Egy jótevő

Csak álltam a kifagyott buszmegálóban a távolban kutya ugatott és nem tudtam hallok e még újra emberi hanot. Kideregtem. MInden sívár volt sötét .. távolról aztó fényei villóztak. Kitettem a kezem. A hüvelyk ujjamat felfelé fordítottam és neki vágtam az útnak. Úgy 40km re lehettem az otthonomtól. Mi lesz velem?! Aztán autóneszte hallok a távolból. Elsuhan. SEnki sem vesz fel? Aztán látom hogy ott az a roma srác aki szintén leszáll, talán nem kelett volna elfordítanom afejem mikor rámnézett. Talán ha kedvesebb lennék..de nem megy.. Utánaloholok. Megszólítom, de már érzem nem segít rajtam. -Nem tudok neked segíteni! hAngzott a válasz. -Mert nem is akarsz komám.. - gondolltam magamba. Aztán elmegy. Ott állok egyedül. A szavai a fülemben vannak. VIsszhangzanak. Menj a kocsmába. Van ott egy telefon, afalu végén. Kocsmába mondom én? Mire ő hátt.. -és hátat fordít. Segítőkészek manapság az emberek. Aztán elindulok. Mindenki elhúz melettem. Nagykocsi kiskocsi, bicikli, nagykamion kiskamion. Feladom.Nem tudom mi lesz. Megyek és a lábam érzem már kővédermedt, fázik. Január közepe van. Nem csoda. A fejemben a soför hangja hallatszik: -Leszálítjuk a kis hölgyet. Na és persze az én előző mondataim: -Hagyjon engem a francba békén! HÁt igen.. Mindenki dermedten rámnéz. Ha kedvesebb lennék.. Csak már addigra túl voltam egy 3 órás hoszú informatika vizsgán.Egyszercsak megáll egy autó. Lesötétitett ablakok, fekete csillog villog. Nem értek a kocsikhoz, de nem egy két filléres járgány. Megállok visszanézek. Tényleg nekem ált meg? Vagy csak leálllt valamiért és ott hagy? Most jön vagy marad? -erre ő. -Megyek, megyek. erre én. Egészen haza fele beszélgettünk már 3 unokája van. Egész kedves fickó. Lassan lemegy a kétségbeesés az arcomról. Felolvad a rajt egy mosoly akár egy páracsepp az autó üvegén. Most már minden rendben lesz. Valamit bekapcsol.. Micsoda berendezés.. MIlyen műszerek ezek? Nézi a Baráto Közt? -kérdi ő. Nézzem nézzem. - nézek rá én megszeppent arcal. -Anyuékkal is szoktuk nézni.teszem még hozzá. Ismét mosoly ül ki az arcára. Meghálálhatom a kedvességét? -kérdem. Egy széles mosoly és egy enyhe legyintés. Látszik nincs rá szorulva. A hálámat ugysem tudnám kifejezni pénzben. -Nagyon köszönöm.- kiálltottam vissza, amikor kiszálltam. -Mégegyszer mondom, nincs mit. Válaszolja ő egy enyén monoton keeves hangsullyal. -Cicukám hát megjöttél?- kérdi anya amikor elémszalad. úgy éreztem valami baj van, nem tudom miért. -mondja kicsit riadtan. A szemébe nézek, megnyugszom, itt az én kis anyukám ez a kis mosolygos szemű. Várja a válaszom... -Anyu, nem is fogod elhinni mi történt...