A Kardok Háborúja - Az Erők Csatája

Nem messze előtte a síkságon kavargó embertömeg látszik. Kardok villanása, páncélok csillogása, rohamok látványa, csatakiáltások. Forchalad hátranéz. Mögötte száz páncélos lovas áll, teljes fegyverzetben, rohamra készen. Oldalra néz. Mellette áll hét bajtársa. A Hét Lovag, a Rendek vezetői. Újra előre néz. A csata rosszul áll. Ide látszik, hogy a múmakok, trollok, és orkok egyesült támadásának a törpök és emberek csoportja már nem tud sokáig ellenállni.

Hősünk riadtan pillant fel merengéséből. Fülében halk zeneszót hall. Egy zongorán játszanak lassú futamokat, majd egy gitár kapcsolódik be. Hirtelen dobok zaját hallja, a harsonák érces hangja késként szeli át a levegőt, és a cintányér összecsapódásával új dallam kezdődik.
Azon kapja magát, hogy kivont karddal vágtat emberei élén, és pillanatokon belül elérik az ellenséges sereg sorait. Az első sorokat szinte legázolja a száguldó vasfal, és az ékbe fejlődő lovasok lassan felszabadítják az eddig harcolókat. Ez volt a Hétszáz Lovag rohama. Kürt harsan, és valamivel lassabban indul meg egy másik sereg. Ez sokkal több katonából áll, és végleg sikeressé teszi a rohamot. A friss katonák segítségével a Fehér Sereg lassan visszaszorítja a támadókat.

A lovasok is előrébb törnek, ám heten mindenkinél előrébb járnak. Kardjuk egyet jelent a halállal, és úgy tűnik, legyőzhetetlenek. Van is ebben igazság. A hét lovagot Ilúvatar dallama segíti, és ezáltal előre megérzik az ellenség csapásait. Nem csak hagyományosan karddal, de varázslattal is dolgoznak. Fegyverükből különböző színű fénysugarak törnek elő, és egyszerre több ellenséges orkkal is végeznek. A harc hevében hirtelen hasít beléjük a felismerés: az isteni dallamban hibák vannak. Úgy tűnik, valaki befolyásolja azt, és így próbálja legyőzni őket.

A lovagok tovább haladnak előre, de végül egy csoportba kényszerülnek. Kis kört alkotva folyamatosan harcolnak, és egyre több hulla fekszik körülöttük. Hirtelen hét tüzes lángnyelv csap ki a földből. A dallam hirtelen megáll, majd egy szempillantás múlva újraindul, de ezúttal sokkal hevesebben. A lovagok hirtelen balrogokkal találják szembe magukat. A sötétség erőinek eddigi legerősebb harcosai félelmetesen tornyosulnak a lovagok fölé.
Lángoló ostoraikkal egyszerre csapnak hőseink felé, de ők állják a támadást. A szörnyek most lángoló kardjaikkal szállnak harcba. Kardjuk suhintásával elképesztő erejű lángörvényeket indítanak el, melyeket a lovagok egyszerre hárítanak. Újabb lángörvények, újabb hárítás. Harmadszorra a lovagok már nem csak szimplán hárítanak, hanem támadnak is. A kardjaikból kitörő fénysugarak elérik a balrogokat, és ezüstös derengésbe vonják őket. Rawion ellenfelét egyszerre vízár lepi el, és hatalmas robbanás kísértében adja meg magát a túlvilágnak. Dolostion párját kőtömbök veszik körbe, és összenyomják. Forchalad az északi fény erejével darabokra szaggatja áldozatát. Glanthor fénysugara egy hatalmas sas alakját ölti fel, és így győzedelmeskedik. Angulhír ereje sárkány. Rochíré ló, Irnhíré pedig egy hatalmas pallos alakjában jelenik meg, és arat győzelmet.

Látván hatalmas társaik elestét, az orkok dühöngve vetik rá magukat a lovagokra, akik szilárdan kitartanak. Paták dobogása hallik, és harminc lovas felmentő támadása kimenekíti a lovagokat szorult helyzetükből. Kissé fáradtan, de a lovagok tovább harcolnak, és tizedelik az ellenséget. Ekkor jön el az, amitől mindenki rettegett.

Fülsértő vijjogás kísértében kilenc hatalmas fekete szárnyas tűnik fel. Hát mégis eljöttek! Ők az új nazgúlok, a Kilenc új rabszolgái. A lovagok egyesült erővel veszik fel ellenük a harcot. Egyszerre kezdenek el kántálni egy ismeretlen nyelven, és körbe állnak egy pont körül. Kardjuk rézsútosan felfelé mutat, és a belőlük kitörő fénysugarak egy pontban egyesülnek. Egy különös lény kezd kibontakozni a fehér fényből. Először az ereiben vágtató eleven Élet lüktetését lehet érezni, majd lassan kibontakozik a teste is. Kissé hosszúkás, és ezüstös derengés alkotja. A lény lábai olyanok, mint a lónak, szárnyai mint a sasmadárnak. A feje hasonlatos egy sárkányéhoz, és szájából különös sugarat lövell. Vízcsóva, melyet a vízsugarak és lángcsóvák spirálisan fognak közre, s magját az eleven kő adja.
Az első támadás ereje rémisztő. Az első nazgúl félelmetes sikolyt hallat, majd visszafordul, és vert kutyaként kotródik el a csatatérről. A lény ugyanígy támadja meg a többi fekete lovast is, de ekkor váratlan esemény történik.

Dobok monoton hangja hallatszik a sötét seregek vonalai mögött, majd a hét lovag előtt álló katonák rémülten nyitnak utat az új ellenségnek. Nagy termetű alak közeledik. Páncélja éjfekete, tekintete, és hangja rémisztő, és szolgái is rémülten futnak előle. Ujján arany gyűrű, tüzes rúnákkal. Egyedül a Hét áll nyugodtan a helyén, és várja a sorsot.
A fekete alak a derengő lény felé suhant kardjával, s ismeretlen, ijesztő nyelven kezd el kántálni. Ujjait különös, sötét derengés vonja be, és kardjából kicsap egy éjfekete sugár, mely a lovagok által megidézett lény felé tart.

Éppen elérné a lényt, mikor három vakítóan fehér fénycsóva tűnik elő szinte a semmiből, és elhárítja a támadást. Újabb három fénysugár jön, melyek beleolvadnak a lény testébe, mely az eddigieknél is erősebb sugarat küld a sötét harcosra, és szélsebesen feléiramodik.
A fekete lény nyugodtan várja a támadást, és könnyen semlegesíti azt, ám váratlanul éri a közvetlen támadás. Egy pillanatig úgy tűnik, a fehér fény eltapossa a sötétséget, de végül az önfeláldozó lény szertefoszlik.
A lovagokból egyszerre szakad fel a rémült kiáltás: Szauron! A fekete alak hátborzongatóan felkacag, majd egyetlen intésével hátraröpíti a lovagokat. Elindul feléjük, de a szerencse kereke ismét fordulni látszik.

Földöntúli ének társul az isteni dallamhoz, mely most felerősödve hallatszik a Fehér Sereg katonáinak fejében. Három fénygolyó közeledik nyugat felől, melyekből lassan három vágtató alak bontakozik ki. Az őrülten vágtázó lovasok hirtelen elrugaszkodnak a nyeregtől, és míg a lovak lefékeznek, addig ők már szemtől szembe állnak a Sötét Mágussal.
Mintha egy hatalmas dallamot komponálnának, kardjukkal, és botjaikkal fura kézmozdulatokat végeznek. Egész testükből vakító fénysugarak jönnek elő, és egy pontban egyesülnek, és lassan alakot öltenek. Egy hatalmas örvény bontakozik ki előttük, mely elnyeli Szauront. Mindenki lenyűgözve bámulja a Mágusok Csatáját.

A fekete harcos se rest, elkezdi a maga igéjét, és hamar szétoszlatja a fojtogató gyűrűt. Gonoszul vigyorog, miközben megidéz egy váltott fekete sárkányt. Ez a fertelmes teremtmény gazdájának egyetlen intésére elindul a Három felé, és egész testével elfedi őket.
Rémült kiáltás szakad fel a fehér seregből, ahogy a Három szinte teljesen eltűnik. Ezzel egyidőben félelmetes támadás indul meg ellenük. Orkok ezrei, trollok szakaszai, és haradi lovasok hadtestei lendülnek egyszerre támadásba. A reményvesztett seregek csak keservesen tudják megállítani őket, de kitartásuk lassan csökkenni látszik. A Hét is hiába hadakozik vitézül, a túlerő elnyomja őket.

Már lassan minden remény a múlté, mikor a fekete sárkányszellem testét fehér fénysugár döfi át, és fülsértő vijjogás kíséretében szertefoszlik. A Három Mágus újra ott áll délcegen, és ismét szembeszállnak a gonosszal.
Narhír megidézi az Olthatatlan Láng fehér tüzét, Nenhír pdig az eleven, élő vizet csalogatja fel Arda gyökereiből. Ekkor Sulhír kardjával és botjával rámutat a két jelenésre, és elkezdi közelebb hozni őket egymáshoz. A tűz és víz lassan spirális táncba kezd, és egy hatalmas örvényt hoznak létre, mely támadásba lendül. Elindul a gonosz felé, és újból elnyeli azt, de ezúttal hosszabb ideig képes őt korlátozni, lévén, hogy nagyobb erőknek engedelmeskedik. Ennek ellenére a Sötét Úr ismét elhárítja a támadást…
Dühödt tűz ég a Három szemében, és mielőtt mégy Szauron támadhatna, elkezdik az újabb varázsigét. Ezúttal a Hét is csatlakozik hozzájuk. Az eleven föld, az eleven Élet, a folyók és tengerek vize, az olthatatlan láng, az ég madarai, a szárazföld állatai, a csillagok fényei, a pusztító szél, és a mitológiai állatok ereje egyesül, és egyetlen vakító fénysugárként éri el a gonosz szolgáját. Amint a fény ereje csökken, látni lehet egy rémült alakot, aki egyre kisebb lesz, és végül szertefoszlik.

Az ellenséges sereg dühöngve támad, és már csak a halált akarja. Háromszáz troll egyesül ötven haradi múmakkal, és ezerötszáz lovassal. Emellett ott van az orkok három légiója, mintegy ötezer harcos. Ez az erő támad északon és délen, valamint középen megindul a váltott farkasok rohama, és az együttes támadás visszavonulásra készteti a Fehér Sereget. Váltakozó sikerrel folyik a harc. Néha sikerül egy kicsit visszaszorítani az ellenséget, de ezek csak helyi sikerek. Végeredményben az egész sereg harcolva hátrál.

A háttérben már készülődik az ellencsapás. Ötezer rohani lovas, kiegészülve Rochír és Angulhír embereivel támadást indít, és legázolja az első sorokat. Eztán jön még ezer arnori, és ezerötszáz gondori lovas, és kétezer rhovanioni íjász. A harcoló katonák kicsit fellélegeznek, de a királyok haditanácsot tartanak a Hét és a Három részvételével.
- Itt járunk hát. A seregeink egyesült ereje is kevés ahhoz, hogy feltartóztassuk Morgoth erőit. Nem tehetünk mást, visszavonulunk. Arnort védi a Köd-hegység, Gondort és Rohant pedig az Anduin.
- És mi lesz az én országommal, Rhovanionnal??? Én nem hagyhatom el atyáim királyságát. Védekeznem kell, de hogyan. Megaztán, ott van Gunaband hegye. A hírek szerint az ottani orkok is támadni készülnek. Mória nem állhat ellen sokáig. Ha az utolsó erődök is elesnek a hegyek között, akkor elfelejthetjük Arnort és Rohant is. Ha Szauron is itt van, akkor az azt jelenti, hogy hamarosan megkezdik Barad-dúr újjáépítését. Hiába zárták le régebben a Morgul-hágót, Mordor két agyarát újra fel lehet építeni, és ott nem állomásozik most katonaság. A Núrnen tó mellett élők nem tudják megállítani az ellenséget. A visszavonulás nem járható út, mert bekerítenek, és a síkon legyilkolnak mindenkit!!!
- Mégis mit javasolsz? Hagynád, hogy minden katona itt haljon meg, távol hazájától, otthonától?
- Azt mondom, hogy ez egy ördögi kör. Ha maradunk, lassan legyőznek minket. Ha visszavonulunk, akkor a saját országunkat is nagy veszélybe sodorjuk.
- Talán van egy megoldás. Egy új egyesített varázslattal fel tudjuk tartani egy ideig az ellenséget. A seregek nem maradhatnak itt. Vissza kell vonulni, mert az országok védelme fontosabb. Tavasz van. A terményeket még be kell takarítani, és idő kell hogy felkészítsük erődjeinket. Tudunk nyerni nektek egy kis időt, de szükség van egy utolsó rohamra. Mit válaszoltok?
- Járható útnak tűnik. Egy nem túl nagy lovascsapat fedezésével meg lehet oldani. Ha sikerül, a többi sereg elindulhat visszafelé, és megmenekülhet. Egyedül Rhovanion a kérdéses terület. Mint mondtam, az Anduin gázlóit meg tudjuk védeni, de erre nincsenek természetes akadályok, csak az erdő. Ott kell legyőzni az üldözőket. Fel kell készülni egy hosszú harcra, melynek a végén mi úgyis csak veszíthetünk. Még ha le is győzzük az ellenséget, sok bátor ember fog még meghalni…

A tanács feloszlott, és megkezdődött a felkészülés a visszavonulásra. A rhovanioni seregek, és a tündék, valamint a Sárkányrend katonái elindultak, hogy a parton várakozó hajókon induljanak vissza.

Megkezdődött a roham. Ezerötszáz válogatott lándzsa, és ötszáz harcos a rendek kötelékéből. Elsöprő erejű rohamukkal lélegzetvételnyi szünetet engedtek a visszavonulást megkezdő seregeknek, majd következett a Hét és a Három. Közös varázslattal megidéztek egy újabb lényt, olyat, mint amelyik legyőzte a nazgúlokat, csak ez most sokkal erősebb volt. A lény elindult, és sorban döntötte le az ellenséges hadtesteket. Ez után mindenki más-más varázslatot hozott létre, tovább irtva a gonosz seregét
Miután úgy gondolták, elég lesz, a megmaradt fedező csapattal ők is megkezdték a visszavonulást…