Egy szeretett lény halálának emlékezetére

2007 egy forró, napsütéses napján épp sorban álltam a helyi CBA-ban, amikor egy régi ismerősöm sodródott oda mellém. Anitának hívták, és pár éve nagyon jóban voltunk, sokat buliztunk együtt, sőt együtt is dolgoztunk a kozmetikában. Aztán két éve nyáron az öccsét, Tonit elgázolta egy autó, és ő ettől teljesen összeomlott. Meg is értettem. Tizenhét éves, sármos srác volt, aki előtt a szivárvány minden színében ott lobogott az élet, aztán paff. Egy ideig látogattam a nővérét, vigasztaltam, roppant kényelmetlenül érezve közben magamat – aztán elsodródtam tőle. Amennyire tudom, több barátja is így volt ezzel. Ma már jobban meg tudok bocsájtani emiatt magamnak, de akkor nehezen tettem túl magam rajta. Egyszerűen nem bírtam nézni Anita szemében azt a rengeteg fájdalmat.


Mint rejtett kéj-lakodba temetett
haldokló kiáltok: Ments meg!
Vérző húsom férgeké már, semmi csillag
Nem ereszti le hozzám lajtorjáját.
Nem is a fájdalom,
Nem is a szégyen kínos keresztje bánt.
Tested fehér húsát villantja még soká a part,
Fürdeti tengerár.

Élsz hát, én a halálba merülök,
Nem a nemlétbe.
Pisszenéstelen rothadok majd
A föld húsában,
Mint zömök szeretők
Emésztetlen vacsorája.


Persze, amikor Anita vállamra tette a kezét ott az üzletben, a pénztár és az újságos állvány közt, hamar pipacsvörösre gyúlt az arcom. Megrémültem attól, mit fog mondani. Talán ilyesmit: „Helló, kiccsaj. Ritkán látlak mostanában. Persze megértelek – mit kezdenél velem, miután a jóképű öcsikém már egy sírban rothad, és te nem tudod többé stírölni a kemény seggét a szemed sarkából, amikor pingpongozunk a kertünkben.”
Igaza volt, tetszett nekem. Sőt: szerettem őt!

Hideg színekkel írták az égre hamisan a neved
nevedben benne volt az a nyár
amelyik a születésed méregfogát olyannyira
vadul cibálta hogy vérzett
Benne volt az a puli amely halála
tintaszín kín gyötrelmeit ültette izmos válladra
és az akkordok, amelyekkel a padlót kefélted
és csak egy apró folt maradt a vécékagyló
porcelánhúsán

Te mindig tudtod miről hogyan beszélj
a hózápor látomásfalán is ajtót nyitottál
apró voltál de kiegyenesítetted a hajam és szerettél
ajándékot hoztál mint róka a tyúkólba
aczélsima bőröd lélegzett és dunnádba fúrtam az fejem
levitted harmincnyolc fokos lázam és enni adtál amikor
senki más nem sütött nekem husikát
És áfonyák is táncoltak a tányéron amikor elbotlottál
És nevettünk rajta

Ó idő add nekem vissza kigyúrt tested és benne azt
amit költőnő is csak a lírai hévben sejthet
Ha le is feküdtünk
borítsunk fátylat rá
plátói álmunkat ringatja a múlt.

Anita azonban ezt mondta, méghozzá mosolyogva:
- Szia Zsófi. Szombaton kertipartit szervezek nálunk. Gyere el, ha kedved van. Hozz valami piát. Már délután jöhetsz. Hozd el az Éluard-kötetet is, ha még megvan.
Döbbenten bámultam utána, szám is tátva maradt csodálkozásomban. Nem tudom meddig állhattam ott, mint egy sóbálvány, de arra tértem magamhoz, hogy egy öregasszony barátságtalanul böködi az oldalam.
- Hé, fiatalasszony, igyekezne, kérem?
- Persze. Elnézést.
Odaálltam a pénztárhoz, kifizettem, amit vettem – egy kis virslit meg kiflit hotdog sütéshez, aztán kitámolyogtam a boltból az augusztusi napfénybe, a fénybe, amit Toni már sosem láthat.
Úgy éreztem, hatalmasan megdobban a szívem. Tisztába jöttem az élet óriás rejtelmeivel.

Ó mikor megélted a végzeted
akkor volt liliom a válladon
a törékeny sólyom
gágogott az erdő mélyén
a rekettyék illatát még
különválasztottad az énekesnő
harisnyájától

bepisilni egy boncasztalon
éktelen dumafáni te
ágyúhúzó sarlatán
samponnal kented
össze az üvegasztalt játszótéren
kislányok ó a nő volt vagy negyven
sok éve nem rakták
sorozatokat
nézett és a csokoládé
volt a sorsa
amíg a Toni meg nem rakta
akibe én voltam szerelmes
elég pocsolyajellege volt
de elment a hús
remegett a zsír a serpenyőben
ó hogy füstölt az
örökkévalóságig tartó kerékcsere

jelmezeket öltöttünk és
sírtunk a Tarna partján
lábnyomokkal fűzte a jövőt igen
és elbeszélgettünk arról
fehér e szerinte a kéj
vagy barna
egy esőztető berendezés cégtáblája

Ó, fiatal fiúcska, te vetted el a szüzességem.
Haláloddal elveszett egy részem.

A parti jól sikerült, lefeküdtem Toni egyik volt osztálytársával (mármint a fiú pajta mögött lehúzta a bugyimat, megujjazott, aztán kotont húzott, és belém dugta a farkát). Ezzel lezártam múltamnak ezt a fejezetét.
Sosem felejtelek el, drágám.