Egyszerű köszönet egy nem egyszerű embernek

Igen, velem is megtörtént már az, hogy meggondolatlanul cselekedtem. Mégis úgy érzem, minden egyes tettem jó volt valamire. Néha másoknak segítettem vele, megnevettettem őket, vagy éppen magam kárán, bár megtanultam valamit.
Ez utóbbi történt akkor is amikor egy napon az interneten keresgéltem valami jó oldal után. Sejtelmem sem volt róla, hogy pont egy olyan helyre tévedek ahol egyik kedvenc elfoglaltságomnak hódolhatok: saját világomba csöppenve újabb és lehetetlenebbnek tűnő történeteket alkothatok.
Elolvasva néhány, az oldalon talált történetet, arra gondoltam, mi lenne, ha én is kipróbálnám magam, s csak a szórakozás kedvéért elővettem a kulcsra zárt fiókomból egy fogalmazást, amit a nyár folyamán írhattam meg unalmas óráimban. Begépelve és visszaolvasva a szöveget elég jónak ítéltem, ahhoz hogy az oldalra föltöltsem, s így is tettem.
Türelmetlenül vártam mikor jelenik majd meg a többi közt, s mikor megláttam, izgatott kíváncsisággal szemléltem a kritikákat. Hát, szó ami szó, egy világ dőlt össze bennem. Egyszerre lettem dühös és elkeseredett. Egy számomra ismeretlen férfi olyan szinten bírálta fölül a „Nagy Művem”, hogy én nem akartam hinni a szememnek. Eddig még kisebb kritikákat is ritkán kaptam, de ez az összest egybevéve fölülmúlta.
Az volt az a szent pillanat, amikor megfogadtam, hogy azért is megmutatom neki: jobb vagyok én annál amit írt nekem. És megnyugodva tapasztaltam egy hét elteltével, hogy a férfinek tetszett az, amit írtam.
Azóta persze rájöttem arra, hogy ha nem írta volna azt a számomra akkor még sértő kritikát, még mindig elkövetném azokat a buta, gyerekes hibákat, s most már kifejezetten hálás vagyok érte.

Ezzel csak annyit akartam mondani: köszönöm neked, Tűzmadár !