A sötétség pillanatai - Benzin

Ez az, lángolj, égj, mint reménnyel teli szerelem! Imádom táncoló, lobogó lángodat, simogató, meleg, szinte már szeret. Ah, de mily égető szeretet! Megsebesít és meggyötör, elevenen megéget! Kicsit büdös, de a füst és égő fa szaga semmivel sem hasonlítható össze. Imádom, egyszerűen imádom! Kiált fel lelkem, ahogy örömködve nézem a felcsapó vörös-sárga zászlókat, melyet nem a szél cibál, hanem saját, pusztító ereje. Tépáz, mint veszett kutya a láncait. Teljesen megrészegülök az érzéstől, hogy megint sikerült egy fricska az emberiség orra alá. Örömöm vad, féktelen, azt akarja, csináljam, még, csináljam. Felröhögök, hangosan, őrülten, ahogyan megcsapja arcomat a meleg. Nem, nem csinálom tovább, inkább eggyé válok vele. Egyre jobb. Meleg, körülölel, simogat. Érzem a fájdalmat, ahogy a lángok bőrömet égetik. Hálátlan gyermek! Kiáltok rá, és visszalépek. Kígyót melengettem én a keblemen? Szégyelld magad, nem hallod? Haragszom. Nagyon, hogy lehet valaki ennyire dög, mint az útszéli tetem? Keserűség önt el, agyamat leköti a düh. El akarom pusztítani! Mit? Saját gyermekem? Milyen szülő az ilyen? Szégyenteljes viselkedés ez, mit képzelek én magamról? Undorodom. Önmagamtól. Inkább…

Inkább alkossunk még láng-gyermekeket, hátha ők megértőbbek… Jó. Hol a benzines kanna? Hol a kerozin? És a dinamit? Na, meg a terpentin? Nagyszerű, itt vagytok. Mosolygok. Élvezem az alkotás örömét, újra lángok csapnak fel; a hálátlan gyermek. Nem képes még egy szerető ölelésre sem, megvetendő. De mégsem! Lehet, hogy én rontottam el valamit, lehet, hogy vétettem egy apró hibát, mikor nevelgettem, hogy szép, nagy, erős láng legyen belőle. Elkényeztettem? Lehetséges. A többit már nem fogom. Alágyújtok, de hagyom, maguktól fejlődjenek. Megjelenik egy apró lángocska, szinte segélykérőn nyújtva karjait, emeljem fel, segítsek. Nem. Most nem. Elkényeztetném. Karjai lehanyatlanak, és eltűnik. Segítség, mit tettem? Megöltem gyermekem! Hogy lehettem ily kegyetlen? Könnyeimmel küszködöm. Nem, nem sírhatok, hiszen az víz, és én utálom a vizet. Ódzkodom tőle, hogy egyáltalán hozzámérjen. Tudom, hogy testünk hetven százaléka víz, de miért ne alkothatná ezt a mennyiséget folyékony tűz? Az sokkal jobb lenne, nem kéne kiszáradástól meg ilyen baromságoktól tartanunk.

De a gyermekeim. Nem ér! Kiáltok fel hangtalanul, annyira száraz a szám. Szerencsére. Még a nyálat sem bírom elviselni. Nem kell nekem semmi, csak a gyermekeim! Gyertek vissza! Karom nyújtom az éppen csak megpörkölődött fadarabok felé. Döntöttem. Legyen folyékony láva testemben víz helyett, és a hűtlen felé fordulok. Most jövök csak rá, hogy tulajdonképpen nem bántott, a víz taszított ki sarjam ölelő karjaiból. Ideje változni. Lépéseim egyenest a gyermek szívébe vezetnek, és a folyadék azonnal üvölteni, cibálni kezdi testem, hogy menjen onnan. Még mit nem! Nem leszek két lábon járó klotyótartály! Szó sem lehet róla! Maradok. Megadással tűröm, hogy gyermekem birtokba veszi testem. Érzem, ahogy simogat melegével, annyira jólesik. Még azért eszembe jut egy pár soros vers:

Brauch keinen Freund, kein Kokain – Nem kell barát, sem kokain,
Brauch weder Arzt noch Medizin – Nem kell sem orvos, sem gyógyszer,
Brauch keine Frau, nur Vaselin – Nem kell asszony sem, csak vazelin,
Etwas Nitroglyzerin – Némi nitroglicerin,
Ich brauche Geld für Gasolin – Pénz kell gázolajra,
Explosiv wie Kerosin – Robbanóanyag, mint a kerozin,
Mit viel Oktan und frei von Blei – Magas oktánszámmal ólommentesen,
Einen Kraftstoff wie Benzin – Egyesítve üzemanyaggal, mint amilyen a benzin…