Egy furcsa románc

Előzmények
- Megvannak a hamis személyik és útlevelek!- Diana robbant be az ajtón.
Leültem a konyhában és próbáltam visszaemlékezni, hogyan is jutottunk ide.
- Di, Beth, gyertek egy pillanatra.- Egy három órás edzésen voltunk túl. Sam, a tánctanárunk hívatott.- Rossz hírem van lányok. Tudjátok, hogy ismét megrendezik az IDO-t, ezúttal Franciaországban. Most nem tudtok menni, mert a junior csapatból kinőttetek, a felnőtt korosztályhoz viszont még nem vagytok eléggé tapasztaltak. Bocsi, majd jövőre.- Azzal faképnél hagyott minket.
Egymásra néztünk Dianával és láttam rajta, hogy ugyanarra gondol, mint én.
Jól el voltunk engedve anyagilag, minden meg tudtunk szervezni. Három hónap szállás Párizsban, hamis útlevél és személyi. Elmosolyodtam. Muszáj volt csináltatni, nem mehettünk oda magunkként; féltünk, hogy ismerősökkel is találkoznánk. Túl sok helyen versenyeztünk már.
És most itt vagyunk.- Nyitottam ki a szemem,- hogy holnap útnak indulunk.
- Szóval, mostantól Susan Craft vagy, én pedig Jane Wilson. De csak a versenyen, nem vagyok hajlandó téged Susannak szólítani.
- Ez kölcsönös- morogtam az álmosságtól, ami hirtelen rám telepedett.
- Gyere- nyúlt a hónom alá Diana és felállított.- Túlhajtottad magad. Elküldted a jelentkezést?
- Duóra is, szólóra is. Remélem nem találkozunk ismerősökkel.
- Nem találkozunk majd Vele, ugye? Na, gyere.- Mosolyogva karolta át a derekam és betuszkolt az ágyamba.
Megsuhintottam az arcát.
- Köszi.
- Ez a barátok dolga, nem?- Takart be és halkan magamra hagyott.
Örültem, hogy nem beszéltünk többet Róla. Ismét eszembe jutott tengerkék szeme, mosolygó, dús ajka és hollófekete haja.
Hannah-val két és fél éve nem találkoztam. Az egyik versenyem alkalmával ismerkedtünk meg. Ő volt az egyik zsűri. Sok időt töltöttünk együtt, hamarosan ráeszméltem, hogy nagyon erős vonzalmat érzek iránta, mégsem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit is. Ő azonban abban a hónapban férjhez ment és többet nem találkoztunk. Di tudta, hogy mi történt, de biztatott, hogy próbáljak meg fiúkkal is randizni, ne csak lányokkal.
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el nagy nehezen, remélve a legjobbakat.