Angyal (5)

- Megcsókolt? És ezt csak így mondod? – Szilvi fel sem tudta fogni, hogy barátnője hogy tud ilyen higgadt maradni.
- Én, … én sem értem igazán – Angéla úgy ült az ágyon, mintha a beszélgetés témája a legfrissebb pletyka lenne a suliból, nem pedig az, hogy egy olyan pasi, mint Tamás (aki messze a leghelyesebb és legférfiasabb volt azok között, akik eddig Angéla körül legyeskedtek), megcsókolta. – Figyelj, szerintem túl nagy jelentőséget tanúsítunk ennek az egésznek. Adott volt a helyzet, ennyi az egész. – Angéla nagyon élénken emlékezett az érzésre, amit Tamás szájának érintése, csókjának szenvedélyessége ébresztett benne. Ha csak arra gondolt, a férfi hogyan szorította izmos testéhez, hogyan simított végig az arcán, a gyomra beleremegett, és forróság öntötte el a testét. – Én csak nem tudom megmagyarázni, hogy hogy voltam erre képes. Ismersz engem, nem vagyok valami könnyű kis nőcske, és ezt a pasit életemben eddig még csak kétszer láttam. Nem értem, hogy mi ütött belém ….
- Angi, ez a ruha gyönyörű – Szilvi áhítattal simogatta végig a ruhát, ami az ágyon feküdt kiterítve– Mit fogsz vele csinálni?
- Fogalmam sincs. Vissza kell adnom, bizonyára egy vagyont ér. Nem fogadhatom el, hiszen nem ismerem őt. – Angi álmodozva nézte a ruhát – De olyan szép … Inkább kifizetem és megtartom magamnak – ömlött szét egy széles mosoly az arcán.

Tamás nem találta a helyét az irodában. Nem tudta kiverni a fejéből Angélát. Az arcát, az illatát, a csókját, a testét, ahogy hozzásimult. Nem értette, mi történik vele. Soha sem vesztette még el így a fejét egy nő miatt. De most nem tudott uralkodni magán. Nagyon nehezére esett, hogy eleget tegyen a lány kérésének, és otthagyja őt az után a csók után. Újra látni akarta, magához akarta ölelni, meg akarta csókolni, újra és újra, míg csak bírják levegővel …

- Na, mi a meló mára? – robbant be az ajtón Tibor.
Tamás felrezzent az álmodozásból és értetlenül meredt barátjára.
- Miről beszélsz?
- Ébresztő! – csettintett két ujjával Tibor – Tudod haver, az itt a munkahelyed – mutatott körbe széles mozdulattal – Azért jársz ide, hogy dolgozz. Hogy témákat keress. Hogy cikkeket írj. Te meg két napja olyan vagy, mint egy alvajáró. Szerinted miről beszélek?
- Túldramatizálod. – Tamás fáradtan dörzsölte meg a szemét – Lehet, hogy el kéne mennem szabadságra.
- Na persze. Az uraság azt hiszi, egyetlen jó cikkel nyugodtan vetheti a bőrfotelbe a seggét, és várhatja, hogy dőljön a kánaán. Hát haver, ez nem így megy. Most jó hetünk volt. De ha azt hiszed, ülhetsz itt várva, hogy a sült galamb a szádba repüljön, akkor fel kell világosítsalak: ezért nem fizet neked senki egyetlen árva kanyilót sem.
- Ne beszélj velem így. Egyszerűen nem megy. Nem tudok koncentrálni. Csak ő jár az eszemben. Elvarázsolt és nem tudom, hogy szabaduljak a bűvköréből.
- Kutyaharapást szőrével! Keress egy másikat.
- Ne viccelj ezzel. Tényleg nem tudom, mit csináljak. Nem tudok másra gondolni, hiányzik nekem.
- Te ne viccelj. Két hete ismered, hogy hiányozhat?
- Igazad van. Egyszerűen nem tudom, mi van velem. Megcsókoltam….

- Hogy mit csináltál? Az ég áldjon, ő még csak egy kislány! – Tibor a fejét fogta.
- 19 múlt. És egyáltalán nem úgy csókol, mint egy kislány. Valódi nő, ízig-vérig igazi nő. Csak 6 év van köztünk, az igazán nem kor.
- Mondod te. Nem tudom, mit szólnának a szülei, ha megtudják, hogy rácuppantál a lányukra.
- Figyelj, hagyj békén!. Nekem .. nekem most el kell mennem. Majd később találkozunk.
Tamás kiviharzott az irodából, nem volt türelme megvárni, míg felér a lift, lerohant a lépcsőn. Azonnal látni akarta Angélát, de ránézett az órájára és eszébe jutott, hogy a lány bizonyára még iskolában van. Lelassította hát lépteit és úgy gondolta, elmegy az iskolához és megvárja.

- Hű, nem semmi volt ez a dolgozat. Anyuval megbeszéltük, ha jó jegyeim lesznek év végén, kapok egy fényképezőgépet. Már ki is néztem magamnak egyet. – Szilvi tele lelkesedéssel sétált a folyosón.
- Aha. – Angéla nem igazán hallotta, miről beszél barátnője. Az egész nap valami furcsa ködben telt, nagyon nehezére esett koncentrálnia, mindig egy sötét hajú, barna szemű, nagyon jóképű pasi arca kúszott az agyába, aki mellesleg nagyszerűen csókol. Angéla képzelete néhányszor már továbbjátszotta azt az estét: Tamás falhoz szorítja, miközben csókolja, és nem csönget senki az ajtónál. Érzi a tenyere alatt a megbújó izmokat, erős karok szorítják egy forró testhez, az ujjak az arcáról lassan lefelé vándorolnak, míg el nem érik a mellét….

- Figyelsz te egyáltalán? – Szilvi nagyot bökött az oldalába a könyökével.
- Hogy mi? – Angéla arra eszmélt, hogy a folyosón áll, és görcsösen szorítja magához a könyveit. – Ne haragudj, mit mondtál?
- Hát, ma igazán nem vagy a topon. – Szilvi a fejét csóválva nézett Angélára. – Ha nem figyelsz oda a tanulásra, megnézheted magad az érettségin. Verd ki a fejedből azt a pasit, lehet, hogy többet az életben nem látod.
- Tényleg bocs. Ma valahogy nem megy a koncentrálás. Jó, hogy vége ennek a mai napnak, haza megyek és alszom egy nagyot.
- Ez a beszéd. Holnap nehéz napunk lesz, úgyhogy szedd össze magad. – Szilvi nyomott egy gyors puszit barátnője arcára és már rohant is, hogy elérje a buszt.

Angéla mosolyogva nézett utána, és ő is kilépett az ajtón. Fejét a nap felé fordította és becsukott szemmel élvezte az arcát melengető napsugarat. Gondolatai újra elkalandoztak ….
- Helló Angyal! – szólalt meg az a felejthetetlen, mély hang.
Angéla riadtan nyitotta ki a szemét, és ott állt előtte Tamás, pimasz mosollyal az arcán.
- Nem akartalak megijeszteni.
- Nem ijedtem meg. – Angéla érezte, hogy átforrósodik a teste, elpirul az arca. – Csak örülök, hogy vége a napnak, és egy kicsit… mindegy – legyintett. - Mit keresel itt?
- Tulajdonképpen, téged. – Tamás zavarban volt. Nem tudta mit is mondjon, neki az is elég volt, hogy végre láthatta Angélát. – Én arra gondoltam, hogy szívesen meghívnálak egy fagyira, ha ráérsz.
- Oh. Hát én igazából… Nagyon sok a tanulni valóm, holnap nehéz napom lesz – hebegte a lány. „Mit csinálsz? Sikoltotta magában egy hang. – Egész nap róla álmodoztál, most meg csak úgy lepattintod? Hülye vagy?”
- Értem. – Tamás lehorgasztotta a fejét, és nem tudta mit mondjon.
- De … vacsorázhatnánk együtt…., ha gondolod. – Angéla nem hitte el, hogy ezeket a szavakat ő mondja ki. – Én nem szívesen mozdulok ki ma otthonról, de szünnapom van Karcsi bácsinál, úgyhogy ehetnénk nálam. Na persze nem ígérem, hogy főzök, nem szeretnélek ekkora kockázatnak kitenni, de hozathatok fel a konyháról valami finomságot, ha megfelel neked. – Angéla érezte, hogy nagyon hadar, alig kapott levegőt, félt, ha abbahagyja a beszédet, megfutamodik, ugyanakkor rettegett Tamás válaszától, mi lesz, ha igent mond.
- Nekem tökéletes – Tamás el sem tudta hinni az egészet. A dolgok a vártnál jobban alakultak, de bele se mert gondolni, hogy bírja ki, hogy a lány a közelében lesz és ő mégsem érhet hozzá. – Ha hétre ott leszek nálad, az jó?
- Igen. Igen, az nagyon jó lesz. – Angéla igyekezett határozottnak és magabiztosnak látszani, de attól félt a lábai felmondják a szolgálatot, és összecsuklanak alatta.

- Hát akkor – Tamás habozott. Nem akart elbúcsúzni a lánytól.
- Hát akkor – Angéla nem akarta, hogy Tamás elmenjen. – Viszlát este – mondta ki mégis.
- Már nagyon várom. – Tamás szeme egy nagyon hosszú pillanatig fogva tartotta a tekintetét, aztán intett egyet a kezével, majd hátat fordított és kilépett az utcára.
Angéla hatalmasat sóhajtott, és a külvilág újra a tudatába férkőzött. A légüres térből, ahol az előbb tartózkodott belecsöppent a való világba, újra érezte az arcán a szellőt, hallotta az autók zsivaját, diáktársai mentek el mellette vihorászva, beszélgetve. Angéla lenézett a kezeire: úgy remegtek, hogy alig bírta tartani a könyveit. Tudatosult benne, hogy meghívott a lakására egy vadidegen fickót, egy meghitt vacsorára, kettesben. Gyomra görcsbe rándult, de nem tudta eldönteni, hogy a görcsöt az izgalom vagy a félelem okozza.

A délután nagyon gyorsan eltelt. Angéla egyre jobban izgult, ahogy az órák teltek. Még mindig nem tudta, hogy okos ötlet volt e ez a vacsora, de egyre jobban hajlott afelé, hogy ne foglalkozzon a kétségeivel. Körbenézett a lakásban, és mindent rendben talált. Az asztal megterítve, a világítás hangulatos, a zene kellemes. Minden oké.

A csengő úgy hasított bele az éjszakába, mit egy ágyúdörrenés. Angéla nyelt egy nagyot, az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Tamás két üveg borral a kezében állt a folyosón. Angélára nézett, aztán mindketten hangosan elnevették magukat. Mintha megbeszélték volna, úgy összeöltöztek: Tamás farmerban, fehér pólóban és fekete ingben feszített, Angéla szintén farmert vett fel, egy fekete toppal és fehér inggel, amit csomóra kötött a derekán.
- Gyere be – mondta Angéla, még mindig csukladozva a nevetéstől.
- Hát igazán nem számítottam arra, hogy így össze vagyunk hangolódva – mosolygott Tamás. – Hoztam vörös és fehérbort is, nem tudtam mit eszünk. Hmmm, az illata nagyon finom.
- Az íze is az, biztos lehetsz benne. – Terelgette beljebb Angéla.
Most, hogy a feszültség csökkent, egészen oldott lett köztük a levegő. Megbeszélték, hogy gyorsan felfalnak mindent, még mielőtt kihűlne az étel. A tányérok lassan kiürültek, és mire észbe kaptak a második üveg bort is felbontották. Csak úgy repültek a percek, a beszélgetés egy pillanatra sem szakadt meg, szó esett a családról, iskoláról, munkáról, igyekeztek a lehető legtöbbet megtudni a másikról, anélkül, hogy kényes témát érintettek volna.
- Ha még egy falatot meg kell ennem, kipukkadok. – Angéla hátradőlt és megsimogatta a hasát.
Tamás kedvtelve nézte kipirult arcát, mosolygó szemét, csillogó haját. Nagyon élvezte az estét, már régen nem érezte magát ilyen jól. Kicsit zsongott a feje a bortól, de úgy érezte, ennek most így kell lennie.
- Az nem lenne valami szép látvány – bólintott határozottan.

Angéla elnevette magát, aztán összeszedte az erejét és felállt. Kicsit megszédült és megkapaszkodott az asztalban. Úgy érezte, teljesen üres a feje, eltekintve attól a csomó madárkától, amik az agya helyett elfoglalták belülről a teret. Mindent viccesnek talált, de ha belegondolt, hogy holnap reggel kell elmosogatnia, lehervadt a mosoly az arcáról.
- Bármennyire is utálom, el kell ma mosogatnom. Anyám mindig azt mondja, másnap minden sokkal nehezebb, még a mosogatás is. Helyezd magad kényelembe, igyekszem gyorsan végezni.
- Na ne viccelj, természetesen segítek neked. Hipp-hopp kész leszünk. – Tamás próbált lelkesedni a gondolatért, és rájött, hogy nem is esik annyira nehezére. Valahogy jónak tartotta, hogy együtt mosogat ezzel a lánnyal.
- Na nem bánom, megdumáltál. Te törölgetsz, csak vigyázz a tányérokra, a konyháról vannak. – Angéla kicsit zavarba jött a gondolattól, hogy az első randin mosogatásra fogja be a pasit, de gyorsan el is hessegette magától a kétségeket és megnyugtatta magát, hogy Tamás ajánlotta fel a segítséget, így ő aztán igazán nem hibás semmiben. Ezt a gondolatot megint viccesnek találta, és halkan kuncogni kezdett. Vizet eresztett a mosogatóba, átvette a tányérokat Tamástól, aztán miután elmosta, visszaadta neki, hogy eltörölhesse.

Csend ereszkedett közéjük, az este folyamán először. Csak a víz csobogása hallatszott és a tányérok csengése, ahogy egymáshoz ütődtek. Elfogyott a mosogatnivaló, Angéla lassan leeresztette a vizet. A könnyed hangulat elillant, és ő hirtelen úgy érezte, nem kap rendesen levegőt. Szárazra törölte a kezét és megfordult. Tamás az asztalnak támaszkodott és őt nézte.
- Hát … kész vagyunk. –Angéla hangja elmélyült.
- Igen. – Tamás ellökte magát az asztaltól és lassú léptekkel Angéla felé indult.

Megállt, szorosan előtte. Felemelte a kezét, és végigsimított Angéla arcán. A lány a szemébe nézett, majd arcával hozzásimult a kezéhez, kicsit félrefordítva a fejét egy gyengéd csókot nyomott Tamás tenyerébe. Tamás Angéla száját nézte, elbűvölte a látvány, amint a puha ajkak a bőréhez értek. Két kezébe fogta a lány arcát, lassan lehajtotta a fejét, időt hagyva neki a visszavonulásra. Angélának viszont esze ágában sem volt tiltakozni, lehunyta a szemét és megadóan várta a csókot. Tamás először csak puhán érintette a száját, ízlelgette, kóstolgatta, mint valami zamatos gyümölcsöt. Angélát még sosem csókolta meg így senki. Érezte, milyen vágy feszíti a férfit, teste feszes volt az izgalomtól, a szája viszont olyan gyengéden érintette, hogy úgy érezte, elolvad.

Tamás a hajába fúrta a kezét, és hátrább feszítette Angéla fejét. Nem tudott elszakadni a lány szájától, bele akart olvadni az ízébe, olyan izgalom vett úrrá rajta, amin nem tudott tovább uralkodni. Szája keményen tapadt a lány ajkaira, nyelve erőszakosan tört utat magának, Angéla pedig – önmagán lepődve meg a legjobban – hevesen viszonozta a csókot. Pulzusa őrült iramban vert, biztos volt benne, hogy Tamás is hallja szívének dobogását. Alig kaptak levegőt, mindketten hangosan ziháltak az izgalomtól. Tamás eltépte magát a lány ajkaitól és szájával a még mindig megfeszített nyakat kezdte becézni. Angéla hangosan felsóhajtott, kezei Tamás hátát simogatták. Tamás nyelve felfedezte a parfüm útját a bőrön. Elképzelte a látványt, amint Angéla fehérneműben áll a tükör előtt, parfümöt szór az ujjára, és végigvezeti a testén. A füle tövénél találta meg az első nyomot, lehaladt a nyakán a kulcscsontjára, hogy aztán mellei völgyébe süllyedjen. Nyelvével követte az útját, kicsit keserű volt a parfüm íze, az illata viszont olyan bódító, mint egy egész rózsabokoré. Lassan kényelmetlenné vált neki a testhelyzet, megfogta hát a lány derekát, felemelte és a konyhaasztalra ültette. Angéla meglepetten sikkantott, aztán felkacagott.

- Imádom, ahogy nevetsz. – Tamás hangja rekedt volt az izgalomtól, arca majdnem egy vonalba került Angéla melleivel. A lány két kezébe fogta az arcát, lehajolt hozzá és megcsókolta. Homályosan motoszkált egy hang valahol a tudata mélyén, hogy nem helyes, amit csinál, de nem tudott megállj-t parancsolni magának. Tamás szorosan átkarolta a derekát, keze az ing alá csúszott. Angéla a férfi csípője köré fonta a lábait, még közelebb magához húzva a testét. Tamás kicsit eltávolodott a lánytól de csak azért, hogy keze az ing csomójához férjen. Óráknak tűnt neki, míg sikerült kibogoznia, azután remegő kézzel simogatta le a vállairól. Angéla segített neki kibujtatni a karját, szájuk egy pillanatra sem szakadt el egymástól.

Rövidesen a férfi inge is a földön hevert. Angéla spagetti pántos, feszes topot viselt, alatta nem hordott melltartót. Az izgalomtól mellbimbói keményen meredtek előre. Tamás ajkai újra a lány nyakát becézték, miközben kezei lassan a mellei felé kúsztak. Megérintette a feszes halmokat, hüvelykujjával körözni kezdett a kemény bimbókon. Angéla elkerekedett szemmel nézte, mit csinál, alsó ajkát beharapta az izgalomtól. Szeme elsötétedett a vágytól, pupillái kitágultak, lábai megfeszültek Tamás derekán. Szinte transzban figyelte, ahogy Tamás lassan a top aljához nyúl és lassan felfelé kezdi húzni. Egy pillanatra megijedt, hogy túl gyorsan történik minden, de Tamás észrevette az elbizonytalanodását, megállt a keze, hozzáhajolt és újra megcsókolta. Angéla hálás volt a pillanatnyi szünetért, a következő pillanatban agya felett újra átvette az irányítást a teste. Kezei öntudatlanul kúsztak Tamás pólójához, felhúzta a derekáról, a férfi, mikor megérezte a hűvös levegőt a hátán, azonnal reagált, szinte letépte magáról a pólót. Angéla megbűvölve simított végig a vállain, izmos karján, majd tenyere a finom szőrrel borított mellkasra simult. Élvezte a bőre alatt a szőrszálak csiklandozását, kezével követte az útját, egészen a nadrág övéig, ahol ék alakban tűnt el a farmer alatt. Torka összeszorult, amikor a nadrág elején dudorodó halomra pillantott, a csókolózásnál tovább eddig még egyik fiúját sem engedte.

Tamás nagyon érzékenyen reagált a lány hangulathullámaira. Látta rajta a vágy jeleit: arca kipirult, hevesen szedte a levegőt, melle megfeszült. Örült a kezdeményezésnek, ami a vetkőztetést illeti, de azt is észrevette, hogy Angéla megrettent. Finoman kezébe vette a lány kezét, és csókot lehelt a tenyerébe. Nyelve hegyével végigsimított a csuklóján, érezte a pulzusát, a vér hevesen áramlott ereiben. Újra megérezte a parfüm illatát, szájával felfelé haladt a karján. A könyökhajlatban szintén felfedezte a parfümöt, pajzán gondolatai támadtak, vajon hova kerülhetett még ebből az illatból. Már a vállaknál járt, kis puszikkal intézett támadást a nyaka ellen, majd magához szorította a törékeny testet, és arcát nagyot sóhajtva a mellek halma közé fúrta. Angélát meglepte ez a gyengéd támadás, kezével tétován Tamás hajához ért, simogatni kezdte, ujjaival beletúrt.

A férfi kicsit oldalra fordította a fejét, és ráfújt az egyik mellbimbóra, amitől az még jobban bekeményedett, szinte átdöfte a vékony anyagot. Tamás most a másik mell felé fordult és megismételte a műveletet. Élvezte, ahogy arca a feszes halmokhoz simult, vágyott arra, hogy szájával érinthesse őket. Ajkával újra a lány nyakát kezdte el becézni, aki hátrahajtotta a fejét, és kéjes sóhajjal biztosította a férfit: jó neki, amit tesz. Tamás lassan újra a top aljához ért, tenyerével alákúszott, kezét egészen addig tolta felfelé simogató mozdulatokkal, míg el nem érte a mellét.

Mintha áramütés rázta volna meg Angélát, belerázkódott az érintésbe. Tamás tenyere forró volt, ahogy beborította a mellét. Most a másik kezét is bedugta a top alá, és birtokba vette a másik duzzadó halmot is. Lassan felfelé feszítette az anyagot, miközben finoman masszírozta a kebleket. A top anyaga nem bírta a feszítést és felgördült. Szabaddá váltak hát a gyönyörű halmok, amiket most csak Tamás tenyere takart. Angéla szorosan tartotta Tamás fejét, miközben ő a nyakát becézte, kezével pedig a melleit simogatta. Száját lassan lefelé csúsztatta, át a topon, míg végre elérte a mellek völgyét. Kezeivel összeszorította őket, hogy szájával egyszerre érhessen hozzájuk. Ajkával finoman váltotta fel kezének helyét, lassan, de magabiztosan haladt célja felé. Nyelvével végre elérte a hőn áhított bimbót. Lágyan körözött körülötte, majd finoman megszívta. Angéla keze belemarkolt a hajába, és nagyot nyögött. Talán észre sem vette, de Tamás fejét egyre jobban szorította a melléhez, aki meghajolva a kimondatlan kérés előtt, erősebben kezdte szívni a bimbót.

Angéla teste hevesen reagált minden egyes szívásra és nyelvmozdulatra, csípője önkéntelenül mozdult, olyan ősi ritmust követve, ami évezredek óta uralja az asszonyi testet. Tamás most a másik mell felé fordult és megismételte a műveletet. A vágy majd szétfeszítette a testét. Úgy kívánta a lányt, hogy szinte az eszét vesztette tőle. Félt a visszautasítástól, de muszáj volt rákérdeznie:
- Biztos, hogy akarod? – suttogta. – Később már nem tudok megállni.
- Hát nem érzed? – Angéla nem akart beszélgetni, el akart veszni a vágy örvényében, nem akart arra gondolni, hogy mi lesz holnap, vagy mi fog történni a következő pillanatban. – Legyen ez életem legjobb döntése. Csak … vigyázz rám, … ne okozz fájdalmat.
- Megígérem.

Tamás újra megcsókolta a lányt, kezével a feneke alá nyúlt és felemelte az asztalról, hogy aztán apró léptekkel az ágy felé induljon. Angéla még szorosabban kulcsolta lábait a férfi dereka köré, az izgalomtól vibráló testtel élvezte az ölének nyomódó férfiasságot. Tamás puhán eresztette le az ágyra, segített lehámozni a feleslegessé vált topot. Érezte, hogy Angéla még mindig bizonytalansággal küszködik, ezért azon igyekezett, hogy egy pillanatra se távolodjon el tőle. Finoman lenyomta az ágyra és föléhelyezkedett. Azt akarta, hogy a lány érezze a súlyát maga felett, anélkül, hogy bármilyen döntést is kelljen hoznia. Két karjára támaszkodva csókolta meg, azzal a játékossággal, amivel már eddig is eredményesen szította a tüzet. Szája hol gyengéden tapadt Angéla ajkaira, nyelve finoman simogatta körbe, hol pedig égető szenvedélyességgel taszította rabságba, hogy szinte levegőt sem kaptak tőle. Angéla egyre bátrabban simogatta Tamás testét.

Jó érzés volt tenyerét végigsiklatni az izmos háton, a bőr alatt érezte az izmok finom mozgását. Ahogy a kezét lejjebb csúsztatta, hirtelen ötlettől vezérelve keményen megragadta Tamás fenekét és magához szorította. A támadástól a férfi úgy érezte, ágyéka szinte szétrobban a feszültségtől. Elkapta Angéla kezét és magasan a feje fölött összefogta, rabságba ejtve őt maga alatt. A két vékony csuklót egy kezével össze tudta fogni, és miközben a szájára tapadt, a másik kezével megfogta a mellét. Dörzsölni, masszírozni kezdte a feszes halmot, a megkeményedett mellbimbó szinte átdöfte a tenyerét. Angéla egyre nagyobb sürgetést érzett, hogy továbblépjenek. Melle túlérzékeny volt a folyamatos izgatástól, minden egyes érintéstől, minden egyes csóktól szinte áramütésként hasított végig az izgalom a gerincén. Ágyéka hevesen lüktetett, sosem érzett még ilyesmit, úgy érezte, ha hamarosan nem történik valami, belehal ebbe az égető vágyba. Tamás elengedte a kezét, de csak azért, hogy lecsaphasson a melleire, kezével és szájával egyaránt becézhesse őket. Angéla beletúrt a hajába, a fejét magához szorítva hajszolta őt. Tamás lassan elszakadt a mellektől és apró csókokkal vándorútra indult a nadrág felé.

Miután rájött, hogy Angéla rettenetesen csiklandós, kitüntetett figyelmet szentelt a köldöknek, egészen addig, míg a lány a kacagástól sírva nem kérte, hogy fejezze be. Lassú mozdulattal húzta le a cipzárt Angéla nadrágján. Feltérdelt és az öv bújtatójába dugva kezét, lefelé kezdte húzni a farmert. Angéla mosolyogva nézett a szemébe, és felemelte a csípőjét, lehetővé téve Tamásnak, hogy a csodás lábakat megszabadítsa a száraktól. Angélán immár nem volt más, mint egy fekete csipkés tanga.

Tamás megcsiklandozta a talpát, amitől Angéla hangosan nevetni kezdett. A férfi finoman simogatni kezdte a lábfejét, a bokáját, a sípcsontjára már puha csókot lehelt. Következett a térd, majd a bársonyosan feszes combok. Angéla elcsendesedett, kapkodva kezdte szedni a levegőt. Tamás lassan az öle fölé hajolt, és nyelvével végignyalta a lány hasát a tanga széle fölött. A csipkés anyag többet mutatott, mint eltakart, Tamás úgy érezte, megőrül a vágytól, farmerja kegyetlen módon szorította, mégsem szabadult meg tőle, mert úgy érezte, a nadrág az egyetlen védőpajzs, amivel még uralni tudja önmagát. Kétoldalt bedugta a tanga alá a kezét és elkezdte lehámozni a gömbölyű csípőről. Szemét gyönyörködve legeltette a feltáruló tájékon, mely sima volt, és gyönyörű. Finoman bújtatta ki a bugyiból a karcsú lábakat, és immár teljesen meztelenül feküdt előtte a legszebb nő, akivel ezidáig találkozott. Angéla szégyenlősen megpróbálta eltakarni az ölét, de Tamás elhúzta onnan a kezét, minden egyes ujjára nyomott egy puszit. Ott térdelt fölötte, és hirtelen nem tudta, hogyan érjen hozzá.

Sosem volt még szűz lánnyal, és azt akarta, hogy ez az élmény mindennél fontosabb és szebb legyen Angélának. A szemébe nézett és lassan simogatni kezdte. Először csak a hasát, majd ujjai lassan a szeméremdombjára csúsztak. Angéla a könyökére támaszkodva felemelkedett, és elnyíló szájjal nézte Tamás kezét. A férfi szintén a kezére nézett, és finom csuklómozdulattal kicsit szétlökte a combokat. A lány nedves volt a vágytól, szeméremajkai megduzzadtak a vértől. Tamás csak a gyantázott simaságot érezte az ujjai alatt. Angéla ezen a helyen is tökéletesen arányos volt, a férfi úgy érezte, az egész estét el tudná tölteni csak azzal, hogy gyönyörködik benne.

Ujjait lassan a combok közé csúsztatta és nagyon gyengéden simogatni kezdte. Angéla kezei elernyedtek, tehetetlenül hanyatlott az ágyra. Sosem érzett még ilyesmit. Tamás keze olyan helyen érintette, ahol más férfi keze még nem járt, ujjai olyan gyönyört okoztak, amiről álmodni sem mert. Úgy érezte, valami szétfeszíti ott belül. Megnyugvást szeretett volna kapni, azt akarta, hogy vége legyen ennek az édes kínzásnak, ugyanakkor sose maradjon abba. Tamás megkereste azt a pontot, ami a legérzékenyebb ezen a helyen, és amikor megérintette, Angélából olyan mély és hosszú nyögés szakadt fel, amire sosem gondolt volna, hogy képes kiadni magából. Tamás úgy figyelt rá, mint a hangszerkészítő a zongora hangjaira: ez a sóhaj azt mondta számára, jó helyen van, és jó az, amit csinál.

Bátrabban izgatta tovább, ujját továbbengedte, és elérte a gyönyör barlangjának bejáratát. Körbesimogatta, majd finoman becsúsztatta az ujját. Gyengéden mozgatni kezdte, ki-be, hüvelykujjával közben a csiklóját izgatta. Angéla teljesen elveszítette uralmát a teste felett. Hánykolódott a vágy hullámain, nyögések és sóhajok szakadtak ki belőle, lassan elveszítette a kapcsolatot a valósággal, és csak arra a kézre és a mozdulatok által okozott kéjre tudott koncentrálni. Észre sem vette, hogy Tamás testhelyzetet váltott, és most fejével a lábai közé helyezkedett. Csalódott sóhajjal nyugtázta, hogy a kéz eltávolodik tőle, aztán áramütésként érte az érintés, amit egy forró nyelv okozott. Tamás most a nyelvével folytatta mindazt, amit az előbb a kezével elkezdett. Széthúzta az ajkakat, hogy szabadon hozzáférhessen az érzékeny csiklóhoz.

Először csak finoman érintette, úgy kóstolta meg, mint egy zamatos gyümölcsöt. Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül hevesen és keményen csapott le, megszívta azt az érzékeny kis domborulatot. Angéla fejében fehér fény lobbant, szeméből könny csordult, keze görcsösen kapaszkodott az ágytakaróba, a levegő bennakadt a tüdejében. Amikor magához tért, Tamás mellette feküdt, simogatta és csókolgatta őt. Angéla szeméből még mindig könny szivárgott. Könnyűnek érezte magát, mint még soha azelőtt. Felnézett Tamás arcára, aki olyan gyengéden nézett rá, hogy majd megszakadt a szíve tőle.

- Sajnálom – kezdte a lány, de Tamás a szájára tette az ujját.
- Ne beszélj butaságot – súgta – Olyan élményt adtál nekem, amit eddig még soha, senki azelőtt. Most csak pihenj.
- És veled mi lesz? Én szeretném, ha neked is jó lenne. – Angéla zavarban érezte magát. Tamás anélkül adott neki ennyi gyönyörűséget, hogy bármit is várt volna viszont érte. Úgy érezte, tennie kellene valamit.
- Az a jó, hogy itt vagy a karjaimban. - ölelte szorosan magához a férfi. Magukra húzta a takarót, és lekapcsolta a kislámpát. Angéla hozzábújt és hamarosan már aludt is.

Tamás ébren virrasztott, vágya egy csöppet sem hagyott alább, kegyetlenül kényelmetlenné vált a farmere, de a világért sem mozdult volna, nehogy felébressze a karjaiban alvó angyalt.
Lassan vánszorogtak a percek, Tamás egyre rosszabbul érezte magát. Vágya olyan magasságokat ért el, amit tudott volna enyhíteni, ha kihasználja a helyzetet és elveszi a lánytól, amit olyan nagylelkűen felajánlott. De azt akarta, hogy Angéla tiszta fejjel adja oda magát neki, önszántából, nem pedig bortól mámorosan, megszédítve. Lassan fájdalmat kezdett érezni ágyékában, ezért nagyon óvatosan kibontakozott Angéla karjaiból, csendben levetkőzött, és kiment a fürdőszobába. Ha más nincs, hát egy hideg zuhany biztosan enyhíti ezt a feszültséget. Behúzta maga mögött az ajtót, igyekezett a lehető leghalkabban mozogni. Megnyitotta a zuhanyt, és nem tudta elfojtani a nyögést, amit a hideg víz érintése okozott. Borzalmasan érezte magát, a kínok kínját állta ki, vágya mégsem akart enyhülni. Kínosan vigyorgott arra a gondolatra, hogy minek is a Viagra, ha egyszer csak egy jó nő és önmegtartoztatás kell a folyamatos készenléthez.

- Bocsánat, csatlakozhatok? – Angéla hangja legalább annyira segített, mint a hidegzuhany. Még meg sem tudott szólalni, amikor a karcsú test besiklott mellé, és halk sikollyal nyugtázta a hideg zuhanyt. Pár mozdulat és már meleg víz zubogott rájuk. Tamás lehetetlennek érezte a helyzetet. Nem tudott mit kezdeni vágyával, próbált küzdeni ellene, de Angéla meztelen teste minden józan megfontolást elüldözött belőle.
A lány pajzánul mosolyogva nézett rá.
- Úgy látom, elkél itt a segítség. – Átölelve a nyakát, nyitott szájjal csókolta meg, testével teljesen Tamáshoz simult, lábait kicsit szétnyitotta, így Tamás pénisze akadálytalanul csúszott be közéjük.

A férfi úgy érezte, ezt már nem bírja tovább, teste végre átvette az uralmat az elméje felett. Egy hörgéssel nekinyomta Angélát a zuhanyzó falának, keményen csókolta, azzal a szenvedéllyel, ami belülről fűtötte. A zuhanyrózsából ömlött rájuk a víz, Angéla bőre rózsásra gyúlt. Annyi mindent szeretett volna tenni a férfival, de nem számolt a vágyával. Tamás hagyta, hogy a szenvedély magával sodorja. Egyszerre akarta csókolni a lányt, simogatni, és enyhíteni saját vágyát. Fenekénél fogva felemelte, Angéla a nyakába kapaszkodott a karjaival, lábait dereka köré kulcsolta. Tamás pénisze keményen meredt előre, ő pedig nem tudott nem tudomást venni arról, hogy a hegye pontosan Angéla barlangjának bejáratánál van. Teste remegett az erőfeszítéstől, hogy távol tartsa magától a lányt, de Angéla másként gondolta. Addig mocorgott, míg a farok hegye belé nem nyomódott.

Kicsit kellemetlen feszítést érzett belül, lassan engedte rá magát a dorongra, Tamás összeszorított szájjal próbál mozdulatlan maradni. Angéla újra felemelte magát, majd még mélyebbre engedte magában Tamást. Még egy felemelkedés, és a következő mozdulattal átszakadt benne valami. Heves fájdalmat érzett, szeme könnybe lábadt. Kicsit megállt, majd lassan újra mozogni kezdett. A fájdalom alábbhagyott, visszatért a feszítő érzés. Tamás teljesen kitöltötte. A férfi lejjebb tekerte a vízcsapot, megfordult, hogy háta a zuhanyzó falának támaszkodjon, majd édes terhével lassan lecsúszott a fal mellett. Lábait kinyújtotta, így Angéla lovagló ülésben helyezkedhetett rá. Most, hogy nem kellett kapaszkodnia, Angéla sokkal könnyebben kezdett mozogni. Tamás kettejük közé csúsztatta a kezét, és simogatni kezdte a lány csiklóját. Angéla egyre bátrabban csúszkált a dorongon, az idegen érzés a testében eltűnt, és lassan újra ébredezni kezdett a vágya. Tamáshoz hajolt és megcsókolta. A férfi kisimogatta az arcából a vizes hajtincseket, a szemébe nézve megfogta a derekát, és irányítani kezdte a mozgását. Angéla olyan volt most, mint egy amazon, vizes haja, csillogó bőre, kemény, feszes testének látványa tovább fokozta Tamás amúgy sem elhanyagolható vágyát. Egyre keményebben húzta magára a lány csípőjét és tolta el távolabbra, Angéla teljes hosszában befogadta a férfit. Szemét összehúzva figyelte a férfit, ahogy az lassan elveszti önuralmát.

Élvezte a kezek kemény szorítását a csípőjén, szeme befogadta a látványt, ahogy a férfi összeszorította állkapcsát az élvezettől. Angéla kicsit hátrébb hajolt, így a vízsugár közvetlenül a melleit kezdte verni. Mellbimbói megkeményedtek, ezt Tamás nem tudta kihasználatlanul hagyni. Szája lecsapott az egyikre, úgy szívta meg, mintha az élete múlna rajta, Angéla teste megrándult, olyan ütemben kezdett el mozogni, mint ahogy Tamás szívta a mellét. Mozgásuk egyre gyorsult, érzékeik kiélesedtek, a mozdulatok keményebbek lettek, őrülten hajszolták a kéjt, Tamás elért a határra, ahonnan nincs visszaút, még egy heves lökés, még egy szívás, még egy csípőmozdulat ….

Aztán a férfi hatalmas nyögéssel engedte magját a lányba, farkának lüktetése oly eleven volt, mint a patak, ahogy feltör a hegy gyomrából. Kinyitotta a szemét és érezte, hogy Angéla még nem jutott el a csúcsra. Újra lecsapott a mellére, hevesen szívta, gyötörte a bimbókat, kezével újra testük közé nyúlt és izgatni kezdte a meglehetősen érzékeny csiklót. Tamás vágyának lüktetése, simogató keze, és a nyelve, amely folyamatosan izgatta a mellbimbóit, mindez elviselhetetlen kéjt okozott Angélának. Csípője nem bírta abbahagyni a mozgást, hajszolta az élvezetet, míg a gyönyör el nem ért hozzá, hogy enyhítse vágyát. Kezei keményen markolták Tamás vállát, teste rázkódott az átélt gyönyörtől. Kimerülten rogyott rá a férfi testére, izmai még apró rángásokkal próbáltak felülemelkedni az átélt élményeken.

Lassan magukhoz tértek, Angéla remegő lábakkal állt fel Tamásról, tusfürdőt hozott, és lemosdatták egymást. Szárazra törülköztek, aztán az ólmos fáradtságtól elálmosodva egymás karjaiban aludtak el.

Folyt. köv.