Angyal és Ördög 1.

Egy kiáltás süvített végig a lakáson. A lány hirtelen felriadt álmából. A fehér takaró lecsúszott róla a hirtelen felüléstől és látni engedte hófehér, bársonyos bőrét. Csak egy topp és egy francia bugyi volt rajta, mely túl szabályosan helyezkedett el rajta csapzott hajához képest. Körülnézett, de rá kellett jönnie, hogy egyedül van.
- Megint egy szörnyű rémálom...nem hiszem el, hogy még mindig tart.... - mondta csak úgy magának.
Lement a hűtőhöz egy pohár tejért, hátha az majd megnyugtatja. Fél éve gyötri már ez a visszatérő rémálom; nap mint nap arra ébred, hogy egy férfi üldözi. Üldözője arcát még sosem látta álmaiban, csak a testalkatát figyelhette meg; 180 magas, széles váll, formás testalkat, nagyon vonzó lenne, ha nem egy rémálom szereplőjeként jelenne meg. Már vagy ezer álomfejtőnél járt már, de egyik sem tudta megadni neki a választ, hogy miért álmodja ezt, mind azzal a válasszal tudott neki felelni, hogy várja meg míg tényleg megtörténik ez az eset. De ő nem akart várni, nem hitt benne, hogy ez valaha is megtörténhet, hiszen ez csak egy őrült álom semmi több.

Miután megitta a tejet nem, mert már visszafeküdni, tudta, hogy ugyanezt álmodná és nem lenne értelme aludni. Már csak 2 óra volt hajnalig így inkább bekapcsolta a számítógépét. Késztetést érzett rá, hogy játsszon a keresővel...
- Talán rá kéne keresni a 180-as rémálmos pasikra- gondolta mosolyogva
Tudta, hogy nem jó vicc játszani a rémálmokkal, mégis megtette, hiszen ennél rosszabb már nem lehet. Beírta a keresőprogramba, ami előhozott vagy 1000 oldalt. Az elsőre rákattintva egy furcsa képű alak jelent meg előtte, az arca elmosódott volt, de az alak, a testfelépítés...
- Ez nem lehet.... - gondolta magában - Ugyanaz az alak, aki megjelent az álmomban...
Hirtelen mozdulattal kikapcsolta a gépet.
- Nem, ez csak képzelődés...túl fáradt vagyok ehhez, inkább zuhanyozni kéne...

A fürdőszoba felé haladva furcsa neszre lett figyelmes és a jelenleg gyenge idegrendszerére rosszabbul hatott mintha valaki azt mondta volna, hogy most "meg foglak ölni". A hang irányába indult... De mikor odaért megnyugodott, hiszen csak Scaldo volt, a vadászgörénye. Megint éjszakai kirándulásra indult a lakásban...régi szokása már és ez a szokás megnyugtatta a lányt. Nagyon szerette ezt a rakoncátlan lényt, aki vadas színekben pompázva odafutott a lábához és két lábra állva tekintett fel rá, hogy vegye fel. A lány felvette és immár mosolyogva ült le a kanapéra.
- Nah hála neked a fürdést elhalasztjuk reggelre. Mit is csináljunk ketten?- már meg is kapta a feleletet rá, mert a kis állat lefeküdt mellé és békésen elaludt.
- Azt mondod, hogy nekem is aludnom kéne? Igaz...valaki ránéz az arcomra és rosszul lesz a látványtól...ilyen táskáim még sosem voltak.
Elnyúlt mellé a lány és behunyta a szemét, Scado pedig közelférkőzött hozzá, hogy érezze a lány testmelegét.
7 órakor a hifi bekapcsolt és örömmel játszotta magának Aerosmith-I don’t wanna miss a thing című számát. A lány kipihentebben ébredt, mint az elmúlt időkben valaha is…csak ez a szám nem kellett volna, hiszen csak a szerelemre emlékezteti, amiből elege volt már jó időre. Az előző pasijával sem volt minden rendben…Az eleje maga volt a tökély; helyes, aranyos srácot fogott ki, aki ráadásul a világ egyik legjobb pasijának illett be, de idővel előjöttek a negatív tulajdonságai is; hisztis volt, ordított majd mikor egyik veszekedésük alkalmával lekevert egy pofont a lány fogta magát és az összes cuccával otthagyta azt az „álompasit”.
Nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról és elindult a fürdőszoba irányába. Scaldo a nyomában futott.
- Nem, most biztosan nem állítasz meg…Scaldo szükségem van egy fürdésre, és ahogy nézem délután neked is…reméltem, hogy a húsos tálkádba kötsz ki és belefetrengesz. -Scaldo érezvén a hamarosan bekövetkező vészt inkább másik irányt vett és eliszkolt lakhelye felé.
Végre eljutott a zuhanyig. Gyorsan beállt a forró víz alá mielőtt még valakinek eszébe jutott volna megállítania. Talán 10 perce, ha fürödhetett, amikor megcsörrent a telefon. Gyorsan magára kaptott egy törülközőt és kirohant a zajongó tárgy irányába.
- Haló?
- Szia kicsim, mi újság?
- Jaj anyu semmi, te mit csinálsz ilyenkor fent? És mért ilyenkor hívsz? Nemsokára mennem kell dolgozni?
- Már az is baj, ha egy anya érdeklődik a lánya iránt?
- Nem, az nem baj, de a 7 órás telefonoknak általában komoly okuk is van, nem csak az én állapotom iránti érdeklődés.
- Dehogyis, csak kíváncsi vagyok rád…És persze azért is hívlak, mert lesz egy családi összejövetel a hétvégén és szeretném, ha eljönnél rá. Olyan rég láttunk már…azóta nem jártál errefelé, mióta szakítottatok a hogyishívjákkivel…
- John, anya John..
- Persze azzal a John-nal, aki olyan csúnyán viselkedett veled.
-De anyaaa
- Semmi de, gyere el, már hiányzol a családnak…
- Anya nekem is megvan a saját életem, már van hétvégére programom…
- Igen? És mi, ha szabad megtudnom? Netán Scaldoval töltöd a hétvégédet?
- Nem, hanem a barátaimmal…
- De hát nincsenek is barátaid…Mióta elköltöztél innen senkivel sem ismerkedtél meg, egyedül élsz az állatoddal…Apád és én aggódunk érted. Talán egy kis pihenésre lenne szükséged, nem csak a folytonos munkára.
- De én nagyon jól elvagyok Scaldoval és a munkámmal, nem kell ennél több.
- Jó nem vitatkozom veled, akkor szombaton találkozunk, és el ne késs, Burry-éknél lesz a party 10-kor. Csók!
- De anya…Szia…
Kénytelen leszek elmenni - Gondolta magában, miközben már előre sejtette, hogy az egész arról fog szólni, hogy a lelkes rokonság miként tárgyalja ki az élete minden apró pontját, majd miként szeretnék összehozni az összes létező facér férfival. A szokás hatalma, így is mondhatnánk.

Miután végre felocsúdott ebből a rémes helyzetből a szekrényéhez ment, hogy kiválassza az aznapi ruháját. Egy hosszú fekete szoknyát vett fel, mely kecsesen kiemelte formás lábait és egy hozzá illő fehér blúzt, amely kissé kihívóan állt rajta mély dekoltázsának hála.
- Úgy nézek ki, mint aki valamilyen tárgyalásra megy…. - Mondta tükörképének, de nem tudott mit tenni, már régen elfelejtette a divatot, már nem kívánt semmi olyat, ami felkeltené a férfiak figyelmét.
Mielőtt elindult volna eszébe jutott Scaldo…-Nem mehetek el úgy, hogy nem adok neki enni, hogy is mehetett ki a fejemből?- tette fel magának a kérdést miközben egy adag csirkemell filét rakott ki egy kis kék tálkába, majd friss vizet töltött egy zöld tálkába.
Útközben nem is figyelt semmire sem, csak a szombati családi banzáj járt a fejében. Már várta a pillanatot, amikor hazafelé tarthat arról a szörnyű estéről. De miért is lenne szörnyű? Lehet, hogy jó lesz, gondolta, de nem tudta meggyőzni magát erről. Kénytelen volt észrevenni, hogy már be is ért a munkahelyére.
- Tágas iroda, kedves munkatársak, jó fizetés, miért is vágynék ennél többre?- gondolta magában, mintegy meggyőzésként, hogy ezt szeretné csinálni.

Újságíró volt a Kay&Day-nél, ami manapság egyre jobban terjedt a városban. Még örült is volna neki, ha nem csak egy icipici cikket írt volna naponta, ami a legjelentéktelenebb volt az újságban. Senki sem tisztelte ezért a posztért, senki nem nézett fel rá. Ha megkérdezték az utcán, hogy hol dolgozik mindenki csodálkozó tekintettel figyelte, hogy ilyen fiatalon ilyen szép karriert futott be, de ők nem tudhatták, hogy melyik cikket írja valójában; Napi újdonság volt a címe, és egy 5 soros kis hasábnyi hely volt rá. A főnöke mindig csak halogatta az előrelépést, hogy majd ha bizonyít, de hát hogy is bizonyíthatna egy ilyen aprócska hely mellett? Felsóhajtott. Általában a munkahelyén csakis ezek a gondolatok keringtek a fejében, hiszen dolgoznia alig kellett, két perc alatt megírta a kis „cikkét”, majd csak ült a gépe előtt és a jövőjéről álmodozott, melyben igazi újságíró lesz és nem csak egy kis hasábíró. A fél délutánt unatkozással töltötte, mikor egy magas, jóképű férfi lépett az asztalához:
- Hé Angyal mért vagy ilyen búskomor? Hiszen az angyaloknak mosolyogniuk kéne mindig, nem? – Mondta a leglehengerlőbb mosolyát alkalmazva, bár ez a lányra nem volt hatással.
- Kösz Carl a vidítást, de tudod erről a munkahelyről a véleményemet…És mondtam már, hogy ne hívj Angyalnak. – Válaszolta kicsit ingerültebben a kelleténél.
-Rendben, rendben, de hát te írod így alá a cikkeidet. Nem én találtam ki, bár illik a bájos arcodhoz
- Maradjunk inkább az eredeti nevemnél, jó? Emlékszel még rá? – mondta, és közben gondolatban elküldte a pokolra ezt a férfit…Még egy ilyen mosoly és tökön rúgom!
- Persze, Gina…Hogy ne emlékeznék egy angyal nevére? – Ismét elővette azt a nyálas mosolyát.
- Bocsi Carl, de ki kell mennem hányni.
- Terhes vagy vagy mi? Legyek az apuka?
- Inkább kihagynám…fárasztó vagy…inkább hazamegyek, úgysincs már mit csinálni itt. Szia!
- Viszlát kedves Angyal! – Meg akarta csókolni a kezét, de Gina inkább elhúzta tőle és faképnél hagyta.

Mennyire örülök, hogy bármikor hazamehetek a munkahelyemről, ez legalább egy pozitív tulajdonsága ennek a szemétkupacnak - gondolta magában.
Mire kiért az épületből elkezdett szemerkélni az eső. Remélte, hogy nem fog zuhogni, mert gyalog szerette volna megtenni ezt a 10 perces sétát. Minek is költene taxira, ha itt lakik ilyen közel. Sietve szedte lábait és épp a kezébe lévő papírokat rendezgette mikor hirtelen belefutott valaki.
- Faragatlan bunkó! – rivallt rá a lány
- Elnézést, csak nagyon siettem. Jól vagy? – kérdezte egy lágy, mégis férfias hang.
- Ehhez a hanghoz nyilván megnyerő külső is párosul… - gondolta magában Gina, mikor feleszmélt saját megjegyzésére, pirulva tekintett a férfira, aki csak vigyorgott a hirtelen őszinteségen.
- Ha így gondolod, nem mondhatok ellent. Amúgy Steve vagyok, de hívhatsz Steewonak is, amelyik jobban tetszik. – szédítően mosolyogva hadarta mindezt.
- Nem hiszem, hogy még egyszer összefutunk így maradok a Stevenél. Ha nem baj én megyek is. – próbált szabadulni a férfi bűvköréből, de az mint egy bilincs tartotta fogva a lány szemét. –Ilyen szempárt még nem láttam - gondolta magában Gina.
- Sajnálom, de azt nem engedhetem meg.
- Hát ezt meg hogy érted?
- Egyértelműen lehengereltelek, azt hiszed ilyen könnyen elengedlek? – válaszolta magabiztosan.
- Túl sok az önbizalmad mondták már? – vágott vissza gúnyosan a lány miközben már indult is tovább, de a férfi követte.
- Nem még sose mondták, úgy tűnik nagy hatással vagyok rád, ha már az első találkozásra ezt gondolod.
- Ha a taszítást, és az erős hányingert, amit a jelenléted kelt nagy hatásnak vélhetjük, akkor igazad van.
- Te minden pasival ilyen vagy aki bejön neked?
- Nem csak azokkal akik megpróbálnak levenni a lábamról egy éjszaka kedvéért.
- Kimondta, hogy egy éjszakára gondoltam? Lehet több is, ha szeretnéd. – Megint az a megnyerő mosoly, ami nála tényleg megnyerően hatott.
- Inkább azt az egyet is kihagynám, köszi a felajánlást. És ha most nem zavar, de én bemennék a lakásomba te meg mehetsz az utadra.
- Nem rázol le ilyen könnyen, fogadok, hogy nem is itt laksz.
Erre Gina elővette a kulcsát táskájából és belehelyezte a zárba, amely megadóan engedett gazdájának.

- Biztos vagy benne?
- Hát tévedni emberi dolog. Különben meg addig el se engedhetlek, ameddig nem tudom meg a neved.
- - Jó, hogy eszedbe jut megkérdezni… Úgy látszik a nagy önimádat mellett csak a saját nevedet tudtad elhadarni.
- Vagy inkább csak elszédített egy gyönyörű barna szempár.
- Elég régi bók…
- Csak egy nevet szeretnék meg netán egy telefonszámot, és ha nagyon belemerültünk egy pohár bor és egy jó vacsora eltöltését egy forró éjszaka?
- Tudod milyen viccesen hat ez a szöveg??
- Csak őszinte vagyok.
- Ha kapsz egy nevet eltűnsz?
- És egy számot…
- Rendben egy név és egy szám…Van egy papírod?
- Ilyen esetre természetesen. Tessék

Gina felírta a papírra a mobilja számát és a nevét hozzá. Gondolkozott rajta, hogy egy téves számot adjon meg, de valami volt ebben a srácban, ami nem hagyta, hogy átverje. Talán tényleg hatásos ez az őszinteség gondolta.
- Hát akkor nem sokára találkozunk Gina. Csáó!
- Kétlem Steve, kétlem. Hello!
Gina belépett a bejárati ajtón és a hideg falnak dőlt. Ki ez a férfi? És miért keltett benne ilyen érzéseket. Életében először látta, először hallotta beszélni, de már megbabonázta. Nem szabad vele találkozni. Most kezdett el hálás lenni a szüleinek a hétvége miatt, hogy akkorra biztos nem ugorhat be meglátogatni ez a Steve nevű férfi. Egy hétvégét megúszott.