Élek

A történetem talán már lerágott csont!Talán csak az tudja igazán megérteni átérezni aki mér átélt ehhez hasonló élményt élményeket!
Régen történt nyolc év de a mai napig vele kelek és fekszem.Soha nem tudom elfelejteni és talán nem is szabad.16 éveskoromban mint mintenki én is az gondoltam, hogy mindent elérhetek mindent megkaphatok.Voltak barátaim barátnőim tehát szép volt az életem.Soha nem gondoltam volna hogy egy nap arra ébredek minden összedől körülöttem és már én nem vagyok a régi!Volt három nagyon jó barátnő, mindent megtettem volna értük nagyon szerettem őket. Egy este nyáron mégis elenem fordultak, mostmár tudom megérdemeltem azt a verést, de igazából a mai napig nem a verés fáj hanem hogy elvesztettem őket!Csunyán megvertek színte minden tagom fájt és, nem tudtam mit kezdeni magammal!Úgy éreztem a világ elenem fordult és innentől kezdve féltem, és nem értettem minek élni és minden nap ujra felkelni és kimenni az utcára!Tehát feladtam nem akartam tovább élni nem akartam hogy, valaki is mégegyszer rámtámadjon megverjen megalázzon! Aznap reggel mikor éreztem hogy, itt az idő csendesen elköszöntem a szüleimtől, szegénykéim a mai napig sem udták kiheverni a tettem!Majd mikor kiléptek a lakásból én az összes gyogyszert bevettem a számba és éreztem vége van mindennek!Valahol boldog vltam de valahol féltem is hiszen nem tudtam mi vár rám!Talán szebb talán jobb talán nagyon sok kérdés!Elaludtam a következő emlékem az hogy a gyomrom mossák és én nagyon fáradt vagyok!Az intenziv osztályon ébredtem ahhol csövek és drotok áltak ki belölem.És az első amit megláttam édesapám arca volt, ami nagyon megrémisztett!akkor még nem értettem a cselekedetem milyen jövöt ad majd nekem!most igy évek múlva, mikor már nyiltan tudok beszélni mikor már nem zavar az hogy a barátaim párszor a fejemhezvágják mit csináltam!Most érzem magam gyogyultnak, most érzem hogy valaha még fel tudok majd kelni és megbocsájtom hogy majdnem eldobtam magamtól a legfontosabb dolgot amit valaha is kaphatam AZ ÉLETET!!!