Embert teremtő istenek - 10

15.

Egyiptom hanyatlása.

Himihumi királynő úgy vedlett át fáraóvá pillanatok alatt, mint amikor a csúf hernyóból gyönyörűséges lepke válik. Senki sem csodálkozott, de nem is kételkedhetett benne, hogy csakis ő léphet Rumszesz örökébe. Másnap azonnal koronatanácsot hívott egybe hű embereivel. Hadvezére, Hóremheb mellett jelen volt Kilika, a szeretője, III. Rumszesz a 10 éves trónörökös, aki helyett nagykorúságáig Himihumi gyakorolja régensként, a hatalmat. Ehhez semmi kétség sem férhetett. A királynő kezdte a tanácskozást.
-Hóremheb, hűséges hadvezérem, nagy a baj?

-Annál is nagyobb, mint gondolnánk úrnőm! Kukulkán most nem tud segíteni, neki a Jupiteren kell helytállnia. A Nyugati Birodalmat a Hikszoszok kiszakították a Birodalom testéből, és az Atlanti Óceán elragadta tőlünk. Magunkra vagyunk utalva. Az a legnagyobb baj, hogy nekik lovaik, harci szekereik vannak, nekünk csak gyalogságunk. Nehéz lesz őket legyőznünk.-mennyien lehetnek ezek a vadbarmok?
-Úrnőm: fürkészőink jelentéséből tudom, hogy vérszerződést kötöttek egymással a déli félteke mindhárom tartományát uraló négusok, hikszoszok és küklopszok. Nagyon nagy haderőt képviselnek és félő, hogy harapófogóba fognak bennünket. Itt csak a diplomácia segíthet.

-Drága vezérem, mindenképp meg kell ütköznünk velük, mert egy új fáraó, csak akkor tarthat tekintélyt, ha legalább egy győztes csatába vezeti a sereget. -Himihumi Kilikára tekintetet. -Van valami ötleted, hű testőröm? - Kérdezte a hatalmas termetű óriás szerecsent. Az bólintott, majd meghajolva, így válaszolt.
-Úgy kellene intézni a dolgokat, hogy a hús is, meg a leves is megmaradjon, de mindenki jóllakjon!
-Tehát, ha jól értettem szavaidat, akkor harcoljunk is, meg nem is?
-Kompromisszumot kellene ajánlanunk a huzingák népének.

-Hogyan képzeled el testvérem?- Nézett Kilikára sandán Hóremheb.
-Mint tudjátok rokonaim a huzingák, hatalmas szerecsen serege alkotja Hurubán csapásmérő osztagának a magvát. Unokatestvérem, Rettegett Fregoli, ravasz rókaként az ujjai köré tudja csavarni a nagy vezírt:Hurubánt. Közreműködésének azonban ára lesz.
-Nekünk, most egy, kevés emberáldozattal és kisebb területi veszteséggel járó ál győzelem, az elsődleges célunk!-Vetette közbe Hóremheb. A királynő feszülten figyelte kegyenceinek problémamegoldó eszmecseréjét. Aztán belehasított elméjébe a felismerés:neki kell meghoznia a legnagyobb emberáldozatot. Igy szólt hozzájuk.

-Minden áldozatra készen állunk. Kincstárunk dugig töltve. Ha aranyra, kincsekre van szükség a megvesztegetésükhöz, akkor a kincseskamra kulcsa nálam van. Ha területi engedmény kell nekik, akkor lemondunk Núbiáról. Legyen az övék ez a sivár, gyéren lakott, hasznavehetetlen terület.
-Az összes arany, ezüst és gyémántbányákkal együtt úrnőm?
-Természetesen, átengedjük nekik, azzal a kikötéssel, hogy a kibányászott ércek negyedét koncesszióban beszolgáltatják nekünk, az élettérért cserébe, amit tőlünk nyernek a kontinensen.
-Úrnőm, ha ebbe belemennek ez a varacskos disznók, akkor én leszek a núbiai párduc!- Dörmögte Kilika.

-Bele fognak menni! Jelentette ki, ajkán ravasz mosollyal Himihumi.
-Ennyire biztos vagy benne királynőm? -Kérdezte kétkedőn Hóremheb.
-Hacsak nincs fából ez a Hurubán, akkor én a magunk oldalára állítom. Úgy fog utánam kullogni, és a lábaim előtt hemperegni, mint egy pincsikutya, mint akinek két ujjam közt felmutatom a mokkacukrot. - ha szabad érdeklődnöm, mit mutatsz fel neki úrnőm- kérdezte a szörnyű felismerés veszélyével Kilika.
-Megmutatom neki a szépségemet, aztán kitárom előtte az ölemet.
-És, ha nem harap rá a csalira? -Vetette közbe aggódva Hóremheb.
-Nos, akkor- és itt félreérthetetlen mosollyal Kilikára tekintett- hátra lesz még a feketeleves…- ebből a ravaszkás, csábos mosolyból, a két kegyenc mindent megértett.

-Úrnőm, mikor óhajtod fogadni a szerecsenek vezéreit?
-Egyszerre, csak egyet fogadok, a fővezért. Szerintem ennyi elég is lesz. Holnapi napon óhajtok vele találkozni, itt a főhadiszállásomon. Készítsétek elő az ajándékainkat!
-Minden úgy fog történni, ahogy parancsolod- dörmögte Kilika- de én ott fogok állni a függöny mögött, ha valami illetlenséget kívánna elkövetni a szerecsen, akkor acélos karjaimban végzi!
-Ne, féltsél Te engemet! Tudom én hatalom megragadásának és megtartásának a csínját-bínját! Úgy az ujjaim köré csavarom ezt a Plutóról jött varas gyíkot, mint egy gilisztát! -csak, nehogy túl szorosan tekeredjék rád,mert azt nem szeretném- aggodalmaskodott Kilika,félvén,hogy elveszítheti az első szerető pozícióját. Himihumi azonban ravasz mosollyal ajkain biztosította, hogy nem kell aggódni. A tanácskozást befejezve a férfiak mentek intézkedni, Himihumi pedig visszavonult lakosztályába.

16.

Másnap reggelre a fogadó sátorban minden készen állt a nagy eseményre. Több ezer arany, ezüst, zománc ékszerek, szobrok, és használati tárgyak voltak felhalmozva az egyik sarokban. A levegőt hibiszkuszvirágból nyert parfümmel illatosították. Középen, ébenfából faragott, aranyozott kereveten, selyembrokát párnákkal hátát megtámasztva, áttetsző selyem tunikába öltözve várta Himihumi a tárgyaló partnereket. Tíz óra felé, az udvarmester jelentette, hogy megérkezett a küldöttség. Himihumi intett, hogy engedjék őket színe elé.

Amint szétnyílt a bejáratot takaró nehéz, selyembrokát függöny megjelentek a hármak. Elől Hurubán, a varacskos, zöldbőrű plútóbéli nép hadvezére és egyben törzsfőnöke is. Nem volt valami bizalomgerjesztő jelenség. Arcát, hatalmas békaszája, középen mintegy kettészelte. Rőt hajzatát inkább lehetett bozontnak nevezni, mint frizurának. Bőre valami penetráns bűzt árasztott maga körül. A mögötte álló rettegett Fregoli hatalmas vízi bivalybőr sisakjában, a két bivalyszarvval koronázva, úgy nézett ki, mint egy fekete kafferbivaly.

A mellette álló Zörgő Haraszt, az egyszemű huzinga vezér olyan fekete volt, hogy csak a szeme világított fehéren fekete arcából. A szörnyű kinézettől, és penetráns illatfelhőtől, Himihumi alig kapott levegőt. Állítólag, a királynő vadászgörényei vigyázzmenetet vertek, amint elhaladtak a sátor mellett. Ahogy lábcsókra járultak elébe a barbár vezérek, Hurubánnal összeakadt a tekintete. A barbár vezér szemeiben meglátta az ösztönállatok vad, kéjsóvár tekintetét. A bemutatkozás után a teherhordók tonnaszám hordták be az arany és ezüstrudakat, valamint szakajtószám a gyémántokat és igazgyöngyöket. Ezzel némiképp ellensúlyozták a kinézetük miatt kiváltott döbbenetet.

Miután lepakolták a kincseket, Hurubán intett a szolgáknak, majd a két alvezérnek, hogy távozzanak, mert kettesben akar maradni az úrnővel. Himihumi szintét intett Hóremhebnek, hogy kinn várakozzon. Hurubán lótuszülésbe kuporodva foglalt helyet Himihumival szemben. Ezzel a gesztussal is jelezni kívánta mennyire elbűvölt, sőt lenyűgözte, a királynő szépsége. A királynőt azonban ájulás környékezte a nagy hadvezér bűzös leheletétől, mely olykor beszédközben megcsapta finom orrcimpáit. Hurubán apró disznó szemeivel szinte magáévá tette a gyönyörű nőt.

És elkezdődött az egyezkedésbe torkolló tárgyalás.
-Mi a fenséges fáraó elképzelése?
-Minél kevesebb áldozattal járó, látszat összecsapás, amolyan hadijátékféle megrendezése lenne a legcélravezetőbb. Kiválasztanánk minden seregből 100-100 harcost és küzdjek meg a porondon egymással.-javasolta Himihumi. Hurubán azonban nem találta az ügy súlyához mérten elegendőnek. Ezért így válaszolt.
-Legfenségesebb úrnőm! Elméd világossága elhomályosítja a napot! Népemnek ez azonban nem elég. Nálunk a Plútón a törzsek közötti viszályt lovagi tornán szoktuk eldönteni. A csapatok előtti porondon, lóháton ülve megküzdenek egymással a vezérek. Amelyik dárdájával ledöfi a másikat,vagy kiüti a nyeregből,annak a sere a győztes.Az nyerte meg a vérnélküli háborút.

Himihumi elborzadva takarta el tenyerével szemeit, majd ujjai közül kikukucskálva így riposztozott.
-Nem kívánhatjátok tőlem, egy gyenge nőtől, hogy lóháton ülve bajt vívjak egy olyan harcedzett férfiúval, mint te vagy jó uram? Különben életemben nem láttam még lovat. Miféle állat az?
-Négy lába van és nyerít! Kocsit húzatnak vele, a hátán száguldoznak félelmetes illyas harcosaim, miközben gyilkos nyílzáport zúdítva az ellenségre, úgy leverik őket vak a poharat! Olyasmit képzelj el, mintha rendet vágnának kaszásaid a búzában!

-Már ne is haragudj, de ez barbár cselekedet! Azt nem kívánhatod, hogy gyönge nő létemre megvívjak veled?
-Márpedig ezt nehéz lesz elkerülnünk. És akkor még nem beszéltem a két alvezéremről. A vérszomjas szerecsenekről.
-Na, azt már nem! Vívjanak meg velük vezéreim!
-Akkor megegyeztünk: délután bajt vívunk a seregek előtt?
-Én a bajvívásnak finomabb változatára gondoltam nemes, nagy Hurubán. - mondta Himihumi és javaslatát tett követte. Felállva a kerevetről laza mozdulattal lehántotta magáról selyem tunikáját és ott állt anyaszült meztelenül a vadember előtt.

Hurubán se nyelni,se köpni nem tudott a megdöbbenéstől. A fáraónő szépsége elvakította a tekintetét. Azonnal ledobta ágyékkötőjét és hatalmas, durungszerű bíborlándzsájával rohamra indult. Izmos karajiba kapva mintegy a falloszára tűzte a gyenge asszonyi testet. Lilás ajkaival piócaként tapadt annak fodros ajkaira. Pár perces hirigelés után hatalmas ejakulátum bombát robbantott az általa csak asszonyi állatnak nevezett királynőbe. Miután kielégült kijött belőle és újra lótuszülésbe helyezkedve várta a tárgyalás folytatását.

A királynő tapsolt és a szolgák jégbe hűtött sörbetet, mézsert és egy egész sült kopaszseggű kappant tálaltak fel. Hurubán mohón nyelte az italokat és hatalmas tépőfogaival, pillanatok alatt darabokra szaggatva nyelte el a kappan húsát. Miután így elverte éhét, még várnia kellett, hogy újra feltöltődve erekciója legyen. Himihumi elébe kuporodva fodros ajkaival munkába vette a kókadtan, döglött kígyóként csüngő bíborfurulyát. A kígyó hamarosan éledezni kezdett. Hurubán hirtelen magára húzta a királyi nőt és a perzsaszőnyegen hemperegve belemártotta ejakulátum bombát tartalmazó dárdáját.

Himihumi úgy érezte, mintha petrencés rudat döftek volna belé, mellyel elevenen felnyársalták. Kéjesen nyögött a hatalmas szerszám szorításában, mely úgy járt testében, mint a dugattyú. A függöny megett, minden eshetőségre készen, lesben álló Kilika irigykedve nézte a nászt, de az ügy érdekében nem avatkozhatott közbe. Miután Hurubán alaposan megdolgozta a királynőt, kijőve belőle elismerést várón annak kéjsóvár tekintetébe függesztette szemei sugarát. A királynő széttárt lábakkal várta a további kényeztetést. Mit volt mit tennie, Hurubán elébe kuporodva recés nyelvével elkezdte a csikló és a szeméremajkak megdolgozását. Mikor már lucskosra élvezte magát az úrhölgy, akkor kilefetyelte a hűvely váladékot. Himihumi csiklója kobrakígyóként nézett szembe a vezérrel.

Ilyen pajzánkodással telt el a fogadás első része. Miután kellőképpen kiélvezték egymást és kényeztették önmagukat, folytatódott a tárgyalás.
-Királynőm, mit kínálsz cserébe azért a nemes gesztusért, hogy vérontás nélkül akarod ezt a konfliktust lerendezni?
-Én a szívemet adom neked, s te még ennél is többet kívánsz Hurubán?
-Ez csak egy dolog királynőm. Nem mondom kéjvágyamat felkorbácsoltad és csúcsra járattad a libidómat, de ez kevés. Én a fele királyságodra is igényt tartok.
-Társuralkodóm akarsz lenni? Ne, feledd, hogy III. Rumszesz, a tízéves mostoha fiamé a trón. Én csak régens vagyok mellette.
-Mindenre van megoldás…egy véletlen baleset,ugye?- Mondta öblös hangján göcögve Hurubán. A királynő zavartan kérdezte.-Csaktán nem a hirtelen megözvegyülésemre gondolsz?

-De, éppen arra. Mindenre van megoldás.
-Azt mondod, tegyük el láb alól a mostoha fiamat?
-Igen, félredobjuk, mint egy rossz cipőt.
-Ez sokaknak sérteni fogja az érdekeit.
-Azokat eltapossuk, mint egy csótányt!
-Lesz hozzá elég erőnk szerelmetes uram?
-Lesz. Remek ötletem támadt.
-Hagy hallom?

-Miután lejátszottuk a pár száz fő áldozattal járó Patyomkin csatát én, a 700 ezres seregemmel, mint hadifoglyaiddal bevonulunk Memphiszbe. A hatalmas pompával megrendezett, vízi zenével, és hang és fényjátékkal megrendezett bevonulási ünnepség csúcspontján, elsötétedik a vízmedence felett az égbolt. És egy óvatlan pillanatban a kis fáraó vízbe fullad.
-Erre nem vagyok hajlandó. Ez istengyalázás lenne.
-És az apafáraó vízbefojtása mi volt, ha nem az élő istenként uralkodó férjed meggyilkolása?
-Ó, az más volt, ő már nagyon öreg volt és nem tudott volna a csapatok élén diadalt aratni feletettek.
-Ragaszkodom a vízbefojtáshoz! Bármit kérhetsz cserébe, de erről nem mondok le!

-Jól van, akkor azt kérem a kis herceg meghalasztásáért cserébe, hogy a sereged én te haladj a bevonuláson!-Rendben van, megteszem.
-Természetesen pórázon foglak vezetni!
-Állok elébe. A fáraói trón megér nekem ennyit.
-Akkor meggyeztünk. Délután még dűlőre jutunk a két hadvezéreddel, aztán lebonyolítjuk a hadijátékot. Amíg a hadijáték tart, azalatt az írnokaim elkészítik a békekötés okmányait. Nekünk csak alá kell írnunk és pecséteinkkel ellátni őket!