Egy életet, a jövőnkért

Márti kinézett az ablakon, és elgondolkozott eddig életén. Nem rég múlt 15 éves, nem rég csókolózott először, nem rég vette meg élete első füves cigijét, nem rég volt először szórakozni, nem rég volt élete első szexuális élménye. Nem rég volt terhes..
Terhes.
Nyomasztó ez a szó, viseli a terhet, mely alól isten sem ad feloldozást. Kényszerüség. Nincs benne semmi öröm,csupa fájdalom, gyötrelem, keserűség, bűntudat.
Már érezte hogy növekszik, érezte hogy él, lélegzik Belőle táplálkozik. Ez a gondolat elborzastotta.
- A saját gyerekem fog felfalni? - kérdezte halkan magától.
Nem volt tudatában mi is az a várandóság. Egyszerű, falusi családban nőtt fel, apja villanyszerelő, reális világnézetű ember, nem hisz a csodákban, a természetfelettiben, nem hisz Istenben.
- Én hiszek? - mélázott el ismét, miközben a hulló pelyheket figyelte.
Édesanyja, háziasszony, mos főz, takarít, elvégzi azt ami a feladat, szorgos, mindent férje kedvéért tesz. Talán ezért szülte meg 6. gyermekét is? Lacit is?
Még maga mondta Mártinak mennyire rosszul viselte utolsó gyeremkének kihordását. Hányt, nem tudott semmit enni, émelygett. Néha rémeket látott. Nem volt tudatlan nő, sőt, férjénél tanultabb is volt, de nagyon vallásos. Bár ez a mérhetetlen hit nem terjedt ki az abortuszokra. Márti anyja eddig élete során 14-szer esett teherbe, véletlenül, most 6 gyermeke van.
Nézte ahogy havazik.Szerette a telet, olyan nyugodt, tiszta, hideg, csendes. Nem kell az embernek megjátszani magát, nyugodtan lehet depressziós.
Nyugodtan pihenhetett a szobájában, nyugodtan vagdoshatta kezeit éjszakánként, ha büntudata támadt.
A kabátok, a pulcsik, a hosszú nadrágok mindent eltakartak.
- Vajon, milyen lenne ha ő nem lenne?
Erősen markolta a függönyt, megszédült..
Sokszor tört rá a hirtelen szédülés, az iskolában nem is egyszer már elájult. 4 hónapos terhes. Hasa nem nagyon látszot mindig is telt alkat volt, ennél fogva bő ruhákban járt. Visszasétált az ágyhoz, leült, és megsimogatta hasát. Nem akarta elveszteni, bár nem érzett szeretetet leendő gyermeke iránt. Egyszerü oka volt hogy megtartsa, tudta párja szereti a gyerekeket. Nagyon is. A gyernek nevét is kitalálta már: Károly, ahogy azt a fiút hívják a buliból.
Hanyatt feküdt, és elaludt.
Mélyen magában, álmai közt eldöntötte hogy megszüli a kicsit, és boldogan fog élni annak apájával.
Megjelent előtte, az az éjszaka mikor először szeretkezett, mikor érezte egy férfi szeretetét, forró ölelését, s már látta is ahogy apjával sétál a városban, karján közös gyermekükkel.

vége