A vámpír bosszúja

- Soha nem hagyom abba, míg élek !- ordítottam magamból kikelve Henryre.
-Figyel Victoria, ABBA KELL HAGYNOD !-kérlelt tovább üvöltve.
Ekkor zokogni kezdtem.Forró könnyeim régóta ki akartak már törni szemeimből.
- Megölték, Henry...Megölték Őt! Nem érdekel hogy a saját fajtám, Ő a bátyám volt ! Még ha vámpírrá változtatták volna, de nem ! Egyszerűen megölték....Bosszút kell állnom !
-Vick, tudom, hogy nagyon fáj, de nem ölheted meg őket! Egyedül semmire nem mész, akármilyen jól tudsz a háztetőkön ugrálni !
-Akkor segíts, Henry, segíts !-zokogtam.
-Persze hogy segítek, szerelmem, segítek...- odajött hozzám és megölelt.A vállán sírtam tovább.Hajnalodott, és mi egy kis tisztáson álltunk az erdőben.
-Sietnünk kell- szólt, és megfogta a kezem. A következő percben már otthon voltunk. már hónapokkal ezelőtt beköltöztem hozzá.Szerettem azt a kis lakást.
Elmentem letusolni, utánam pedig Henry. Reggel 7 volt már mire lefeküdtünk aludni egy kicsit az újabb éjszakai vadászatunk előtt. Nekem sajnos a szomszéd városban volt a vadászterületem, de mindent elintéztem cirka egy óra alatt. Eltelt a nappal, jött a sötét éj. Indultunk vadászni.Minden egyes vadászat előtt kellemes izgalom töltött el. De a mai nap valahogy más volt. Éreztem, a zsigereimben éreztem hogy valami nem stimmel.Elmentem a szomszád városba, hogy vadásszak. Épp egy sötét parkon osontam keresztül, amikor megjelent Ő. Folyt.Köv.