, mert tele volt, kék és lila foltokkal, hegekkel és vágásokkal. A haja összetapadva lógott és rettentő szaga volt. A férfi visszajött és megsimogatta a haját.
- Segítek, nehogy elszédüljön. - gyorsan húzta magára a lepedőt, de a férfi nem engedte.
- Ne féljen már tőlem. Ebben úgysem fürödhet. Minden egyes karcolást és foltot ismerek, ami magán van. Sokat javult az utóbbi napokban. - amíg beszélt, közben bevezette a lányt a fürdőszobába és segített neki belépni a kádba. A víz lila volt.
- Fertőtlenítőt tettem a vízbe, mert még sok a seb magán. A vállára vigyázni kell, még nem érheti víz. Tudja már mozgatni a kezét?

A lány ült a kádban és nagyon hülyén érezte magát. A víz csípte az apró sebeket és a kezét mozdítani sem bírta.
- Nem tudok mosakodni- sírta el magát.
- Segítek, hajtsa hátra a fejét. - Ter bevizezte a haját, majd sampont öntött rá és dörzsölni kezdte. Dit közben csak sírt és nem tudta abbahagyni.
Olyan nagyon jól esett neki ez a gondoskodás. Mikor a haját leöblítette, a testét kezdte mosni egy mosdókesztyűvel. A végén fölállította és végigzuhanyozta úgy, hogy ő is csupa víz lett újra. Aztán egy törölközőt terített rá és dörzsölni kezdte finoman, hogy ne okozzon fájdalmat. Mikor száraz volt újra a karjaiba vette és bevitte a szobába majd az ágyra fektette. A szekrényből egy inget vett elő és ráadta a lányra. Közben a törölköző leoldódott a derekáról és feltárulkozott duzzadó férfiassága. Dit rémülten sikoltott föl.
- Ne! Ne! - Ter elvörösödött és gyorsan öltözni kezdett.
- Bocsásson meg én nem akartam bántani. Higgye el, hogy véletlen volt. - farmert és inget vett föl és megállt a lány előtt, de nem mert hozzá érni, nehogy újra megrémüljön.
- Megnyugodott?-
- Igen. Ne haragudjon. - szipogta Dit. - tudja én...
- Ne mondjon semmit. Még ne beszéljen róla, ha nem akar.

A férfi bár sejtette, hogy mi történhetett a lánnyal, azért tudta, hogy ha az igazat megtudja az borzalmas lesz.
- Pihenjen. Most biztosan kifáradt. - simította végig a haját egy fésűvel.
- Köszönöm majd én - vette el a fésűt a lány ép kezével és kifésülte hosszú szőke haját, ami most olyan könnyű és illatos lett, hogy öröm volt ránézni.
Dit lassan megbarátkozott a gondolattal, hogy életben maradt és a férfi segített neki elviselni a fájdalmakat. Olyan gyengéd és figyelmes volt. Mosdatta és segített enni és öltözni. Kivitte a napra, betakarta, óvta. Dit már szinte boldognak érezte magát csak akkor sajgott minden, ha eszébe jutott a vadászat.

Olyankor még mindig sírógörcsöt kapott. Ter aggódva figyelte a lányt, aki abból a roncsból virágzott ki a keze alatt, amit a fiúk hoztak. Hihetetlen volt a változás, hiszen az arca is tele volt csúnya foltokkal és föl volt dagadva. Amikor most ránézett alig hitt a szemének. A hosszú szőke hajú kék szemű tünemény teljesen elbájolta nemcsak őt, hanem a két fiút is és a doktort is. El nem tudták képzelni, hogy hogyan lehet egy ilyen kedves és szép teremtést bántani.

A fiúk sokat nevettek és bolondoztak a lánnyal és minden szabadidejüket kinn töltötték nála a házban, de arra nagyon vigyázott mindenki, hogy hozzá ne érjen a lányhoz, mert az érintés még mindig sokkot váltott ki belőle.
Emlékeztek még az első napokra mikor a lány magához tért. Ditnek szereztek új nevet és papírokat. A régit nem is kérdezték, mert jobb volt, ha nem tudják.
Ana, mert így hívtá, nemsokára lemehetett a városba és megkezdte új életét.
Ter sajnálta, hogy elmegy a lány, de tudta, hogy így tud majd nekik segíteni a mozgalomban. Szereztek neki munkahelyet és lakást,és főleg kiképezték a rejtőzködés a titkosírás és még sok fontos dologra amelynek hasznát veheti az új életében.

Az utolsó este kettesben voltak. Úgy beszélték meg, hogy a két fiú másnap jön a lányért.
Ter elkészítette a vacsorát és bekiabált a lánynak a szobába.
- Ana siess kész a vacsora. - ő kilépett a férfi szobájából, amit azóta is használt és megállt az ajtóban. Szűk farmer és piros pulóver volt rajta. Ter ránézett és elámult.

- Ez igen! Csodásan nézel ki. - Furcsa volt neki, mert eddig a lány az ő ruháit hordta. Ezt a fiúk hozták neki, hogy ebben menjen a városba.
- Ter én olyan hálás vagyok neked mindenért, amit értem tettél. - odament a férfihoz és a mellkasára hajtotta a fejét. Ter megsimogatta a fejét és remélte, hogy a lány nem látja meg, hogy könnyek szöktek a szemébe.
- Nem fáj már a vállad? Mozgasd csak meg egy kicsit. - szólt rá Anára, hogy elterelje a figyelmét. Ana fölemelte a karját és a férfi nyaka köré fonta.
- Mozog, pedig olyan jó volt, mikor te fürdettél. - sóhajtott föl.
- Pedig te akkor féltél tőlem - hajtotta le a fejét a férfi.
- Igen, de nem tőled féltem. Elmondom, hogy mi történt velem akkor ott az erdőben...
- Ne! Ana ne mondd el! Nem akarom, hogy neked rossz legyen.
- De én el akarom mondani. Neked tudnod kell Ter. - leültek és Ter magához vonta a lányt, és az elkezdte mondani szörnyű történetét.

Mikor odaért az elbeszélésben, hogy a férfi mit művelt vele a tisztáson, Ter ökölbe szorította a kezét és megfogadta, hogy megöli azt a vadállatot, aki ezt művelte a lánnyal. A végén a lány befejezte és lehajtott fejjel ült mellette. Szerette volna a karjaiba kapni, csókolni, becézgetni, de nem mert közeledni ezek után, amiket hallott.
- Ter! - szólalt meg a lány.
- Igen Ana.
- Ugye a városban azért fogsz majd velem találkozni?
- Nem.
- De miért nem? Miért ne ismerhetnénk egymást?
- Az veszélyes lenne. A fiúkkal találkoztok majd az egyetemen és a doktorhoz is elmehetsz, ha panaszod van, de engem nem ismersz. Mindent megtanultál, és te is tudod, hogy ha segíteni akarunk másokon, akkor így kell tennünk.
- Igen, de én nem akarok egyedül maradni. Veled olyan jó volt.
- Hát igen, ezek után neked magadnak kell főzni. Bár nem sokat veszítesz, mert nem vagyok valami nagy szakácsművész. - közben megették a vacsorát.
- Most menj aludni, mert holnap fárasztó napod lesz. Sokat kell gyalogolnod. Jó éjszakát Ana.
- Ter! Kérlek aludj velem. - szaladt ki a lányból a kérés.
- De Ana-
- Aludj velem. Én úgy félek, hogy mi lesz velem a városban, de ha mindig visszagondolhatok arra, hogy te velem voltál akkor könnyebb lesz.
- Jó- mondta Ter és nagyot sóhajtott. A lány nem tudhatta, hogy neki milyen erős vágyat kell leküzdenie, hogy ne tegye magáévá. Lefeküdtek az ágyba. Ter elhúzódott és a plafont nézte, de Ana odabújt hozzá és átölelte.

Reggel a férfi zsibbadtan ébredt. Éjszaka alig mert mozdulni, nehogy fölébressze a lányt, de most halkan ébresztgette.
- Ana. Reggel van. - a lány nem nyitotta ki a szemét, de még jobban odasimult hozzá.
- Ter most ne ellenkezz - suttogta és csókolni kezdte a férfi száját. Nyelvét átdugta a férfi szájába és várta a válaszát.
Ter egy ideig ellenállt, aztán gyengéden válaszolt a kihívásra. Rögtön szét is váltak, mert meghallották a teraszról a fiúk hangját.
Dam és Zef meglepődve látták, hogy a lány Ter mellől kelt föl az ágyból, de nem szóltak. Ana gyorsan elkészült, így hát indultak is. Ana még megállt Ter előtt.
- Mindent köszönök Ter. Igyekezni fogok, hogy büszke lehess rám. Remélem fogunk még találkozni.
- Tudod, hogy nem találkozhatunk, de azért tudni fogom, hogy mi történik veled. Vigyázz magadra. Most már nem leszel egyedül. Viselkedj okosan. - Ter megfordult és már indult is vissza a házba.

A két fiú megállt és bevárta a lányt. Jókedvűen mentek az ösvényen. Két kilométert gyalogoltak, amíg elérték az üdülőtelepet, ahol a kocsit hagyták. Innen már azzal mentek be a városba.
Ana félt attól, hogy majd nehezen tud beilleszkedni az új és szabad környezetbe, de aztán hamar megszokta a lakását és a munkáját is. A fiúk egy padlástéri lakást béreltek neki és az egyetemen szereztek neki adminisztrátori állást. A mozgalmukban csak könnyű hírvivői munkát bíztak rá, ami pont megfelelő volt, mert senkinek sem tűnt föl, ha egy szép fiatal lány találkozgat férfiakkal. Ana élvezte az életet és egyre kevesebbet gondolt a borzalmakra amiket átélt. Ter viszont sokat járt a fejében. Tudta róla, hogy bejár az egyetemre órákat tartani, de nem merte megkeresni. Abban azért reménykedett, hogy egyszer majd véletlenül találkoznak. Dammal viszont sokat volt együtt és néha még csókolóztak is, de nem volt komoly a kapcsolatuk. Zef mintha meg is sértődött volna egy kicsit és csak akkor jött el Anához, mikor muszáj volt.

Fél év telt el és Ana úgy döntött, hogy tanulni fog és jelentkezett az egyetemre hallgatónak. Megbeszélte a dékánnal, hogy megtartja az állását továbbra is, de a munkáját délután végzi és napközben bejár az előadásokra. Ana fölvette a tantárgyai közé Ter óráit is és remegve várta az első előadást. A terem tömve volt, ami azt mutatta, hogy Ter előadásai nagyon népszerűek a diákok között. Pedig más tanárok is adtak elő ebben a tárgykörben.
Mikor végre Ter belépett a diákok elcsendesedtek. A férfi megállt a tanári asztalnál és végig nézett rajtuk.
- Nahát fiúk idén is ilyen sokan leszünk? Hát jó kezdjünk hozzá. - sóhajtott és hozzáfogott az előadáshoz. Ana várta, hogy ránézzen a férfi, de az a földet nézte és le- föl járkált a teremben.
Mikor vége volt az előadásnak egy lány, aki mellette ült megszólalt.
- Nagyon nyúzott a prof. Biztos kizsigereli a felesége.
- Van felesége? - lepődött meg Ana.
- Persze. Nem tudtad? - csodálkozott a lány és már ment is ki a teremből.

Ana szomorú lett, de azért szorgalmasan járt be a férfi óráira. Jól tanult és a munkájával is meg voltak elégedve. A mozgalomban is sikerei voltak, mert ő volt az, aki bárhová is kellett menni mindenhová könnyen bejutott. Egy hétvégén egy elegáns szállodában volt találkozója, amire nagyon készült. Egy gazdag üzletemberrel kellett találkoznia, aki támogatta a mozgalmukat. Elegáns szürke kosztümöt és lila blúzt vett föl. Mikor belépett a szálloda halljába a férfiak rögtön fölfigyeltek a csinos lányra. Körülnézett, de nem látta a férfit, akit keresett. Odament a portáshoz érdeklődni. Éppen kérdezni akart, mikor egy magas kékszemű férfi jött oda és éppen leadta a kulcsát a portásnak. Ana megdermedt mikor fölismerte azt a férfit, aki megkínozta. A férfi nem mutatta, hogy fölismerte volna őt, viszont végigmérte. Ana nehezen szedte össze magát és szólította meg a portást, aki készségesen szólt föl az üzletembernek, hogy várják.

A férfival a szálló éttermébe ment beszélgetni és közben meg is ebédeltek. Már kifelé jöttek és éppen búcsúztak, mikor Ana megint meglátta a kékszemű férfit. Megremegett és nem mert ránézni, mert félt, hogy megismeri. Kisietett és szólt a londinernek, hogy fogjon neki egy taxit, mikor a férfi mellé lépett és ő is taxit kért a londinertől. Mikor végre egy kocsi gördült oda eléjük Ana megkönnyebbülten ült be, de a kocsi ablakán a férfi hajolt be hozzá.

- Kisasszony nagyon sietek. Megosztaná velem a kocsit? - Ana rémülten dadogott.
- Persze. Jöjjön csak nyugodtan- szólt és attól félt, hogy kiugrik a szíve a helyéből.
- Tessék mondja a címet. - szólt oda.

A férfi a rendőrség címét mondta be. Mikor odaértek kifizette a számlát és hatalmas borravalót adott. Aztán kedvesen szólt a lányhoz.
- Köszönöm, hogy segített, ha valami problémája lenne nyugodtan keressen meg. - kihúzott egy névjegykártyát a zsebéből és átadta a lánynak. Ana rámosolygott és oda szólt a sofőrnek, hogy induljon. Remegett a kezében a papír. Ránézett és elolvasta. Más foglalkozása nem volt föltüntetve, de a címe alapján a főváros legelőkelőbb helyén lakott.

Ana tanácstalan volt, mert Dam és Zef éppen elutaztak és tudta, hogy ezt a beszélgetést valakinek jelentenie kell.
Egész éjjel gyötrődött és visszatértek kellemetlen emlékei, amiket már azt hitte, hogy elfelejtett
Másnap Ter óráján arra az elhatározásra jutott, hogy beszél a férfival. Mikor Ter befejezte az előadást utána szaladt a folyosón.
- Tanár Úr kérem a vizsgám miatt szeretnék beszélni magával. - szólította meg.
- Micsoda?- dermedt meg a férfi mikor meglátta.
- Járok az előadásaira és szeretnék magánál vizsgázni. - dadogott Ana.
Többen is elmentek mellettük és oda köszöntek nekik.
- Az időpontot egyeztetheti a titkárnőmmel. - utasította el hidegen a férfi és úgy csinált mint aki még sose látta őt.

- De nekem most más problémám van. Nem az időpont. - könyörgött a lány – Kérem, hallgasson meg.
- Jó. Jöjjön velem - szólt oda mogorván és elindult a szobája felé.
Mikor beléptek az előtérbe ahol a férfi titkárnője ült még odaszólt.
- Előre fölhívom a figyelmét, hogy öt percet adok. Egy másodperccel sem többet, mert sietek. - szigorú volt és elutasító.
Ana mikor beléptek a szobába megpróbált közelebb lépni, de a férfi rászólt.
- Kisasszony hallgatom. Gyorsan adja elő, hogy mit akar, mert telik az idő. - Ana sejtette, hogy Ter attól tart, hogy lehallgató berendezés van az irodába szerelve ezért elkezdett az egyik előadásáról beszélni, amit nem értett és közben átadta a névjegykártyát. Ter megnézte és fölhúzta a szemöldökét. Aztán félbeszakította a lányt.
- Örülök, hogy érdeklődik ez iránt a téma iránt, de most tényleg nem érek rá, mert vissza kell mennem az intézetbe. Esetleg, ha kocsival van, elvihetne és közben megbeszélnénk ezt a dolgot.
- Az jó lesz, Uram - sóhajtott föl a lány és elindultak kifelé az ajtón. Az udvaron aztán már nyugodtan beszélhettek.
- Tudod, hogy ki ez a férfi? - kérdezte Ter.
- Igen. Ő az, aki azt a borzalmat művelte velem.
- Kicsoda? Na és ez a kártya honnan van?

Ana elmesélte a találkozást. Ter gondolkodott és aztán gondterhelten válaszolt.
- Ez a férfi a diktátor testőrségének a vezetője. Óriási hatalom van a kezében. Ha most itt van, az csak azt jelentheti, hogy a diktátor el fog látogatni a városunkba. Ő most azt készíti elő. Ana különben miféle őrültség az, hogy bejársz az óráimra? Megmondtam, hogy nem találkozhatunk, mert az feltűnő lenne.

- A feltűnő az lenne, ha nem vettem volna föl az óráidat, mert te vagy a legnépszerűbb az egyetemen. Minden lány szerelmes beléd és nálad akar vizsgázni. - a férfi csak állt és gyengéden nézett a lányra.
- Híztál. Jól nézel ki. Jól vagy? Fáj még a vállad?
Csak akkor fáj mikor valamilyen időjárás változás van, de hogy híztam volna azt nem gondolod komolyan? Dagadt vagyok?

- Nagyon csinos vagy. De ezzel a férfival többet nem szabad még véletlenül sem találkoznod. Nagyon veszélyes ember. Majd szólok a fiúknak, hogy egy ideig ne bízzanak rád semmit. A szállodának még a környékére sem mehetsz. Érted?
- Értem, de nem ismert föl. Hátha...

- Nincs semmi hátha. Ez nagyon komoly dolog. Ana ne avatkozz ebbe az ügybe. Különben jó, hogy szóltál, de többet nem találkozhatunk. -

- De fogunk találkozni, mert nálad fogok vizsgázni. - mosolygott a lány és szeretett volna odabújni Terhez. Pedig tudta, hogy felesége van.

- Na most menj, és ne felejts el a titkárnőmmel időpontot egyeztetni. A vizsgára meg készülj föl rendesen, mert szigorú leszek. Vigyázz magadra Ana. - mondta és már fordult is meg, hogy otthagyja a lányt, de az még utánaszólt.
- Hiányzol Ter. - ő odafordult és aztán gyors léptekkel indult el az ellenkező irányba.

Ana egész délután azon törte a fejét, hogy mit tudna tenni, mert úgy érezte, hogy ezzel a férfival neki van elszámolnivalója. Ötkor végzett az irodában és aztán hazament átöltözni. Elegáns ruhát vett föl és a haját föltűzte. Taxival ment a szállodához. A portástól érdeklődött, hogy itthon van- e az az üzletember, akivel előző nap találkozott. Szerencsére a férfi nem volt a szállodában és igy nem volt feltünő ha leül a hallban és megvárja. Megfigyelte, hogy Mas szobájának a kulcsa nem volt a helyén, ami azt jelentette, hogy a férfi a szobájában van. Ana úgy döntött, hogy addig vár amíg a férfi meg nem jelenik, aztán remélte, hogy az meg fogja őt szólítani. Alig telt el egy félóra mikor a férfi kilépett a liftből és leadta a kulcsát a portán. Körülnézett és megállapodott a szeme a lány arcán. Ana gyomra remegett, de azért rámosolygott a férfira. Mas odalépett hozzá.
- Örülök, hogy látom. Maga is itt lakik?
- Nem, csak az lakik itt, akivel találkozni szeretnék. Sajnos nincs itthon.
- Ne várjon tovább. Jöjjön velem sétálni- invitálta a férfi – Tudja, én még nem ismerem a várost és nagyon szeretném látni. Maga itt lakik a városban?
- Igen itt lakom. Igaza van. Nem várok tovább, úgysem vagyok biztos abban, hogy jól tettem, hogy idejöttem.
- Mit gondol, mit nézzek meg?
- Induljunk, majd útközben megbeszéljük. - Ana elindult és mikor visszanézett, hogy a férfi jön- e utána látta, hogy az a lábát nézi.

A szálloda előtt a férfi mellé lépett és belekarolt.
- Maga vezet. Magára bízom magam. - Ana alig tudta türtőztetni magát. Furcsa volt, hogy ez a kedves közvetlen férfi volt az a szadista, brutális alak, aki vadállatként viselkedett.
- Van egy rajzom, amit az egyik kollégám adott. Szerinte ezen az útvonalon kellene mennem, hogy minden érdekeset lássak. - mondta Mas és egy papírt nyújtott át a lánynak. Ana sejtette, hogy az útvonal mennyire fontos.

- Jó menjünk a barátja által megjelölt úton. - egyezett bele.

Egymásba karolva sétáltak, beszélgettek. Ana az egyetemről beszélt, a férfi meg arról, hogy ő egy utazásokat szervező és előkészítő szakember egy utazási irodában.

Mikor már mindent láttak beültek egy étterembe és megvacsoráztak. Mas nagyon kedves volt, még virágot is vett a lánynak. Aztán Ana elbúcsúzott, de még megadta a telefonszámát és hazament.

Aznap éjjel nem tudott aludniReggel álmosan készülődött és az egyetemen rögtön Ter szobájába ment. A férfi titkárnője szerencsére tudta, hogy Ana is ott dolgozik ezért nagyon közlékeny volt.

Elmondta, hogy a professzor milyen zárkózott, de egyesek szerint prostituáltakkal szokták látni, mert rosszul él a feleségével. Aztán panaszkodott, hogy beteg a kislánya és neki meg dolgoznia kell, így a gyereket egy szomszédra bízta. Ana gyorsan meggyőzte, arról, hogy most a gyerek mellett van a helye és ő szívesen helyettesíti. Együtt bementek az irodavezetőhöz és elmondták a problémájukat, aki rögtön bele is egyezett a cserébe. Igy hát Ana beült Ter szobájának az előterébe és boldogan várta a férfit. A titkárnő átadta neki a folyamatban lévő ügyeket aztán elment. Elmondta még, hogy Ter mindig nagyon pontosan szokott érkezni, ami be is igazolódott. Ter tíz előtt két perccel érkezett. Rá sem nézett, csak valami köszönésfélét mormogott és bement a szobájába, de épphogy becsukódott mögötte az ajtó már lépett is vissza.

- Ana! - ... alig tudott szóhoz jutni- Maga mit keres itt?-
- A professzor úr titkárnőjének kislánya beteg lett és én helyettesítem. - válaszolt száraz hangon a lány, de közben egy papírra fölírta hogy- Beszélnünk kell. Sürgős!- és átadta. Ter ránézett a papírra és látszott rajta, hogy nagyon dühös.
- Jó, ha maga van itt én nem bánom, de nehogy azt gondolja, hogy a vizsgán ez majd előnyt fog jelenteni. -
- Arra nem is számítottam - mondta csendesen a lány.
- Akkor most jöjjön velem, mert az irattárból lenne szükségem néhány dologra és én ott sehogy sem tudok kiigazodni. -

Elindultak. A folyosón Ter dühösen suttogta.
- Mi a csudát csináltál tegnap?Megtiltottam, hogy ebbe az ügybe belekeveredj. Az embereim azt mondták, hogy egész délután és este Massal sétálgattál.
Bementek az irattárba és Ana szembefordult Terrel.
- Azzal a férfival nekem van elszámolnivalóm. - mondta komolyan, aztán odaadta a férfinak a rajzolt térképet, meg az útvonalat, ami szerinte a Diktátor útvonala lesz, amikor a városba jön. Ter figyelmesen hallgatta, aztán megkérdezte.
- Nem féltél? Mit éreztél miközben kedvesen beszélt veled?
- Nagyon féltem, de közben rád gondoltam és ez erőt adott.

Ana lehajtotta a fejét és szeretett volna odabújni Terhez. A férfi megsimogatta az arcát.

- Nagy veszélybe kerültél, mert most téged figyelnek. El sem tudod képzelni, milyen sok emberük van. A telefonodat, a lakásodat lehallgatják, és mindenkit ellenőriznek, akivel kapcsolatba kerülsz. Biztosan engem is. Többet nem találkozhatsz azzal az emberrel.

- De igen. Ma föl fog hívni, hogy megbeszéljük mit fogunk csinálni este és talán azt is meg fogom tudni tőle, hogy mikor jön a Diktátor. Ne félj, ügyes leszek. - Ter aggódva nézett az önfejű lányra.
- Ana! Kedves Ana! Nagyon féltelek. - suttogta és közelebb hajolt a lányhoz. A szájuk már majdnem összeért mikor a férfi hirtelen elfordult.
- Ter ez az én ügyem. Ne haragudj rám. -
- De mi lesz, ha erőszakoskodik veled?-
- Nem fog. Érzem, hogy nem ismert föl és nagyon udvariasan viselkedik velem. -
- Tudod, hogy hová ment tegnap mikor elváltatok?-
- Nem.
- Egy prostituálthoz, akit ma reggel megkínozva, összevagdalva holtan találtak. - a lány elsápadt. Ter átölelte és magához húzta.
- Ana nem találkozhatsz vele. -
- De igen. Most már a lány miatt is van vele elszámolnivalóm. -
- Menjünk vissza, mert feltűnő lesz, hogy ilyen sokáig kinn vagyunk. - mondta, pedig szívesen maradt volna még.
- Várj még - szólt a lány után a férfi.
- Közülünk mindig figyelni fog valaki. Ne menj föl hozzá, és ne vidd föl magadhoz. Ne maradj vele sehol egyedül. Ha valami baj van, hívj föl és csak annyit mondj, hogy holnap nem tudsz bejönni dolgozni. Ebből tudni fogom, hogy szükséged van rám. Most pedig menjünk. -
- Visszamentek az irodába és egész nap úgy dolgoztak, mintha alig ismernék egymást. A lány rájött, hogy szerelmes a férfiba. Ter meg csak vívódott, mert saját magának sem merte még bevallani, hogy ő is szereti a lányt.

Mas ebéd után telefonált és megkérdezte, hogy meddig dolgozik Ana. Megbeszélték, hogy ötkor találkoznak a Főtéren.
Ana ma is csinos akart lenni, mert érezte, hogy az eleganciája feszélyezi Mast. Fekete testhezálló ruhát piros cipőt és piros kendőt terített a vállára. A táskája és a hajcsatja is piros volt. Metróval ment a találkozóra és érezte, hogy megbámulják az emberek. Tudta, hogy követik, de nem tudta megállapítani, hogy ki lehet a kísérője.

A férfi már várta mikor odaért.
- Ana, maga csodaszép. - nézett végig rajta elégedetten és egy szál vörös rózsát nyujtott át. - Furcsa lesz, hogy az emberek irigykedve néznek rám maga miatt. - elindultak egymásba karolva.
- Hová megyünk? - kérdezte a férfi.
- A folyóhoz. Szeretném, ha látná milyen gyönyörű a naplemente a folyóparton. Jó lesz?
- Igen - szorította meg a karját a férfi.

Ana tudta, hogy Ter haragudni fog rá amiért ilyen kihalt helyre viszi a férfit, de bizott magában.
Közben elmesélte Masnak, hogy pont az egyik tanára mellé került titkárnőnek, aki nagyon mogorva, visszahúzódó ember, pedig minden diáklány szerelmes belé.
- Maga is?- kérdezte meg rögtön Mas.
Ana érezte, hogy elpirult, de megállt és szembefordult a férfival.
- Ha azt akarja tudni, megmondom, hogy nincs udvarlóm. Persze magán kívül. - tette még hozzá mosolyogva - Na és maga? Egyedül él? Van felesége? - kérdezte meg és elmúlt a zavara.

- Egyedül élek és ez eddig nem is okozott problémát, mert mindig elfoglaltam magam a munkámmal, de tegnap óta valami megváltozott. Ana maga nagy hatással van rám, és alig ismerek magamra. - Mas őszintének tűnt és Ana nagyon bizonytalan lett.

A férfi megfogta a karját és magához húzta. Meg akarta csókolni, de Ana félrefordította a fejét, így csak a nyakába csókolt bele a férfi.
- Ana- suttogta a férfi - menjünk föl hozzám.
- Nem. Alig ismerjük egymást. Kétszer találkoztunk és én az igaz, hogy sokat beszéltem, de magáról szinte semmit nem tudok. Tudja, nálam csak úgy megy a kapcsolat ha felépítjük, ha van miért szeretni a másikat. Ha szeretjük a másikat és most nem a testi kapcsolatról beszéltem. Nálam a kettő csak együtt képzelhető el. Lehet, hogy most haragudni fog rám, de meg kellett mondanom ezt. -
- Igaza van- Túl gyors voltam. De tudnia kell, hogy holnap elutazom és csak a jövő hét végén jövök vissza és akkor is üzleti ügyben és akkor nem biztos, hogy tudunk majd találkozni-

- Sajnálom, hogy elmegy, de ha komolyan tetszem magának, akkor talál rá módot, hogy még találkozzunk. - nézett rá csábosan a lány. Sétáltak még aztán a férfi meghívta vacsorázni.

Vacsora közben alig beszéltek. A férfi még megígérte, hogy fölhívja minden nap, és akkor is mikor visszajön a városba.
Ana örült az információnak és egy kicsit fölszabadultabb lett. Mas vacsora után hazakisérte és a lány hiába fordult el a végén szenvedélyesen megcsókolta a kapu előtt, aztán elsietett.
Ana csak a szobájában tért magához.
Ledobálta a ruháit és elment zuhanyozni, közben a testét figyelte amin még látszottak a hegek amiket a férfi okozott neki aki pár perce olyan szerelmesen csókolta.

Reggel mikor bement az irodába csodálkozva látta, hogy Ter már ott van és az ő székén ül.
- Jó reggelt professzor. - köszönt neki.
- Jó reggelt Ana. - köszönt vissza a férfi és nem nézett föl az újságból.
- Történt valami, hogy ma ilyen korán jött be?- kérdezte és közben azon gondolkodott, hogy hol tudna beszélni a férfival, ahol nem hallgatják le.
- Csak nem tudtam aludni - vetette oda Ter mogorván. - Maga reggelizett már? - kérdezte aztán megenyhülve.
- Még nem volt rá időm.
- Akkor jöjjön velem a bisztróba és együnk valamit munka előtt. Rendben?-
- Igenis professzor. - sóhajtott föl Ana és elindult a férfi mögött.

Az egyetem mögött volt egy bisztró, oda mentek át enni. Ter olyan asztalhoz ült le ahol mindenkitől távol voltak, ne tudja senki kihallgatni, mit beszélnek.
Ana nem szólt csak a kakaóját kortyolgatta.
- Na mi volt? Én egész éjjel a telefon mellett ültem és kétségbeesve vártam a hívásodat.
- Nem volt semmi olyan, ami miatt hívnom kellett volna. - jegyezte meg Ana közömbösen.
- Semmi? Csókolóztál vele! Olyan szenvedélyesen, mint egy szerelmes. - háborodott föl Ter.
- Arról volt szó. hogy hívlak, ha veszélyben vagyok, de nem éreztem magam veszélyben. Szerintem egy csók még nem vészhelyzet. - mosolyodott el a lány, mert tetszett neki Ter féltékenysége.
- Különben a diktátor pénteken fog jönni, de Mas fölhív, amint megérkeznek. - vetette még oda hanyagul.

- Ana te megőrültél. Ezt nem hiszem el, nem lehet igaz.
- Micsoda?
- Te beleszerettél abba a férfiba?
- Ter! Szedd össze magad. - nyugtatta Ana. - végrehajtottam a feladatomat. Az információkat megszereztem más téged nem kell, hogy érdekeljen. Na és a feladatot élveztem. Különben honnan tudod, hogy megcsókolt?
Ter mogorván fölhajtotta a kávéját és fölállt. Menni készült.
- Induljunk. Sok dolgom lesz még ma.
- Még nem fejeztem be a reggelit. - mondta a lány és nem mozdult. Ter visszaült és nézte a lányt, aki aprókat harapott a fánkjába.
- Siess, mert valószínű, hogy most is figyelnek.
- Igen? Akkor jól kell mutatnom - igazította meg a haját a lány tréfásan.
- Ana nem is tudod, mennyire aggódtam érted. - suttogta a férfi maga elé. - Te meg tréfálkozol velem, pedig ha tudnád, mit éreztem, mikor az a vadállat megölelt. Oda szerettem volna rohanni és kitépni a kezei közül. Végig ott voltam mögötted attól a perctől kezdve, hogy elindultál a találkozóra. Ana én… - megállt.

- Igen Ter? Te? - Ter zavarban volt, de a lány tudta, hogy mit akar mondani és boldog volt, mert érezte, hogy Ter szereti őt.
- Mondd, mit akartál mondani? - kérte.
- Ana én az apád lehetnék, sokkal idősebb vagyok nálad. Kérlek ne légy meggondolatlan. Fogadj szót nekem. Tudod, hogy Dam és Zef az én mostohafiaim és nagyon szeretnek téged, de szóval... Ugye nem szerettél bele Masba? - Ana elkedvetlenedett.
Tehát úgy tekinti őt, mintha a lánya lenne. Félretolta a reggelijét és fölállt.
- Indulhatunk. Elment az étvágyam. Különben meg elegem van abból, hogy még az érzéseimmel is el kell számolnom. -

Szótlanul mentek vissza az irodába és aztán egész nap alig beszéltek. Ana gondolt is arra, hogy Mas ha visszahallgatja a felvételeket el fogja magát unni.
Este Ana olvasott a kedvenc foteljában mikor megszólalt a telefon. Rögtön fölkapta.
- Mas vagyok. Ana maga az?
- Igen. Honnan hiv? Nem utazott el?
- De igen. Itthon vagyok. Éppen végeztem a munkámmal és magára gondoltam, hogy ugyan mit csinál.

Rám gondolt? Ez kedves magától. Különben olvastam, tanulgattam. Na és én is gondoltam magára ma. Mit fog ma este csinálni?
- Magára gondolok. Ez lesz a mai programom. Beszéljen. Olyan jó hallgatni, ahogy beszél. Meséljen valamit. Hogy van a mogorva professzor?
- Képzelje elhívott ma reggel reggelizni és közben kioktatott, hogy ne is számítsak kíméletre nála a vizsgán. Aztán egész nap olyan morcos volt, mintha merényletre készülnék ellene. Pedig ha tudná, hogy készülök is. Tudja hogyan?
- Hogyan?
- Kitűnőre fogok nála vizsgázni. Ez olyan merénylet lesz ellene, hogy nem tud majd mit tenni. Hát ezért tanultam most.
- Mikor lesz a vizsgája?
- Tudja, azt én határozom meg, mert én vezetem a professzor előjegyzéseit, de azt hiszem jó lesz hamar túllenni rajta. Azt hiszem, beírom magam holnapra.
- Holnapra? Maga nagyon bátor. Tudja mit? Amint végzett hívjon föl, mert tudni akarom az eredményt. Ha véletlenül nem lenne, akkor is hívjon föl, mert én akkor is szeretem magát. - hirtelen elhallgatott, aztán egy kis szünet után folytatta. - megadom a munkahelyi számomat föl tudja irni?
Mas bediktálta a számot és aztán Ana gyorsan elbúcsúzott tőle és letette. Várt pár percet aztán tárcsázta a fölirt számot. Kétszer csengett ki aztán Mas szólt bele hivatalos hangon.

- Ki beszél? - Ana hallgatott aztán, mert nem tudta, hogy mit is mondjon le akarta tenni. Mas hallózott.
- Ki az? Miért nem szól bele? - Aztán Ana mégis megszólalt.
- Ne haragudjon, Ana vagyok.

- Valami baj van? Miért nem szólt bele?-
- Nem tudtam, mit mondjak. Mikor letettem hirtelen úgy éreztem, hogy még mondanom kell valami fontosat és rögtön tárcsáztam is, de aztán nem tudtam, hogy mit mondjak... Most haragszik? - Ana hangja olyan volt, mint egy szerelmes megilletődött diáklányé és ez a férfinak nagyon imponált. Ha tudta volna, hogy ez a lány mit is érez...

- Biztosan fáradt már a sok tanulástól. Feküdjön le és aludjon egy jót. Vagy most már tudja, hogy mit akart mondani? - a lány tényleg zavarban volt.
- Az érzéseimet úgysem tudom elmondani... - kezdte, de aztán elakadt - ... nem, nem tudom mit is akartam. Aludjon jót Mas. Ugye maga is hazamegy pihenni?
- Igen hazamegyek és otthon is magára fogok gondolni. Jó éjszakát Ana.
- Jó éjszakát Mas. - Ana letette és Mas telefonszámát, becsúsztatta a könyvbe, amit olvasott.

Másnap reggel a folyosón találkozott össze Terrel, mikor ment dolgozni. Rögtön elmondta neki a telefont, aztán megjegyezte.
- Ter ez a férfi megbízik bennem, belém szeretett, nem lenne szabad így játszanom az érzelmeivel. - Ter elvörösödött a méregtől.
- Ana te tényleg beleszerettél, Hát nem emlékszel mit művelt veled? Majdnem megölt. Ó ha láttad volna magad, mikor először megláttalak. A tested... - hirtelen elhallgatott.
- Igazad van Ter. De én szeretném megbosszulni, amit velem tett, de mintha nem is ez az ember lenne az a vadállat. Olyan kedves tud lenni.
- Amint telefonált, te és a két fiú összecsomagoltok és kimentek az erdei házamba. Amint az akció befejeződött én is utánatok megyek. Odaértek az irodához és bementek. Már három hallgató várt Terre, akik vizsgázni jöttek. Ter odaszólt a lánynak.
- Nem négy diákot jegyzett elő mára?
- De igen.
- Aki elkésett, azt már nem fogadom. - mondta a férfi szigorúan.
- Nem késett el uram, mert a negyedik én vagyok. - Ter szó nélkül megfordult és bement a szobájába. Jobban izgult Ana vizsgája miatt, mint maga a lány. Ana ment be utolsónak, addig a várakozókat vigasztalta. Ter feszült arccal ült előtte. A vonásai csak akkor enyhültek, mikor a lány minden izgalom nélkül értelmes rövid mondatokban válaszolt a kérdéseire. Tényleg többet kérdezett tőle, mint a többiektől, de a lány mindent tudott. A végén aztán a papírjait lapozgatta és úgy beszélt a lányhoz.

- Nagyon jól felelt, meglepően jól. Kitűnő volt ezt maga is tudja, de nem adhatok kitűnőt, mert akkor mindenki azt mondaná, hogy csak azért kapta, mert itt dolgozik. Ezt maga sem akarhatja. Ezért jó osztályzatot kap.
- Nem! Nem lehet ilyen kegyetlen! Maga hólyag! - kiáltott föl a lány és a felháborodása valódi volt. A lecke könyvét otthagyva kirohant a szobából.

Az irodában nem bírta tovább és elsírta magát és leborult az asztalra. Ter pár perc múlva kijött utána és ledobta elé a leckekönyvet.
- Meggondoltam. Megkapta a kitűnőt. - mondta még és visszament a szobájába. Ana fölkapta és lázasan lapozta a leckekönyvet. Tényleg megkapta a kitűnőt. Ekkor az örömtől nem birt magával és berohant Terhez és csókot nyomott az arcára.

- Köszönöm. Tudtam, hogy nem is olyan indok. -

Kiment és leült a telefon mellé. Nem tárcsázott csak nézte a készüléket és gondolkodott, hogy hívja-e vagy ne Mast. Mikor megcsörrent a telefon összerezzent és gyorsan fölkapta a kagylót.
- Ana?-
- Igen. -
- Mas vagyok. Megvolt már a vizsgája?
- Igen. Éppen hívni akartam. Képzelje, kitűnőt kaptam.
- Én biztos voltam abban, hogy magának csak kitűnőt lehet adni.
- Sajnos a professzor ebben nem volt olyan biztos. - jegyezte meg epésen és az ajtóra nézett, ahol meglátta Tert. Ott állt és szigorúan nézett rá. Mas folytatta a beszélgetést.
- Sajnálom, hogy ma nem tudjuk megünnepelni, de pénteken utazom, és este remélem szabaddá tudom tenni magam.
- Mikor fog ideérni? Mikor várhatom a hívását? Tudja, pénteken előadásaim lesznek, és nem tudom el tud- e érni. -
- Tízkor érek a városba, de csak ebédidőben tudom hívni. Még egyszer gratulálok Ana. Sokat gondolok magára. -

- Én is magára- mondta halkan a lány és igazat is mondott. Abban nem volt biztos, hogy a férfi hallotta, de Ter igen, mert látszott az arcán, hogy tudta kivel beszélt. Odament hozzá és húzta magával.
- Jöjjön, menjünk ebédelni. - aztán a folyosón megkérdezte.
- Mit akart?
- Tízkor ér a városba pénteken, de csak délben fog hívni.
- De mit akart?
- Az az én dolgom. - a férfi szigorúan nézett rá.
- Ana még ma kimentek az erdei házba.
- Nem - ellenkezett a lány.
- De igen! Én foglak kivinni titeket.
- Na és a feleséged? Őt nem félted? Ő miért maradhat itt?
- Halgass! Nem értesz semmit. - Ana most nagyon haragudott Terre. Éppen az irattárnál jártak és a férfi megfogta a lány karját és behúzta a helységbe és ott nekidöntötte a falnak és vadul csókolni kezdte. Szorosan ölelte, így a lány szabadulni sem tudott volna. De nem is akart. A férfi csókjában harag és szenvedély keveredett. Ana átkarolta a nyakát és boldogan csókolta vissza Tert. Mikor csillapodott a harag és a szenvedély a férfi a kezei közé fogta a lány arcát és úgy mondta neki.
- Ana ez most már az én ügyem. a Diktátort mindenképpen meg fogják ölni és a biztonsági főnöke is meghal természetesen. Itt nem csak rólad van szó, hanem az ország sorsáról is. A bezárt lakótelepek csak úgy fognak megszűnni, ha eltűnik a diktátor. - a lány csalódottan nézett rá. - Ana most beszéljünk magunkról. Szeretlek. Ki kell mennetek a kis házba.
- Jó kimegyek, de te is kinn maradsz velem?Velem kell, hogy maradj!- A lány boldogan bújt oda a Terhez. - Együtt megyünk és maradunk kinn. -
- Nem Ana. Én majd később még kimegyek hozzád, de itt még sok dolgom van. -

Elindultak ebédelni és közben telefonáltak a fiúknak is. Mire megették az ebédet a két fiú is ott volt. Ter elmagyarázta nekik a helyzetet. Ana hazamegy, összecsomagol, és aztán együtt kimennek a kisházba. Ter a fiúk előtt nem mutatta milyen kapcsolat alakult ki közöttük és ez bántotta a lányt. Még mindig nem értette, hogy a professzor feleségéről miért nem esik szó.

Már az erdőben mentek és arra gondolt megkérdezi a fiúkat, de aztán meggondolta.

Arról beszéltek, hogy milyen nehezen tudta lerázni a lány a követőit. Ana tartott is tőle, hogy mi lesz, ha jelentik Masnak, hogy ő eltűnt.

- A házban rögtön elfoglalta Ter szobáját. A fiúk közös szobába költöztek. Másnap nagyon feszültek voltak. Rossz volt hírek nélkül várni, hogy jöjjön valaki, aki hoz valami információt. Pénteken Ana már alig bírta a várakozást. Felöltözött és a fiúknak azt mondta, hogy sétálni megy, de a város felé vette az útját. Úgy gondolta, hogy megkeresi Tert és vele együtt jön majd vissza.

A városban úgy tűnt, hogy csend van. Emberek alig jártak az utcákon. Ana az egyetemre ment előbb ahol már nagyobb volt a mozgás. A diákoktól tudta meg, hogy valaki lelőtte a Diktátort és a hatalmat egy bizottság vette át. Arról senki sem tudott, hogy más is meghalt volna a Diktátoron kivül. tert nem találta sehol. Már éppen indult Ter házához, mikor valaki hátulról megfogta a vállát.
- Ana hová tüntél? Már kerestelek. - szólalt meg Mas.
A lány rémülten fordult vissza. Tehát Mas él.
- Hallottad mi történt?- kérdezte tőle a férfi.
- beszéltek benn valamit az egyetemen, de nem értem a lényeget.
- Megölték a Diktátort és engem is majdnem.
- Téged? Hogyan? Miért? - a lány meglepetése igazinak hatott.
- Én voltam a testőrségének a vezetője.
- Te? - Ana még mindig úgy csodálkozott mintha semmiről sem tudott volna. De az agya csak Teren járt. Izgult érte.
- Engem most üldöznek. Segíts elbújnom. - kérte a férfi.
- De hová?
- Te hol voltál az utóbbi két napban?-

- Oda nem vihetlek, mert ott én is csak vendég voltam. Menjünk föl hozzám. Ott majd kigondolunk valamit. - Mas átölelte a lányt és magához húzta. Ana megremegett és arra gondolt, hogy hogyan fogja most megtalálni Tert és hogyan tudná figyelmeztetni.
A lakásba érve rögtön a telefon után nyúlt, de a férfi megfogta a kezét.
- Vigyázz, mert lehallgató van szerelve a telefonodra, és most nem tudom kinek a kezében van a központ.
- Kösz! Vigyázni fogok. - suttogta a lány és elfordulva tárcsázott. Már éppen le akarta tenni mikor végre fölvette valaki a túloldalon.
- Igen- egy női hang volt.
- A professzort keresem. A titkárnője vagyok Ana.
- Nem tudom őt adni, de üzenhet neki valamit.
- Azt üzenem, hogy holnap nem tudok bemenni dolgozni.
- Na és hol érheti el magát esetleg telefonon? - kérdezte a nő.
- Sajnos nem tud elérni azért is szólok most, mert indulunk az erdei házba. -
- Megmondom Ana- mondta a nő.
- Köszönöm Asszonyom. - a lány elgondolkodva állt a készülék mellett. Tehát ez a kedves nő a professzor felesége.

Aztán a férfihoz fordult.
- Menjünk Mas. Azt hiszem, van egy hely, ahol talán befogadnak.
- Várj még Kedves. - ment oda hozzá a férfi és megölelte, majd meg akarta csókolni.
- Most nincs idő az érzelmekre - hárította el a lány és egy elemlámpát vett magához. Elindultak.

Az utcán őrjáratok cirkáltak, akik megmotozták az embereket, és akinél fegyvert találtak azt teherautóra rakták és elvitték. Ők is megláttak egy ilyen őrjáratot. Ana odasúgta a férfinak.
- Van magánál fegyver?
- Igen.
- Adja ide. Engem nem fognak megmotozni.
- De nem adhatom- ellenkezett a férfi.
- Ne vicceljen már- türelmetlenkedett Ana és odabújt a férfihoz. Mas egy hatalmas pisztolyt nyújtott át neki, amit ő a pulóverje alá dugott. Aztán odament a csoporthoz. Szerencsére volt ott egy fiú, akit az egyetemről ismert. Megmondta nekik, hogy Ter professzor utasitására kell valakit elkísérnie és rögtön el is engedték, a kísérőjével együtt.

Továbbmentek, de a pisztolyt nem adta vissza Masnak. A férfi annyira megbízott benne, hogy nem is kérte. Már sötét volt mikor az erdőbe értek. Lassan haladtak, mert Ana attól félt, hogy eltévednek. Sajnálta, hogy nem ért a pisztoly használatához.

Egy óra elteltével megálltak pihenni és a férfi ujra meg akarta csókolni. Alig tudodtt kitérni előle. Ekkor a férfi feldühödött és erőszakoskodni kezdett és adott neki egy pofont. Ana fölsikított és a pisztoly után nyúlt, de meglátta a férfi kezében a kést, melynek a pengéje egy gombnyomásra kiugrott. Ana szemében megjelent a rémület. Mas ekkor felordított.

- Tudtam! Te vagy az a vadászatról. Tudtam, hogy valahol már láttalak. Ana rémülten piszkálta a pisztolyt, de az nem akart működni. Ekkorra Mas odaért hozzá és a hajánál fogva hátrahúzta a fejét. Újra elsikoltotta magát. Ekkor a férfi a nyakához nyomta a kést, és azt suttogta.
- Most nem fogom elhibázni. Ha még egy hangot hallok megöllek. Na és most mondd el szépen hová akartál vinni.
- Segíteni akartam. Van itt egy kis ház és ott akartalak elbujtatni. - a férfi arca megváltozott. Már nem az a kedves Mas volt, aki kétséget ébresztett a lányban. Ez újra az a vadállat volt, akit az elején megismert.

- Hazudsz! Ki van a házban? – kérdezte, és úgy odanyomta a kést, hogy a lány érezte, hogy a vér végigfolyik a nyakán le a melléig. Sirt, bár tudta, hogy ez Mast nem hatja meg. Arra gondolt, hogy mennyire szereti Tert és aztán elájult.

Utoljára még egy dörrenést is hallott, amiről azt gondolta, hogy Mas lelőtte őt, de ebben a pillanatban a szemei elől minden eltűnt.
Mikor kinyitotta a szemét a vakító fénytől alig látott. Férfihangot hallott, de nem látott semmit. Sírt és összegubózva feküdt egy ágyon.
- Mas! Mas! Ne! - kiabálta mikor valaki hozzáért.
- Ana ne sírj, én vagyok itt - simogatta meg valaki.

- Nem akarom - sikított és ellökte a kezet magától.
- Erős sokk érte- szólalt meg a doktor.
- Menjetek ki. Egyedül szeretnék maradni vele- ez Ter hangja volt. Ana csak sirt és nem reagált semmire. Ter kituszkolta a szobából a többieket és visszament a lányhoz. Leült mellé és suttogni kezdett neki, közben simogatta a haját.
- Ana, Dit, kislány... mindennek vége. Masnak is vége. Most már csak mi vagyunk. Kicsi kedvesem, nyugodj meg. Szeretlek!

Ana abbahagyta a sírást és kinyitotta a szemét. Könnyes szemmel nézett a férfira.
- Ter mi történt?
- Semmi Kedves. Most pihenj. Én itt vagyok veled. - betakarta a lányt és fölállt.
- Ter ne menj el! Félek! - a férfi visszaült mellé és magához húzta.
- Kedvesem ne félj. Most már nincs mitől félned. - a lány odasimult hozzá és azt suttogta.
- Ter engem nem érdekel, ha feleséged van, de én a szeretőd akarok lenni. Szeretlek. - odabújt Terhez és csókolgatni kezdte.
- Kicsim. Kedvesem! Csak te leszel a feleségem. Csakis te leszel. - Ana felült és csodálkozva nézett a férfira.
- Ezt nem értem: Én? Elhagynád a családodat?
- Nem hagyom el őket, hanem te jössz oda hozzánk és velünk fogsz élni, bár a fiúk meg lesznek egy kicsit sértődve, mert szerelmesek beléd, de majd megbékülnek. A nővéremmel élek együtt és az ő fiai Dam és Zef. Őt hitte mindenki a feleségemnek, és én meghagytam őket ebben a tévhitben. Kedves Ana legyél a feleségem!- a lány alig jutott szóhoz.

- Na és Mas? Vele mi történt? Na és hogy kerültem ide? - Ter elkezdte mondani az eseményeket.
- Mikor megkaptam az üzeneted rögtön elindultam ide a barátaimmal és mikor az erdőben sikoltást hallottunk úgy rohantam feléd, mint egy őrült. Akkor megláttam azt a vadállatot amint kést szegez a torkodhoz elvesztettem a fejem és kirohantam a fák közül és akkor ő elengedett téged és én lelőttem. Aztán idehoztunk és én megkértem a kezed és várom a válaszod. Vagy csak a szeretőm akarsz lenni? Különben nagy szidást érdemelsz, mert nem maradtál a fiúkkal. Soha többé nem hagyhatlak magadra egy percre sem.

A lány mosolyogva bújt oda hozzá.
- Az csodálatos lesz. Mindig együtt lenni veled.