A kisfiú

- ajánlással dbnightnak -

Az étterem előtt egy szőke, tüneményes, ám borzasztóan maszatos arcú kisfiú ücsörgött. Kopott kis kabátkájába törölte kezét, a másikban egy hatalmas szelet zsíros kenyeret szorongatott. Jóízűen falatozta a kenyeret, időnként besandított az étterembe, vágyakozva, szinte álmodozva. Milyen jó lenne, ha egyszer ő ide bemehetne. Elegánsan, szép új öltönyben, és akkor minden pincér őt ugrálná körbe, mindenki az ő gondolatát lesné. Rendelne akkor minden finomat: kaviárt, lazacot és libamájat is. Mellé megkóstolhatná az összes édességet, ami csak van az étlapon. Végül a legjobb minőségű pezsgővel koronázná meg a vacsorát. Szemei csillantak a gondolatra, aztán fénye gyorsan ki is aludt, amikor belegondolt, mindez álom csupán. Nagyot sóhajtva egy újabb harapás a kenyérbe és könnyek közepette csukódnak le azok a szép kék, gyermeki szemek.

…

Sok-sok év telt el a zsíros kenyeret evő kisfiú óta. Azóta sokat látott az étterem, sok-sok vendég fordult meg benne és mennyi változáson ment át a világ azóta. Most azonban, ezen a szép nyári délutánon is ott ücsörgött egy maszatos arcú szőke kisfiú. Fehér pólója csupa kosz volt, mégis talán két ragyogó szeme tompítani tudta szegényes külsejét. Az étterem előtt egy hatalmas, elegáns, fekete autó állt meg. Egy tisztesen ősz halántékú úr lépett ki rajta, elegáns, jó minőségű öltönyben. Minden tökéletes volt rajta. Megigazította öltönykabátját és büszke mozdulatokkal indult be az étterem ragyogó belseje felé. Már éppen lépne be, sőt már félig bent van az étteremben, mikor tekintete lesiklik az ajtó szegletében ücsörgő kisfiúra. Ahogy az étterembe halad befelé, folyamatosan hátra-hátrapillant rá.

Természetesen előre foglalt asztal várja az idős urat, ami mellé le is ül, ám egy gondolat nem hagyja őt nyugodni, a kis szőke fiú látványa az ajtóban. Magához inti a pincért és valamit suttog a fülébe. A pincér bólint, és néhány perc elteltével már jön befelé, maga mellett karolva a maszatos kisfiút, ki olyan nagyon szorongatja kezében a félig megevett zsíroskenyeret. Az étterem vendégei furcsa pillantásokkal méregetik a riadt tekintetű kisfiút. Egyedül a tiszetesen ősz úr mosolyog felé, az elegáns öltönyében. A pincér megáll az asztalnál és a székre mutat. A kisfiú alig mer leülni. Milyen különös látvány ő ebben az elegáns étteremben. Pedig mennyiszer álmodozott róla, hogy egyszer majd megnézheti belülről is…és most itt volt. Alig merte elhinni. Csillogó tekintettel nézett szét és még akkor is alig mert hinni a szemének, mikor a finomabbnál finomabb ételeket kezdték elé kihordani. Az ősz úr intett, hogy minden finomság az övé, cserébe a zsíroskenyeret kéri. A kisfiú eleinte csodálkozott, majd a kenyeret a férfi felé nyújtotta. Az úriember elvette és jóízűen beleharapott.
- Még mindig olyan az íze, mint egykor….. - gondolta, és eszébe jutott az a maszatos képű szőke kisfiú, akinek egyszer az volt az álma, hogy itt lehessen az étteremben. És aki nem felejtette el, milyen íze van a zsíroskenyérnek.