Életem a múltban a jelenben és a jövőben: 1. rész :minden itt ke

Este 7 óra. Épp ülök a szobámban kisírt szemekkel belemeredve gondolataimba, amit az ablak hosszas nézésével érem el.
Úgy éreztem, várok valamire, egy értéktelen szóra, egy furcsa hangra, egy apró érzésre, pedig nem változtathatok a családi állapotomon: ugyanis a szüleim aznap szembesítettek a ténnyel, elválnak. Elválnak, és én úgy érzem, hogy nincs, akinek kiönthetem a lelkem mocskos dolgait.
De hirtelen csoda folytán megcsörrent a telefonom. Hanyatt-homlok rohantam a mobilomhoz.
Megláttam ki hív, és végtelen boldogság öntött el. Ági az, a legjobb barátnőm.
- Igen? - szóltam bele hatalma hévvel.
- Szia! Ági vagyok, mi újság milyen állapotba vagy? - hangján lehetett hallani, hogy ő sincs odáig az örömtől.
- Semmi. Épp emésztem a dolgot - mondtam búskomoran, és még egy órát beszélgettünk a világ dolgairól. Hol potyogó könnyekkel, hol elmosolyodva.
Most valahogy jól és megkönnyebbülve éreztem magam.
Elindultam a szokásos esti rutinra a fürdőszobába. Utána gyorsan elaludtam. Éjszaka folyamán épp telihold volt, az az igazi ezüstfényes telihold bevilágított a szobámba. Felkeltem, és az ágyon ültem, a holdat néztem. Előszedtem a cd lejátszót, miért is ne hallgathatnék ilyen szép időbe zenét.
Miközben a Three Cheer’s For Sweetw Revange című cd hallgattam, elgondolkoztam, hogy nem is változik meg az életem olyan vészesen, csak nem minden nap látom azt, akit szeretek. Végül is nem az életem lesz roncs ezután. Minek így élnem az életem, ha jobban is lehet? Miért is nem élhetnék a mának?
Ezzel a tudattal aludtam el a lemez lejára után.