A gyilkosnak két arca van X. rész 46. fejezet

FIGYELEM! A történetben több leszbikus karakter is szerepel (köztük a főszereplő, Johnetta Green is). A történetet át és átszövik a leszbikus szexuális utalások és nem ritkán leszbikus szexjelenetek is előfordulnak. Aki ezt nem tolerálja, azt ezúton kérném meg, hogy itt fejezze be és ne olvassa tovább a történetet.

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara

**************************************************************************



Don Salvatore Romano visszatette a telefonkagylót a helyére. Felsóhajtott, és kipillantott az ablakon, Manhattan felhőkarcoló-erdejét bámulva. Ujjaival mahagóni íróasztalán dobolt, miközben várta annak az embernek a megérkezését, akit magához hivatott az irodájába.
– Minden elmehet a jó büdös francba – morogta a bajsza alatt. – Hogy csúszhatott ez az egész ennyire ki az irányításunk alól?
Az ajtó kinyílt, és egy magas alak lépett be. Don Romano megköszörülte a torkát.
– Vincenzo! Két elvarratlan szálunk lenne, aminek gondját kellene viselni Észak-Karolinában. A dolgok kezdenek a fejünkre nőni, és nem akarom, hogy bármi is elvezessen hozzánk.
A végrehajtó csak állt, és hallgatta a dont. Látta a benne felgyülemlő nyomást. Romano felállt, Vincenzo pedig szinte egy pillanat alatt ott termedt mellette. Segített a törékeny donnak talpra evickélni, és odatámogatta az ablakhoz.
– Ez az egész egy arrogáns alak és az ő bosszúhadjárata miatt történt – pillantott a don a városra. – De ennek itt és most vége.
Vincenzo csendben hallgatta munkaadóját.
– Nem engedem többé, hogy ezek a pongrók az árnyékba szorítsanak. Sokkal inkább én hibáztam, mint ők… Mostantól a kezembe veszem az irányítást. Ez nem történhet meg megint. – Azzal megfordult, és Vincenzo segített neki visszaülni. Amint elhelyezkedett, felpillantott a fölé tornyosul ó alakra. – Menj, Vincenzo, és hozd helyre ezt a borzalmas hibát!
A végrehajtó bólintott, és kilépett az irodából, tudva, mit kell tennie.

***

Karen berohant a kórházba, és azonnal a sürgősségi osztály felé vette az irányt. Amikor odaért, lihegve állt meg az ügyeletes nővér asztala mellett.
– Johnetta Greent már behozták?
– Családtag? – kérdezte a nővér, fel se nézve a papírjaiból.
– Nem. Én…
– Akkor nem adhatok felvilágosítást – szakította félbe a nővér.
Karen minden erejét latba vetette, hogy uralkodjon magán, és ne végja képen a mogorva nővért.
– Tudja, hogy Petrillo nyomozó a kórház területén van-e még? – szűrte a fogai között.
A nővér felnézett a dühös hangra.
– Fogalmam sincs, hölgyem – mondta, ugyanolyan hangon.
Karen felvonta a szemöldökét.
– Nos, gondolja, hogy belefér a sűrű napirendjébe, hogy utánanézzen?
A nővér a szemeit forgatta, és a telefonjáért szólt, hogy a pulthoz hívja Pizót.
– Ha itt van, a maga mögött lévő telefont fogja hívni – köpte, a készülék felé bökve.
– Köszönöm – motyogta Karen, majd gondolatban még hozzátette: „Ribanc”
Azzal odasétált a telefonhoz, ami szinte azonnal megszólalt.
– Pizo? Itt Karen. Hogy van Johnnie?
– Még mindig a műtőben. Hol vagy?
– A sürgősségi osztályon. Egész nap próbáltalak elérni.
– A másodikon vagyok a váróteremben. Gyere fel!
– Pár perc és ott leszek.

***

Karen kilépett a liftből, és azonnal szembetalálta magát Pizóval.
– Hallottál bármit is? Jól lesz? Mi a franc történt? – hadarta egy szuszra.
– Váó! Lassíts! – szorította meg Pizo a nő vállát, hogy lenyugtassa. – Nem hallottam semmit. Még mindig odabent van.
– De mi történt?
Pizo körbe nézett, mert tudta, hogy a többiek a teremben mind őket figyelik.
– Üljünk le valahova, és elmondok mindent! – húzta a nőt egy félreeső sarokba, ahol kényelmesen el tudtak helyezkedni.

***

– Takarodj innen! – ordította Alma. – Nem szülöm meg ezt a gyereket Johnnie nélkül.
– Alma! Meg kell nyugodnia – mondta az orvos megértően. – Nem várhatunk tovább. A gyermeke már úton van.
– Nem tudom végigcsinálni nélküle. Ő is itt akarna lenni – nyöszörögte Alma. A hangja fátyolos lett a fájdalomtól.
Ceecee letörölte az izzadtságot az arcáról és a nyakáról.
– Alma! Nem várhatunk tovább. Tudom, hogy szeretnéd, ha minden tökéletes lenne, de ezek most nem hétköznapi körülmények. Johnnie is meg fogja érteni.
Ekkor kinyílt az ajtó, és Alma gyorsan ülő helyzetbe tornázta magát, hogy lássa, nem a felesége lép-e be. Aztán kiengedett egy elkeseredett sóhajt, amikor megpillantotta az anyját.
– Rosa! Hál’ Istennek, hogy itt vagy – llépett oda hozzá Ceecee, hogy a lányához vezesse az asszonyt. – Alma próbálja visszatartani a szülést, amíg Johnnie nincs itt, és nem tudjuk jobb belátásra bírni. Már Tori ellen is olyan kirohanásokat intézett, hogy elsírta magát. Ki kellett küldenem, hogy Alma ne terrorizálhassa tovább.
Rosa megragadta a lánya kezét, és a füléhez hajolt.
– Mija! Végig kell csinálnod nélküle. Johnnie még a műtőben van. Tudom, hogy ő is itt szeretne lenni veled, de nem teheti… Most pedig, hagyd abba a butáskodást, és szüld meg ezt a gyereket! Johnnie meg fogja érteni.
– De Mami! Szükségem van rá – zihálta Alma a könnyeivel küzdve. – Itt kell lennie, hogy lássa a kicsit, már az első pillanatban.
– És mit akarsz tenni? Keresztbe teszed a lábadat? – mondta Rosa szárazon.
– Ha muszáj lesz, azt teszem – nyögte Alma. – Johnnie! Kérlek! Dios mio!
– Alma! Muszáj elkezdenünk, vagy veszélybe sodorja a gyereket! – kelt ki most már magából az orvos.
– Hallod ezt, Mija? Veszélyeztetnéd a gyerekedet? – szólt rá Rosa, félelemmel teli szemekkel. – Engedd megszületni!
Alma! Kérlek! – könyörgött Ceecee, letörölve egy újabb adag izzadtságot a barátnője homlokáról.
Alma felnyögött.
– Rendben! Rendben. Készen állok.
Az orvos és a nővérek megbizonyosodtak róla, hogy minden készen áll. Ceecee Alma mögé helyezkedett.
– Készen állsz, hogy lásd a kisbabádat?
Alma bólintott. A fájdalom már szinte elviselhetetlen volt.
– Si.
Az orvos leült Alma lábai közé.
– Rendben, hölgyeim! Kezdjünk bele!... A következő görcsnél, Alma, kérem, kezdjen el nyomni!

***

– Friss híreim vannak, Pizo – suttogta Karen. – Rájöttem, kicsoda Danny Scott.
– Nos, beavatsz engem is?
– Danny Scott most használt neve Drew Best.
Pizónak a lélegzete is elakadt.
– Ezt… ezt nem hiszem el. A korábbi társam Danny Scott? De hát minden nap együtt dolgoztam vele. Hogyhogy nem jöttem rá?
– Bizonyítékaim vannak, hogy megzsarolta McFarland bírót, hogy adjon neki új személyazonosságot. Szintén papírjaim vannak az átutalt pénzeiről – nyújtotta át a borítékját Karen, figyelve a férfi hitetlenkedő ábrázatát. – Pizo! Esélytelen volt, hogy felismerd. Új személyazonossága volt. Születési bizonyítvány, társadalombiztosítás, bizonyítványok, minden. Mindenkit átvert.
A férfi felsóhajtott, és átlapozta az iratokat.
– Vajon miért csinálta ezt?
– Azt hiszem, valahogy segíteni akart a nővérén – nézett Pizóra, és látta az arcán a feszültséget. – De a legjobb lesz, ha tőle kérdezzük meg.
– Fel kell hívnom a kapitányt, és elmondani neki ezt – nyúlt a zsebébe a telefonjáért. – Elfelejtettem bekapcsolni, amikor eljöttem a kapitányságról – motyogta. Már épp tárcsázott volna, amikor megjelent az orvos.
Mindketten felálltak.
– Hogy van, doki?
Az orvos először egyikükre, majd másikukra nézett.
– El tudtuk távolítani a golyót, anélkül, hogy károsodást okoztunk volna az idegekben. Miss Greennek nagy szerencséje volt, hogy a golyó nem hatolt néhány centivel mélyebbre. Akkor amputálni kellett volna a karját. Némi fizikoterápiával teljesen rendbejön majd. Most már jól van, és átszállították egy külön szobába.
– Köszönjük, doki! – szorította meg Pizo az orvos kezét. – Ezek nagyszerű hírek. Most át kell mennem a szülészerte, hogy tudassam a feleségével.
– Alma most szül? – nézett rá Karen meglepetten. – Nem korai ez még?
– Megindult a magzatvíze, amikor tudomást szerzett Johnnie sérüléséről – mondta Pizo, és máris húzni kezdte maga után a nőt. – El kell mondanunk neki, hogy J jól van.

***

Jonas Peters az esti futását végezte a Wrightsville Beach mentén, amikor észrevette, hogy egy kocsi követi, ami lassan gördült utána a közeli úton. Bekocogott egy parkos területre, remélve, hogy lerázhatja, bárki is lohol a nyakában. Hátra pillantott, de már nem látta a kocsit. Elmosolyodott, nyugtázva, hogy biztos csak rémeket látott, és tovább kocogott. „Ha azt a Green nőt fel is mentették, előbb-utóbb biztos megtalálják a valódi gyilkost” – rázta meg a fejét. – „El kell tünnöm innen. Talán kiruccanhatnék a Kajmán-szigetekre.”
Már épp megnyugodott volna, amikor a fekete kocsi, ami az imént követte, elégördült az úton. Gyorsan sarkon fordult, és a kocsija felé indult, remélve, eléri, mielőtt utolérnék.
Olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, de a lába beleakadt egy gyökérbe, és orra bukott, kificamítva a bokáját. Ülő pózba tornászta magát, és próbálta felmérni a sérülést.
– A fenébe is! – nyögte, megszorongatva a bokáját. Észre sem vette a melákot, aki mögé lépett. Azonnal meghalt, ahogy a jégtörő csákány egy jól kimért ütéssel behatolt a koponyájába.

***

Pizónak egy csapásra felgyorsult a szívverése, amikor megpillantotta a szülészet várójában ücsörgő Ceecee-t és Torit. Lassított a léptein, hogy Karen is utolérhesse.
– alma jól van? És a gyerek? Valami baj történt? – hebegte.
– Nyugi, Pizo! Még a végén gutaütést kapsz – mosolygott Ceecee. – Alma és a kicsi is jól vannak. Kislányuk született.
– Hál’ Istennek, hogy mindketten jól vannak! – sóhajtott Pizo. – Hol van a baba?
– A koraszülött osztályon – válaszolta Tori. – De nem hiszem, hogy sokáig lesz ott.
– Miért? – vonta fel a szemöldökét Karen.
– Így is három kilóval született – jött a válasz. – Már attól is megborzongok, ha belegondolok, mekkora lett volna kilenc hónap után.
– Van hír Johnnie-ról? – érdeklődött Ceecee.
– Igen. Minden rendben lesz. A dokik kiszedték belőle a golyót. Semmi maradandó.
– Hál’ Istennek! – sóhajtott Tori.
Pizo megszorította a kezében tartott borítékot.
– Vissza kell mennem a kapitányságra. Elmondanátok Almának a híreket helyettem?
Tori elmosolyodott, és megveregette a férfi vállát.
– Természetesen. Örülni fog neki.

***

Tori és Ceecee bementek Alma szobájába, mosolyogva figyelve fáradt barátjukat. Az újdonsült anya kinyitotta a szemét, és rájuk tekintett.
– Hello, srácok! – mosolyodott el.
A két látogattó közelebb lépett, és megfogta Alma egy-egy kezét.
– Hogy érzed magad, mami? – kérdezte Tori.
– Mint a mosott szar – érkezett a válasz. – Meglep, hogy egyáltalán hajlandó vagy beszélni velem, azok után, amiket a fejedhez vágtam.
Tori elpirult.
– Semmi olyan, amit ne hallottam volna már. Ceecee mindennek elhordott, amikor a fiúkat vártuk.
Alma elmosolyodott, megnyugodva, hogy a barátja nem neheztel rá.
– Láttátok már a kicsit?
Ceecee arcán széles mosoly terült szét.
– Naná. Gyönyörű.
– Egyszer még igazi szívtipró lesz – nevetett Tori.
– Jól van? – nézett rá Alma. – Nincs vele semmi probléma?
– Szerintem jól lesz, Alma. Próbálj meg nem aggódni! – simogatta meg a barátnője kezét Ceecee.
Alma megpróbálta ülő helyzetbe tornászni magát.
– És Johnnie?
– Ő is jól lesz – bólintott Tori, visszasegítve a nőt fekvő helyzetbe. – Szólnak, amint magához tér.
Alma megkönnyebbülten felsóhajtott.
– Remélem, nem fog haragudni rám.
– Alma! Emiatt ne fájjon a fejed! – ráncolta a szemöldökét Ceecee. – Meg fogja érteni.

***

A nap fényesen sütött le a folyópartra, ahol Johnnie üldögélt. Köveket dobált a vízbe, miközben Phillipet bámulta egy kislánnyal játszadozni a fűben. Felfigyelt rá, mennyire hasonlít egymásra a két gyerek. A togyogó kisgyerek csak nehezen tartott lépést a nála idősebb fiúval, olyan gyorsan szedve pufi lábait, ahogy csak tudta. Mindketten harsányan kacagtak. Johnnie elmosolyodott, és felzápázkodott, hogy odasétáljon hozzájul.
– Hé, bajnok! Ki a kis barátod? – kérdezte.
– Ő a kishúgom, mama – válaszolta Phillip, megfogva a kislány kezét, és magához húzta. – Szeretem őt, mama.
Johnnie zavarodottan nézett a fiára.
– A húgod?

***

– Ébresztő, Miss Green! – suttogta a nővér Johnnie fülébe, mire a nő felmordult, és elfordult a hangtól. – Nem szeretné látni a kisbabát?
– Babát? Milyen babát? – motyogta Johnnie álmosan.
– A felesége gyönyörű kisbabának adott életet – mosolygott a nővér.
Johnnie feje oda-vissza dülöngélt.
– Nem. Még túl korai.
– De igen. A kisbabája megérkezett, Miss Green.
Johnnie szemei felpattantak.
– Megszületett a kicsi?
A nővér rámosolygott.
– Igen, hölgyem. Úgy van.
– Oda kell mennem Almához. Jól van? Még nem jött el az ideje. Biztos venne? – sorolta a kérdéseket.
– Nyugalom! – tolta vissza őt a nővér gyengéden. – Meg kell várnunk a vizsgálati eredményeket, aztán mehet, és meglátogathatja a feleségét és a kisbabáját.

***

Dr. Wilson az egyik vizsgáló szobában ült Tracy-vel, amíg Mark odakint várakozott, az egyik irányba leárnyékolt ablakon keresztül figyelve őket.
– Tracy! Szerintem jó lenne, ha beszélne Markkal – tanácsolta Dr. Wilson.
– Nincs semmi mondanivalóm. Mindent tönkretettem – mondta Tracy halkan, elmorzsolva egy könycseppet. – Nem akarom, hogy Isten tudja mennyi időt töltsön azzal, hogy rám vár, amíg ismét normális életet élhetek.
Dr. Wilson az asztalra fektette a kezeit.
– Nem gondolja, hogy ezt neki kellene eldöntenie?
Tracy szárazon felnevetett.
– Ki akarna együtt élni egy érzelmi csődtömeggel?
– Maga nem egy érzelmi csődtömeg, Tracy. Magának problémái vannak, amiket kezelni kell… Az, ha magát hibáztatja, nem segít. Csak adjon egy újabb esélyt magának!
– Nem érti? – köpte Tracy. – Sosem fogok megszabadulni tőle. Ő mindig itt lesz. Nem tehetem ki Markot ennek. Ez az állat megerőszakolta őt, és az én testemet használta erre – temette a kezei közé az arcát, és sírva fakadt.
Dr. Wilson felállt, és odalépett hozzá, gyengéden a férfi vállára helyezve a kezét.
– Tudom, hogy nem ért el sikereket az eddigi terápiái során, de biztos vagyok benne, hogy képes rendbehozni az életét.

***

Mark tehetetlenül figyelte zokogó szerelmét. Rettegett, hogy Tracy elküldi őt, és kilép az életéből. „Nem tudnám ezt elviselni, Tracy. Nem mehetsz el csak így” – mondta némán. Aztán vett egy nagy levegőt, és benyitott. Dr. Wilson és Tracy rá emelték a tekintetüket.
– Bejöhetek? – kérdezte Mark zavartan.
– Mit mond, Tracy? – fordult a páciense felé a pszichológus.
– Mit akarsz, Mark?
– Segíteni.
– Nem tehetsz semmit – fordult el Tracy.
– Tracy! Azt hiszed, csak így eldobhatsz magadtól? – förmedt rá Mark. – Tényleg azt hiszed, hogy megteheted ezt velem?
– Nincs választásod – sütötte le a szemét Tracy. – Nem kockáztathatom meg, hogy melletted legyek, nem érted?
Mark élete szerelme elé térdelt.
– Dr. Wilson úgy gondolja, ő tud segíteni rajtad. Kérlek, ne add fel! Tedd meg magadért! Tedd meg értünk!
– Mark! Az az állat megerőszakolt téged! – üvöltötte Tracy. – Csak Isten tudja, mi mást tenne még. Nem vállalhatom a kockázatot. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy megkockáztassam.
– Nos, ha szeretsz, akkor engeded, hogy Dr. Wilson segítsen. Engeded, hogy én segítsek… Kérlek, Tracy!
Tracy azokba a szemekbe nézett, amik épp úgy könnyben úsztak, mint az övéi. Habozva nyúlt felé, és kitörölte a könnyeket Mark szeméből.
– Rendben – fordult Dr. Wilson felé. – Oké, doki. Mit kell tennünk?
Dr. Wilson elmosolyodott.
– Van egy klinika Chapel Hillbe, ahova elmehetnénk. Én elintézek mindent – állt fel, hogy távozzon, de Tracy megállította. – Mi az, Tracy?
– Ön is velem jön?
– Igen. Elintézem, hogy az éjszakát már ott tölthesse, és holnap én is oda megyek. Csak még el kell intéznem pár dolgot.
– Gondolja, hogy azok után, ami a bíróságon történt, elengednek?
A pszichológus megsimogatta a férfi kezét.
– A körülményeket tekintetbe véve, nem hiszem, hogy baj lesz. – Dr. Wilson Mark felé fordult. – Jöjjön velem, Mark! Szeretném, ha segítene nekem.
A másik férfi bólintott, és felállt. Lepillantott Tracy-ra, aztán megcsókolta a homlokát.
– Hamarosan visszajövök, szerelmem.
Tracy halványan rámosolygott.
– Várni foglak.

***

Pizo és Karen bementek Hill kapitány irodájába a bizonyítékokkal, hogy Drew Best igazából nem más, mint Danny Scott.
– Kapitány! Itt vannak a bizonyítékok, hogy ki is valójában Danny Scott – tette le Pizo az asztalra a borítékot.
– Honnan szerezték ezt az információt? – nézte át az iratokat Hill, és felnyögött, amikor megbillantotta Drew Best nevét.
– Kutatást végeztem, kapitány – számolt be Karen. – Amint látja, McFarland bíró adott neki új személyazonosságot… Minden információ ott van.
A kapitány átlapozta az iratanyagot.
– McFarland halott. Hogy jutott ehhez?
– Mrs. McFarland adta meg nekem az információt a férje megállapodásáról Danny-vel – felelte Karen.
Kopogás szakította félbe őket.
– Jöjjön be! – kiáltott ki a kapitány.
Egy fiatal nő lépett be.
– Kapitány! Meghoztam a felvételt, amit kért.
– Köszönöm, Kirby! – mondta Hill, és a lejátszó felé fordult. Megvárta, amíg Kirby távozik, és csak aztán indította el a lejátszást. Azonnal felismerték Ballantine gyilkosának a hangját.
– Maga… maga is hallotta? – dadogta Pizo. – Ez Drew Best volt.
– Úgy érti, Danny Scott? – vette fel a telefont a kapitány. – Itt Hill kapitány. Küldjenek egy járőrkocsit Drew Best lakásához, most azonnal! – azzal letette a telefont, és a kabátjáért nyúlt. – Most már le kell zárnunk végre ezt az ügyet.
– Köszönöm a segítséget, Karen – fordult Pizo a nő felé. – Szerintem jobb lenne, ha innentől ránk bíznád. Veszélyes lehet.
– Értem, Pizo – bólintott Karen vonakodva. – Tedd meg, amit tenned kell! Amúgy is meg kell ejtenem pár hívást.

***

Amikor kinyitotta a szemét, Johnnie Glendát és Laurát pillantotta meg maga mellett.
– Hello, Csipkerózsika! – állt fel a székéről Glenda. – Hogy érzed magad?
– Mintha elütött volna egy teherautó – morogta Johnnie. – Mit csináltok itt?
– Ne hülyéskedj már, Johnnie! – kacagott fel Laura szárazon. – Hol máshol lennénk?
– Láttátok már a kislányt? – kérdezte Johnnie.
– Igen. Gyönyörű – válaszolta Laura. – Öv a legszebb fekete haj, amit újszülöttön eddig láttam.
Johnnie szélesen elmosolyodott.
– És Alma hogy van?
– Jól viselte – válaszolta Glenda. – Úgy hallottam, nehéz volt rávenni a szülésre nélküled.
– Bánom, hogy elmulasztottam – szegte le a fejét Johnnie. – Ott szerettem volna lenni.
– Nos, nem változtatott volna sokmindenen. Koraszülés volt, és te a műtőben voltál – fogta meg Laura a barátja kezét. – Ne bánd! Csak légy hálás, hogy mindketten jól vannak!
Johnnie letörölt egy könnycseppet az arcáról.
– Hálás vagyok, Laura – mosolygott. – Most pedig, meg kell várnom, hogy a doki zöldutat adjon, és elmehessek meglátogatni a családomat… Hallottatok valamit Tracy-ről?
– Chapel Hillbe megy kezelésre – mondta Glenda. – Mike segít Marknak csomagolni.
– Remélem, rendbe tudja hozni az életét – tette hozzá Laura.
Johnnie felsóhajtott.
– Ahogy én is.

***

Danny Scott az asztalánál ült, és egy levelet írt. Belekortyolt a vhiskyébe, majd visszatette a poharat az asztalra. Hallotta, ahogy belökik az ajtót.
– Tudom, miért vagy itt – ivott bele ismét az italába. – Csak egy dolgot kérek. Tudasd Mr. Romanoval, hogy sajnálom, hogy hibáztam! A nővérem nem tud semmiről… Nem tud semmit az egyességünkről Ballantine-nal, és a részvételemről a halálában. Kérd meg a dont, hogy hagyja őt élni! – Azzal hátra dőlt, felvette a nővére képét az asztalról, és a mellkasára szorította. – Gond nélkül megöltem Ballantine-t, ahogy Don Romano parancsolta, szóval, tegyen meg nekem annyit, hogy megkíméli a nővéremet! – Azzal lecsukta a szemeit, és várta a véget. Az utolsó dolog, amit életében hallott, egy kar lendülése volt.

***

Hill kapitány és Pizo egy csapat járőrkocsit talált Drew háza előtt.
– Mi folyik itt? – nyögte a kapitány, miközben Pizo társaságában belépett a házva. Az egyik tiszt odalépett, hogy tájékoztassa őket.
Pizo belépett, és átsétált a gondosan berendezett házon. Megpillantotta volt társát kiterülve az asztalon. Sajnálta a pórul járt fiatalembert, és mindent, amin a nővérével keresztül kellett mennie. Egy másik nyomozó épp betette a vértől mocskos levélpapírt egy tárolószatyorba. Pizo odalépett, és elvette tőle.

„Kedves Nette,

Sajnálom, hogy ekkora bajba kevertelek. Azt kívánom, bárcsak beszélhettem volna veled, amikor meg kellett ölnöd apár. Ha eléggé férfi lettem volna, hogy kiálljak ellene, te most nem lennél börtönben. Sajnálom, hogy hasznavehetetlen voltam, és sajnálom, hogy anya hazudott, és bajba kevert. Csak rontottam a helyzeten, amikor megkértelek, hogy ijessz rá Mary-re, hogy ne tanúskodjon Green ügyében. Az a rohadt Jonas Peters vett rá. Fogalmam se volt, hogy meg akar majd ölni. Én mindent csak elszúrok. Kérlek, bocsáss meg!

Nette! Szeretnék elbúcsúzni. Tudom, azt mondtad, sosem akarsz újra látni. Elnézve azt a sok bajt, amit okoztam neked, nem hibáztatlak. Csak remélni tudom, hogy egyszer megtalálod a szívedben a békét. Az én időm viszont lejárt.”

Pizo frusztráltan meresztgette a szemét, hogy ki tudja venni a vér által elmaszatolt utolsó sorokat.
– Tudta, hogy meg fog halni – nézett a kapitányra. – Ez egy rajtaütés volt, kapitány.
– Tudom, Petrillo – csóválta a fejét a kapitány.

***

A nővér végigtolta Alma tolókocsiját a koraszülött osztály folyosóján, alig pár órával azután, hogy kikönyörögte, láthassa az újszülött lányát. Az anyuka felállt a székéből és odalépett az inkubátorhoz, hogy lenézhessen arra az aprócska gyönyörűségre.
– Nagyon ide akartál jutni, mija – suttogta, a kisbabájában gyönyörködve. Hirtelen melegséget érzett a háta mögött, és megérezte a felesége jelenlétét. Hátradőlt az erős karok ölelésébe.
– Nem tudtad megvárni a mamádat, ugye? – kérdezte Johnnie halkan, figyelve a sötét hajú csöppséget. Megcsókolta Alma halántékát, majd a felesége dereka köré fonta ép karját. – Szép munka volt, kislány.
– Köszönöm, Querida – suttogta Alma. – Meg akartalak várni, de a lányod nem hagyta.
Johnnie halkan kuncogott.
– Tudod már, mi lesz a neve?
Alma összepréselte az ajkait.
– Mindig is tetszett a Nadina név. Mit gondolsz?
– Hmm – morogta Johnnie, majd a lánya fölé hajolt. – Mir gondolsz, Csöppség? – A baba kinyújtóztatta az ujjait, mire Johnnie felnevetett. – Akkor Nadina.
Alma felnézett a feleségére.
– Hogy van a karod?
– Olyan szorosan hozzám kötözték, hogy mozdulni se tudok – zsörtölődött Johnnie.
– Szegény kicsikém!
– Kösz a megértést! – mondta Johnnie szarkasztikusan.
Alma elmosolydott, de aztán elkomorodott az arca.
– Hallottál valamit Tracy-ről?
Johnnie felegyenesedett.
– Laura és Glen nálam járt nemrég.
– Igen. Tudom. Hozzám is benéztek. Elfelejtettem megkérdezni tőlük.
– Tracy Chapel Hillbe megy, hogy rendberakja az életét.
– Jól hangzik – bólintott Alma.
– Sokat szenvedett – értett egyet Johnnie. – De Dr. Wilson segítségével újra a régi lesz.
– Az a nő nagyszerű orvosnak tűnik.
– Igen. És jószívű is – értett egyet Johnnie. Észrevette a felesége elkínzott tekintetét. – Fáradt vagy, kislány?
– Igen. Le kell feküdnöm.
– Nos, akkor gyerünk, Mrs. Green! Hagyjuk Nadinát kicsit pihenni!
Váltottak egy csókot, majd még egy pillantást vetettek a Green-család új tagjára, és visszasétáltak Alma szobájába.

Epilógus
Hat héttel később

Johnnie erősen koncentrálva emelgette a súlyokat a rehabilitációs központban. Izzadtság csurgott végig a testén, ahogy minden izmát megfeszítette. Egy pillanatra megállt, majd felkapta a kulacsát, hogy igyon egy kis vízet.
– Hé, idegen! – lépett oda hozzá Karen.
Johnnie felpillantott rá, és szélesen elmosolyodott.
– Hello, G! Mit keresel itt?
Karen átnyújtott neki egy törülközőt.
– Csak egy fél napra jöttem… Hogy van a kicsi?
– Minden nap egyre nő – válaszolta Johnnie büszkén, letörölve a bőréről az izzadtságot. – Csak aludnia kéne már megtanulni.
Karen felnevetett.
– El tudom képzelni.
– Na és, milyen a munkád?
– Elhalasztották egy időre.
– Miért? – állt fel Johnnie.
– Valami nem hagy nyugodni ennek a Scott nőnek az ügyében.
– Engem se – sóhajtott a másik nő.
– És te, mikor mégy vissza dolgozni, Johnnie?
– Még nem. Remélhetőleg majd jövő héten – vonta össze a szemöldökét Johnnie. – Miért? Mit forgatsz a fejedben?
– Minden követ megmozgatok, hogy bebizonyítsam, Annette Scott ártatlan. De szükségem van a segítségedre.
– Hadd zuhanyozzam le! Aztán megbeszéljük.
– Tudtam, hogy számíthatok rád – mosolygott Karen.

Vége

Ui.: A képen Chiara Baschetti alias Alma Martinez Green.

***********************************************************************

A fordító utószava: Az író úgy fogalmazott a történet végén, hogy tudja, elvarratlan szálakat hagyott hátra, és ezt orvosolni fogja. Én inkább úgy mondanám, megalapozta a folytatást, de akárhogy is vesszük, készen áll az út a harmadik regénynek. Ezt a szerző "Justes Delayed" munkacímmel ígérte 2004 nyarára. Én viszont azóta sem láttam sehol a neten, és ami fórumokat olvastam, ott is azt gyanítják, bár biztos infó nincs, hogy sosem készült el. Ha viszont belefutna valaki valahol, megköszönném, ha elküldené a linket. Azonnal rávetem magam, és fordítom. :)
Addig is viszont, készült egy regény, ami Johnnie kalandjainak fonalát gömbölyíti tovább. (Feltételezhetően a sorozat negyedik eleme lett volna, ha elkészült volna a harmadik, a visszautalásokból kiindulva.) Ez viszont sajnos befejezetlen maradt, és mivel az eddig elkészült 21 fejezet még 2004-2005-ben íródott, azóta pedig semmi hír az íróról, én, személy szerint, kétlem, hogy lesz befejezés. Ezen okból kifolyólag ide nem szeretném feltölteni azt a történetet, akit viszont befejezetlensége ellenére is érdekel, a blogomon olvashatja magyarul Előre a cél felé címen. (Az eredeti cím Fourth and Goal. Ha valaki belebotlana a neten további fejezetekbe, azt is megköszönném, ha tudtomra adná.)
De helyette jelentkezem majd más történetekkel.