Abszint keringő

Beköszönt a kisvárosi poros fülledt nyár,leül a csend,levirágzanak a fák.A lassan máló vasútállomás restije elé kiül az ember a durván faragott padok egyikére és nézi,ahogy a ráérősen helyére döccenő vonat ablakain mint megfeszült szappanbuborékon komótosan végighullámzik az állomás.Közben fröccsöt iszik,aminek a sajátságos íze a forgalomból kivont benzinpalackban tárolt bornak köszönhető.Van pikáns ízű sör is de ha túl sokat iszik belőle az ember zöldesen világítani kezd a sötétben.Bent ravataloznak,egy törzsvendég,ősöreg cimbora búcsuzik az ittmaradoktaktól meleg kézfogással a pénznyelők villodzó fényei közt a tölgyfa koporsója előtt.Mikor elfogyott a sor megkönnyebült sóhajjal belefekszik,egy darabig mocorog,keresi a helyét.Addig is Cigány Bandi a szúrágta zongorához ül és szívszaggató blueos nigger hangját kiengedi.Néhány szentimentális csak bort rendel és a zene hatására pohárba potyogó könnyeikkel higítják.Késve begurul a pap,pontosabban robot az utolsó kenettel.Megáll a koporsó előtt,int Bandinak,hogy hallgasson el és miután valaki bedobta az egy eurost szaggatott rituáléjába kezd.A robot nagy nehzen végez,többször lemerül,ilyenkor újabb eurot kell valakinek bedobnia.Amilyen lassan jött,olyan gyorsan tova gurul.Bandi újra a billentyűk közé csap és elkezdődik az abszint keringő.Kezd gyengülni a nap de én még kint ülök.Egy lány ül mellém akinek olyan rövid a szoknyája,hogy kivillan az egész combja,még annál is több.Alapvetően barna bőrén fehér foltok mint mondja ez annak köszönhető,hogy amikor nem olyan régen elaludt a kertben a cseresznyafa alatt néhány selymes szirmot rásodort a szél a combjára,amik ilyen fehér foltot hagytak maguk után.Szegfűszeggel ízesített cigijével megkínál de én inkább az ajkárol ízlelem.Hamar kapcsol,mélyet szív a cigijéből és a számba fújja mintha nem tudnék lélegezni.Megfogja a kezem és a restibe vezet.A cigi doboz kint marad,hátulján én és az abszint keringőző vasútállomás.