Bűnök világa

1930, ősz. Mint minden reggel, ez is álmosan és rossz hangulatban kezdődik. William- nak, az átlagos hétköznapi embernek, kinek munkája a más városban elhelyezkedő exportcégekkel való üzletkötés, ismét egy félelemmel teli napnak kell elébe néznie. El is indul, el fojtva magában azt az érzést, amivel nap, mint nap megküzd. Amint kilép az utcára egy rettegés hatol bele mélyen a lelkébe, keze pedig akár egy parkinson kórosnak, sebes remegésbe kezdett. De nincs más választása, mennie kell.
Az utcán, a szembe jövő emberek mind csak kérdő és furcsáló tekintettel mennek el mellette, William pedig lehajtott fejjel sétál tovább. Mikor megérkezik, a kint álló biztonsági őr kedvesen ráköszön:
- Jó reggelt Mr. William, hogy telt az estélye?
- Ne is mond, az tyúk fel akart jönni a hozzám.
- És?
- Hogyhogy és, elküldtem a francba.
- Úristen, te mekkora egy idióta vagy.
- Mond, ha téged kirabolt volna már egyszer egy nő, aztán még egyszer rád akar akaszkodni, és ez a nő a főnököd lánya, te mit csinálnál? Hagynád, hogy megcsinálja még egyszer ugyanazt?
- Hát ezt csak is te tudhatod, mivel nem engem szemelt ki, hanem téged, haha
- hahaha, na menj a francba!
- haha, jut eszembe, egy borítékot küldtek neked, személyre szólóan, az asztalodon van.
- Nekem? És miért ide küldték.
- Hát mindjárt kiderül.
- Azt te nem fogod megtudni, na jó ácsorgást és őrködést.

William- nek sok haverja volt ennél a cégnél, mivel ő volt itt az egyik legrégebbi ember. Nagybátyja szerezte neki ezt a munkát, még 6 évvel ezelőtt, mivel a főnök, Mr. Bull legjobb haverja volt. Így könnyen be tudott rendezkedni a cégbe.
Amanda, a bájos titkárnő is értesítette a levélről, kedves vigyorral az arcán. William ugyanilyen mosollyal megköszönte és mielőtt még elhelyezkedett volna helyében, felnyitotta a borítékot, melyben egy cetli volt. Ez volt rá írva: „Ma 15.00 h-kor”. William arca teljesen elborult, keze gyenge remegésbe kezdett, majd kidobta a levelet borítékkal együtt. Levette a zakóját és leült. Aztán gyorsan kicsempészte a kukából a levelet és a pipájába rakta. Rágyújtott és közben nézte a tükröt, mely maga előtt volt. Fejében minden úgy össze volt zavarodva, hogy még az időről is elfeledkezett. Jött a főnök, aki kissé haragosan odaszólt neki:
- Ideje kezdened William, mi a francon gondolkodsz? Már 8.00 h. múlt, ki fogja elvégezni azt a sok büdös papírmunkát?
- Elnézést Mr. Bull, elnéztem az időt.

Mr. Bull egy rossz természetű, milliárdos ember volt, kinek tekintélye és hatalma a leghatalmasabb volt egész New Yersey- ben. Régen együtt dolgoztak Moe- val, William nagybátyjával, csakis ezért kaphatta meg William ezt az állást.
Miután William munkába állt, gyorsan elrepült az idő, már mentek is ebédelni. Kint már várta Mani, így átmentek a szemben lévő étterembe.
Mani William legjobb barátja volt, együtt szolgáltak az első világháborúban és mindketten kitüntetést is kaptak példamutató és bátor meg nyilvánulásukért. Mindent tudtak egymásról. Mani anyja régebben Mr. Bull- nál dolgozott, így jutott ehhez a munkához.
Miközben ültek és étkeztek, Mani megkérdezte, hogy mi volt a borítékban és hogy ki küldte. William nem válaszolt. Aztán még egyszer rákérdezett Mani, mire William csak ennyit szólt:
- Semmi különös, néhány csekk stb.
Mani elmosolyodott:
- Te ennyire idiótának nézel? Nézd azt a csajt a hátad mögött. Látod? Neki hazudtad azt a múltkor, hogy te Mr. Bull fia vagy. Emlékszel? Na engem ne nézz ilyen hülye tyúknak. Szóval ki vele.
- Hát jó, te akartad. Ma kirabolom Mr. Bull-t.
- :D :D, MICSODA? KIRAB…
- Kussolj már, halkabban.
- Kirabolod Bull-t? Te nem vagy normális. Ki akarod rabolni a főnöködet, Mr. New Jersey- t? Te egyedül? És milyen okból? Talán nem elég a pénz, amit kapsz tőle?
- Nem erről van szó, ezt te nem értheted.
- Hát, ha nem mondod el, akkor tényleg nem.
- Figyelj Mani, nem mondhatom el.
- William, mi mindent tudunk egymásról, szinte testvérek vagyunk. Ha problémád van, akkor az az én problémám is.
- De ez most nem a tied.
- ………..
- Na jól van te akartad: nem is olyan régen bejött a cég épületébe egy kalapos, komoly férfi és tőlem kért információt pénzbefektetéssel kapcsolatban. Mondtam neki, hogy ez egy üzletkötő cég, valószínűleg két sarokkal tovább kellene mennie. De ő csak komoly tekintettel csak ennyit válaszolt: „Nem”. Udvariasan elmondtam még egyszer, hogy nem jó helyen jár, mire ő csak ennyit válaszolt: „De, bizony jó helyen járok Mr. William.”. Nagyon meglepődtem, hogy tudta a nevemet, de ő már folytatta is, miközben kényelembe helyezte magát a vele szemben lévő fotelban:
- Nem rég kinéztünk magát. Még pedig egy munkát kell nekünk megcsinálnia, jó fizetségért cserébe.
Mire én:
- Elnézést uram, de ön összetéveszt valakivel.
- Nem, tudjuk ki maga. Bizonyára Don Moe fia.
- Moe? Don Moe? Hisz ő a nagybátyám.
- És egyben a főnököm, Szicília Ura. Ő bízott meg engem, hogy adjak magának egy munkát.
- És ő most hol van? Itt van Yersey- ben?
- Nem, otthon.
- Most kérem, ne vágjon a szavamba, mert fogytán van az időm. A dolga annyi lesz, hogy ki kell rabolnia Bull-t.
- Mi? Mr. Bullt? Maga teljesen meg van húzatva. Ide jön, azt hazudja hogy a nagybátyám küldte, és még hozzá azzal hogy raboljam ki a főnökömet?
- Tessék, ezt a főnök küldi..
Egy borítékot adott át, melyben ez állt:

„Kedves unokaöcsém, William!

Úgy hallom, jól megy neked mostanában. Kocsit vettél, minden este a legdrágább bárokban mulatsz, gondolom szebbnél szebb lányokkal, ami egyáltalán nem baj, hiszen nyugodtan élvezd csak az életet, amíg fiatal vagy. Nem is csodálom, hogy ilyeneket tehetsz meg, hiszen én szereztem neked ezt a jól jövedelmező munkát, Bull- nál. De most eljött az az idő, amikor vissza kell fizetned ezt a szívességet. Meg kell fosztanod vagyonától Bull-t, ki kell rabolnod. Ne kérdezd hogy miért. Az időpontot majd időben megtudod, de minden nap légy felkészülve. Remélem nem mondasz ellent, mert akkor nagyot csalódnék az én egyetlen unokaöcsémben. Tisztában vagyok azzal, hogy te mindent tudsz a céggel kapcsolatban és ezért téged láttalak a legalkalmasabbnak erre a munkára. Nem kell félned, nem eshet semmi bajod, erről én fogok gondoskodni, neked csak a pénzt kell elhoznod, de a többit elmondja majd Sam.
Nem is rabolom tovább az idejét, légy jó William.

Ui.: Ne okozz csalódást

Don Moe”

- Micsoda? Moe nagybácsikád kért meg arra, hogy rabold ki a főnököd, aki mellesleg a legjobb barátja?- kérdezte Mani.
- Igen, jól hallottad.
- És ezt te szó nélkül megteszed?
- Nincs más választásom, Sam, az embere elmondta: „Ugye érti a célzást, Mr. William? Nem mondhat nemet. Ha mégis… tudja mi vár magára.”
- Tudtam, hogy a bácsikád mindenben benne van, de ezt nem hittem volna el, ha nem a saját fülemmel hallom. És mit mondott még az a Sam?- kérdezte Mani.
- Elmondta, hogy jól készüljek fel, levélben fogom megkapni az időpontot, „Ma 15.00 h-kor”.
- Szereztél valamilyen fegyvert?- vágott közbe Mani.
- Még aznap. Nem volt más választásom. Elmondta még, hogy kint fog várni egy kék kocsi. De kérlek Mani, ez maradjon köztünk, mert ha kitudódik, nekem végem.
- Figyelj tesó, egyedül képtelen leszel ezt megcsinálni. Tudod, milyen nagy hatalma van Bull- nak. A zsaruk rögtön elkapnának és börtönben rohadnál egész életedben.
- Eszedbe ne jusson segíteni nekem! Ez nem a te dolgod. Sok mindenen átmentünk már ketten, de ebből maradj ki.
- DE WILLIAM…
- Semmi de. Mondtam, hogy egyedül csinálom, és ne merj beleavatkozni.
- Szóval arra kérsz, hogy tartsam a pofám és tudatlan arccal nézzem végig, hogy délután Bull szétlövet a zsarukkal?
- Igen, vagyis félig. Remélem hogy félig, de nincs más választásom. Így több esélyem van megúszni, mintha elmenekülnék az egész elől.
Negyed egy volt. William és Mani hangtalanul étkeztek tovább, egészen fél egyik. Aztán fizettek és máris vissza álltak a munkába.