A nagy szerelem!

Hát igazából nehéz ehhez a történethez hozzákezdeni,mivel a mai napig fájó erről beszélnem!!!
Az egész 10 éves koromban kezdődött,mikoris az unokatestvérem megismerkedett egy (akkor még férjnél lévő) nővel.Majd kicsivel később egymásba szerettek és ugye be kellett mutatni a családnak.Amikor bemutatta,akkor kezdődtek a gondok,hiszen megismerkedtem a fiával...Norbival!Már az első találkozás alakalmával éreztem valamit,igaz még csak 10 éves voltam,honnan is tudhattam volna mi is az az érzés...de éreztem valamiért vonzódom ehhez a fiúhoz!Ezután egyre többször és többször találkoztunk,ismerkedtünk,nemsokkal később rájöttem szeretem,márha egy 10-11 éves lány tudhatja mi is az és érezhet ilyesmit!Ezzel még ilyenkor nem is volt baj,hiszen boldog voltam,mivel éreztem ő is vonzódik hozzám!!!Még az sem zavart,hogy mindenki azzal foglalakozott,hogy én és ő talán egy kamasszerelem lesz a miénk????Nagyon szép dolgok történtek velem,csak egyetlenegy baj volt,egyre kevesebbet találkoztunk,és mivel fiatalok voltunk,szinte gyerekek nem is tudtuk mi ez és mégis hogyan álljunk hozzá!!Hogyan álljunk egymáshoz!Teltek az évek,a mi viszonyunk még mindíg nem változott,legalábbis nyíiltan,hiszen belül éreztem egyre jobban szeretem,egyre mélyebb lesz bennem ez az akkor még ismeretlen érzés amit aziránt a fiú iránt érzek!!!Nagyon úgy tűnt fortuna is nekem dolgozik,hiszen táncoltam és a párom otthagyott,erre ki is lehetett volna párnak való,mint ő,Norbi!!Ez mindd szép és jó,táncoltunk,naponta láttam őt és egyre közelebb kerültünk egymáshoz,megtörtént minden amit,vártam,megcsókolt együtt voltunk,persze titokban!!!!Senki nem tudott erről...de ennek is vége lett...hiszen én pestre kerültem iskolába,ő pedig zenélni kezdett és nem volt időnk a táncra,egymásra sem...
Ekkor már 14 voltam,ő pedig 16..a nyarakat unokatestvéremnél töltöttem(nem annál,aki együtt volt akkor Norbi anyukájával,hanem másiknál)!Nemsokkal ezután megszülettek unokatestvérem ikergyermekei!Ekkor még több időt voltam ott és egyszercsak azon kaptam magam,hogy Ő is odajár,ott nyaral,együtt töltjük a nyarakt!Együtt vigyázunk a gyerekekre...ez így ment pár évig,de nem folytattuk,azt ami elkezdődött köztünk a táncórák alatt,pedig nagyon jól tudtam az érzés egyreinkább elhatalmasodik rajtam és nem enged,(ma már tudom lépnem kellett volna)...
Ki tudja talán fájt,hogy nem lép,talán én nem mertem!nekem kellett volna????ezt sohanem tudom meg!Tehát teltek a nyarak,mi pedig nem jutottunk egyről a kettőre!!Egyik évben viszont szörnyű dolgot tudtam meg,16 voltam,akkor is épp egy nyári este volt és akkor jöttem haza unokatestvéremtől,ahol együtt nyaraltunk...amikor hallottam,hogy a szülei,(akik tudták,mit is érzek) beszélgetnek:"hogyan is mondjuk meg neki..."először nem értettem miről van szó,de később megtudtam!Akit addig életem szerelmének hittem és azt gondoltam szeret,szexuális kapcsolatba került az unokatestvéremmel,akinek mellesleg 3 gyermeke és férje is volt!!Teljesen összetörtem,nem tudtam mit tegyek,nem tudtam hova menjek,kinek mondjam mennyire rossz nekem!!!Úgy éreztem semmi értelme az életemnek...persze a családban is elég nagy problémák léptek fel,de ezek egy idő után lecsendesedtek!
Én pedig azt láttam a legjobbnak,ha próbálok nem találkozni vele,nemlátni,nem gondolni rá,nem is beszélni vele,mégcsak meg sem hallani,ha róla van szó...ment is a dolog...egy darabig!Aztán ismét feltört bennem ez az érzés,ez a kimondhatatlanul nagy érzés,ami uralkodott felettem,holott tudtam mit tett velem!!De ekkor kiderült,hogy van barátője,akivel el is jegyezték egymást...teltek a hónapok,néha beszéltünk ami nekem nagyon rossz volt,hiszen ő nem tudhatta menyire szeretem...2év után véget ért a kapcsolata azzal a bizonyos lánnyal és elindult a leejtőn...renegeteget bulizott:ugye a haverok,a bulik ezt minden fiatal átéli,csakhogy ő rosszul élte ezt meg!Rossz társaságba keveredett...ivott,játékgépzett,nem törödtek vele,hiszen az édesanyja ekkor indított be egy nagy vállalkozást,és nem figyelt rá...egyszercsak azt láttam,hogy a régi házukban egyedül él és egyre jobban csúszik lefelé!!!Ezálltal mindenki szemében ő volt az alkoholista,játékgépfüggő...akivel nem éri meg mégcsak beszélni sem!De nálam nem így volt még ekkoris szerettem,tudtam egyre jobban szeretem és ezen semmi nem segít...SEMMI,akárni történik nem tudok uralkodni az érzéseimen!ígyhát amikor betöltöttem a tizennyolcat úgy érztem tudnia kell mit érzek...nem mertem elé állni és csak így a szemébe mondani,talán féltem is hogy nem az lesz a reakció aminek örülnék...így nem mondtam el neki,talán éreztettem vele!Azt tudnotok kell,hogy én 18 évesen szűz oltam és életem egyik legszebbnapja volt,mikor azzal szeretkezhettem először,akit tiszta szivemből szeretek...ez megtörtént,boldog voltam nagyon boldog!!!Ezekeután beszélgettünk...elmondtam neki mit érzek de választ nem kaptam!Nem tuda eldönteni ő mit is érez irántam!!!telt-múlt az idő,tudta mit érzek én viszont nem,hogy ő mit akar!Megbeszéltük,hogy megpróbáljuk együtt...mi ketten!!!Úgyéreztem nem állhat ezután az utunkba senki,szeretem,megpróbáljukmi is lehetne a baj...ekkor derült ki,hogy a szüleim közénk állhatnak!!!Vagyis az ő szemszögéből...amikor megpróbáltam elmondani anyunak mi is ez az egész azt mondta,ha őt akarom akkor menjek el,ő nem fog ebben résztvenni,nem engedi,hogy én vele legyek..mivel TISZTA SZIVEMBŐL SZETTEM ezért mondtam neki(Norbinak),hogy akár a családomat,az életemet feladnám érte,de ő gyáva volt,nem mert ebbe belevágni nem mert szembeszállni senkivel értem!!!Ekkor rá kellett jönnöm,ő nem táplál olyan mély érzelmeket irántam,mint én iránta!!!De nem adtam fel,harcoltam a családommal,mindenkivel,de hiába...nem lett semmi,legalábbis komolyabb!sírtam,rengeteget szenvedtem,elindultam egy bizonyos úton,amin tudtam nem szabadna de nem bírtam,az égtelen bulizásba menekültem miatta,és soxor megtörtént,hogy miatta nem tudtam magamról!!Szörnyű volt!De hála istennek vannak barátaim akik segítettek ezen túlleni,holott még akkoris kimondhatatlanul szerettem!!
Nem találkoztunk,nem láttam,nem hallottam felőle!!!Így talán könyebb volt.........
Viszont idén nyáron bekövetkezett az,amire végképp nem számítottam!Unokatestvérem(akinek kapcsolata volt Norbival) lányának a ballagása volt!Elmentünk,jó volt a családdal lenni,beszélgetni táncolni...de egyszercsak megjelent ott Ő,unokatestvéremnél,te jó ég,gondoltam mit keres itt!!Mikor elindultam haza kiderült marad nálunk pár napot...ÚJRAKEZDIK???kérdeztem magamtól,de senki nem adott nemleges választ...
tudtam el kell felejtenem,rossz volt látni!De hazamentem,sírtam de próbáltam nem gondolni rá...nemsokkal később hírt halottam róla,mégpedig azt hogy még most is ottvan,és úgy néz ki ott is marad...odaköltözik!!!Nehezen,de a barátaim segítségével túltettem magam ezen,szerettem,tudtam nagyon szeretem,de nem szabad,nem kell,hiszen csak rossz sülhet ki ebből!!!!!
Körülbelü 2 hónappal ezelőtt megtudtam,ott van,ott van az unoatestvéremmel aki gyermeket vár tőle........
Hiába tagadtam mindenkine,magamnak,h szeretem,ekkor tudtam nem bírom...nem mondtam el senkinek,mennyire rossz is nekem...
Nem tudom ma mi van velük,lesz-e gyerek,vagy talán visszajön...????
De azt tudom,ha visszajön erősnek kell lennem és szükségem lesz a barátaimra,nagyon nagay szükségem,hogy tudjak nemet mondani olyasvalakinek akit soha nem felejtek el...ÖRÖKKÉ SZERETNI FOGOM!!!!
...