Egy fiú és egy lány

Szél süvít át a szobán. Lány fekszik vérbe fagyva. Kezébe penge, mit vér ásztat. Arca hófehér, széles mosoly fut átt rajta, s eképp beszél:Szeretlek. Testestül, lelkestül. Márcsak a halált várom, hogy forró csókot lehelyen ajkaimra. Sze..re..tlek....

Ez volt utolsó szava. S a szél, mi süvített a szobába, lelkét tova vitte. Egy másik világba. Már nem szenved. Szerelmes szavakat ajka többet el nem enged. Eközbe egy fiú, a pargba üldögél. Kezébe levél, min a vér a pecsét. Felbotja, és eképp olvassa:

Egyetlen szerelmem!
Szeretlek, el soha nem feledlek.
Emléked magammal viszem.
S el nem engedem.
Szeretem szerelmes mosolyod,
Szeretem szerelmes szavaid,
Bókjaid, mik csak nekem szóltak.
Bár most férbe fagyva fekszem,
Lelkem már nincsen.
Hisz inkább meghaltam mint nélküled éljek.
De azért kérlek, ne felejts el!
Emlékezz! Emlékezz, a régi napokra!
Mikor megismertelek.
A fa mögött áltam. S téged figyeltelek.
Te a padon ültél, s felém fordultál,
Szerelmes mosolyt nekem adtál.
Én oda futottam, hátulról öleltelek.
S te szerelmes szavakat sutogtál: szeretlek!
Teltek a napok, a hetek, hetek, az évek,
Én vártalak a fa mögött mint mindig, évről-évre.
De te mást figyeltél,
Másnak adtad mosolyod másnak sutogtál csacsi szavakat.
Én ott voltam, láttalak.
Azóta szürke minden, üres a világ.
Hisz nekem nem létezett semmi más.
Többet nem vártalak.
Hisz tudtam, vele vagy.
Hát elmentem,
Magammal már végeztem.
Hisz mit ér a szerelmes szív, szerelem nélkü?"semmit"
De legalább montad volna:vége!
Szerelmem sírba vittem
De tége nem feledlek.
Szeretlek! mond hányszor mondjam, hogy meg érsd?
Szerettelek!
Ha majd egyszer a padon ülsz,
és sírsz, engem siratsz, majd észreveszel,
rám mosolyogsz, én ott leszek,újra mosolygok.
És szerelmet suttogok.
ÉG VELED!


Ím, hát így olvasta a fiú szerelmes lány szavait. A padon ült, s arcát forró könnycseppek ásztatták. Mikor végi olvasta megfordult, s ezt kiáltotta:szerelmem, soha nem feledlek!!!
A lány szíve hallotta. Feltámadt a szél a parkba. Mert a fiút meg ríkatta. A holt lány lelke a fa mögött mosolygott, s szerelmes szavakat suttogott: szeretlek...
Majd oda futott, s padon ülő srácot megölelte. A fiú most nem szerelmet sutogott csak ennyit mondott: a hugom volt.
Így ölelték egymást, majd pár nap múlva a fiú követte a lányt.

FIN