Álmomban

Álmomban repülök, ezer láb magasan a vakító légben. Gyorsan szállok, mégis könnyedén, a felhők a szeretőim.

Álmomban zuhanok, sebesebben a gondolatnál. Torkomban dobog a szívem, és látom, ahogy egyre közelebb jutok az alattam pihenő tóhoz.

Álmomban úszok, álmomban lebegek. Víz alatt, kellemes, ölelő hűvösben, a felszínről aláderengő fény érintésében.

Álmomban sétálok a part köves talaján, mezítlen talpamra rátapadnak az apró, nedves kavicsok.

Álmomban egy magas fa tetejéről figyelem a levélhullást, megtapsolom a táncoló-kerengő, színpompásan öltözött színészeket.

Álmomban a száradó fű közt fekszem, hallom finom zizegését, ahogy a hűvös őszi szél fújja, látom vízhez hasonló hullámzását.

Álmomban látom a testemről felszáradó vízcseppeket, és látom apró hófelhővé rendeződni őket, majd semmivé válni a magas légben.

Álmomban hullok az alászálló hóval, táncolok a könnyed, díszes pelyhekkel.

Álmomban nehezen gázolok a magas, fehér hóban, testem perzseli kínzó hidege. Látom lelkemet leheletembe öntve, látom a testemre hímzett jégvirágot.

Álmomban beszakad alattam a jég a tavon, hogy alulról figyelhessem a fehér napfény gyémántragyogását.

Álmomban kivet az olvadó víz a partra, a lágy szellő finoman csókolja rólam a hideg cseppeket.

Álmomban látom kinőni a friss füvet, látom kihajtani a virágot.

Álmomban virágkehelyben ülök, és hintázom, ahogy a könnyű szél ide-oda fújja a pompás növény kecses fejét.

Álmomban elragad a szél...