Ülök a sötétségben, egy elhagyatott szoba sarkában. Csend van, csak saját mély sóhajaim hallom. Érzem az egy perccel ezelőtt elfújt gyertya illatát. Szinte a tüdőm mélyére beszívom meleg illatát. Hirtelen szemem előtt elvillan egy gyors fénysugár. A villám. Megdörren az ég. Fúj, fúj a szél, süvít.
Hirtelen el kezd könnyezni az ég, és egyre-egyre erősödik sírása. Társaságom az egyetlen kialudt gyertya. Az ablak kitárulkozik. Szinte letépi a függönyt a szél. Testemet már esőcseppek borítják, a függöny is elázott. Fázom, de nem érdekel. Várok. Várok valakire, aki felmelegít. Az én könnyem is elerednek. Félek. Félek a sötétben, a villámtól, az ég hangjától. Reszketek, egyre csak reszketek. Nézem a gyertyát, amit elfújt a szél. Még ezt sem hagyta meg nekem vigaszul. Elfújta a szél a barátaimat, eláztatta őket az eső. Hol vannak? Hiányoznak. Nincs értelme az életemnek a barátaim nélkül. Gondolkodom.
Gondolkodom, mit tehetnék. Sírok és sírok, nézem a vihart, ahogyan dúl-fúl, megrengeti a fákat. Ez nem jó. Nem jó ez így. De mit tehetnék? Kialudt a gyertya s nincs gyufám, amivel újra életre kelthetném. Nincs erőm. Egyszer csak lángra lobban a gyertya. Igen, itt vannak. Itt vannak a barátaim. Könnyeim letörlöm. Nem, nem hagytak itt mégsem. Örülök, hogy mégsem kellett csalódnom bennük. Nevetek a szélen, kacagok az esőn. Nem alszik csak úgy ki a gyertya, nem hagynak csak el úgy a barátaim. Számíthatok rájuk. S a gyertya újra felmelegít.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások