Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
-Kifelé mind a hárman! Gina, rajtad nem igazán lepődök meg. Rajtad sem Larissa. De benned...
*ring* *ring* *ring* majd csönd, mint minden egyes nap. Reggel van, tudod te is mint mindenki,...
kortárs, epika, próza, elbeszélés, novella
Porcelánfehér bőr, sziporkázóan kék szemek. Ez volt az a két fő tulajdonságom, amivel mindig...
Nobvel rövid története.
Friss hozzászólások
eliksz13: Fantasztikusan írod meg kínjai...
2018-09-21 22:45
Gábor Szilágyi: Folytasd!
2018-09-20 10:14
Mordred12: Nagyon tetszik. Bár Julie lehe...
2018-09-19 15:15
annam26: Ez nagyon sötét, bárki is vagy...
2018-09-15 16:51
Revenda: Örülök, hogy tetszik. :)
2018-09-12 21:16
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A fákon lévő szomorú arcok

Egyedül megyek az utcákon és elmerengek az igazságon. Vajon illúzió lenne az egész? Vannak más lények is rajtunk kívül? Ha igen, akkor miért nem látjuk őket? Ez volt abban a pillanatban a legfontosabb célom, amit ki akartam azonnal deríteni. Kis idő után egy erdőrészhez értem. Néhány helyen fapadok és köztük asztal volt, a közepén egy hatalmas nagy kitűnő fa állt. Bentebb tértem és az egyik padra leültem, a fának a törzsét nézegettem, volt benne egy furcsa üreg és egyre mélyebben, hosszabban eltűnődtem benne. Teljesen elbambultam a látványban, az idő megszámolhatatlan, mintha elszívta volna a perceket. Kicsivel miután észbe kaptam a sötét éjszakában, a fa üregében egy fehér, fényszerű női alak állt. Csend volt, a kocsiknak a zajai is szertefoszlottak a közeli útról. 
Ettől a tiszta semmiségtől kezdtem az őrületbe kerülni, mintha a lelkem is elhagyott volna, elhalványul, mint a zajok az útról. Lépteket hallottam, távolról és egyszerre közel is, egyszerre a lelkemben is, aztán fent az égen a csillagok között. Éreztem, ahogy a lábai között megtörik egy-egy faág, és ezek a törések a szívemig hatolnak. Ezektől a fájdalmaktól mozdulni se bírtam, hozzákovácsolódtam a padhoz, és a pad is magához ölelt. Szorított egyre haragosan, erősebben, úgy éreztem a gyűlöletétől felégünk együtt a paddal. Miközben a paddal a lángok között egymást karoltuk, a fényszerű nő előttünk állt, én dermedten néztem rá. Lélekbehasító szemei voltak. Felette a nagy fa lombjai között, a faágakon számtalannyi szomorú arc nézett vissza rám, fent ültek, sírtak és arckifejezésük azt bizonygatták, hogy ha elkap a fehér alak, én is felkerülök hozzájuk. 
Hasonló történetek
2050
Már több mint háromezer éve vége az Istenek Háborújának. Orudzaburt elpusztították és újra megkezdődhetett a béke kora. Az élet virágzott, a kontinensen áldott béke honolt: felvirágzott ismét a kultúra, a művészetek, s a mindent átható mágia ismét új követőket talált.
Amikor már az élet kezdett visszatérni a mindennapi, megszokott medrébe, s a legöregebbek is csak alig-alig mesélgettek arról a háborúról, amit mindenki igyekezett mihamarabb elfelejteni, hirtelen megkezdődött a Káosz...
1783
Papjait a leghűségesebb követői közül választotta ki. Természetfeletti képességekkel ruházta fel őket, inkább mágusoknak lehetett őket nevezni, mint papoknak. Hívei két rendet alakítottak ki a tiszteletére. Az egyik a rend volt a Haron Rendje, aki a természet felett kapott korlátlan hatalmat...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: