A diszkóban

A történet kitaláció! Bármi nemű hasonlóság a valóság, és a leírtak között csupán csak a véletlen műve!

- Basszameg, nem készülök el időben! – Suttogta az üres fürdőszobának Norbi, és felkente az after shavet frissen borotvált arcára. Már csak húsz perc, és lekési a buszt, amivel a szomszédos városba mennek bulizni a haverokkal. Elővette a hajzselés tubust, és egy hosszú csíkot nyomot ki a kezére - pont olyan mint a fogkrém -, jutott eszébe hirtelen, és szétkente a tenyerében, majd rá a hajára.

A tegnap tett látogatás a fodrásznál már éppen időszerű volt, így legalább a bulira is normális kinézettel mehet, a biztos csajozás reményében. Ahogy belőtte a séróját, megállt a tükör előtt, és egy „király vagy” hüvelykujj felmutatásával nyugtázta a fürdőszobai tevékenységeit.
Kirobogott az előszobába, és már húzta is fel a cipőjét, mert csupán tizenöt perc volt hátra.
- Cső anya, mentem! – kiáltotta anyjának, és már át is lépte a küszöböt, így félig hallotta csak a nő szokásos mondanivalójait, hogy vigyázz magadra, meg ne csináld ezt, meg, meg ne verjenek, meg a stb. szöveget. Erőteljes léptekkel indult meg a buszmegálló felé, közben ellenőrizte a bulizáshoz elengedhetetlen kellékeket, mint például a pénztárcájában lévő pénzét, az ugyancsak ott tartott óvszert, a kulcsait, a telefonját, iratait. Szerencsére nem dohányzott, ezért a cigire nem volt gondja, de gyújtót azt hozott magával, hátha kisegíthet vele egy jó csajt, és még talán el is beszélgetnek utána.

Ahogy közeledett a megálló felé, egyre jobban tudatosult benne az íratlan feladat: be kell csajoznia! Igen! Mindenképpen szereznie kell egy lányt, bár ez eddig sosem sikerült ilyen diszkókban, mert valahogy a nők terén nem volt igazán a toppon, mondhatni, ami másnak szokásos volt, az neki álomnak tűnt. De ez most más, érezte.
Néhány perc múlva meg is érkezett a buszmegállóhoz, és észrevette, hogy a haverok is most jönnek.
- Na csá! Á érzem, hogy ma jó estém lesz – nyitotta meg a kommunikációt Zoli, és közben kezetfogtak.
- Ja, én is! Hoztatok elég pénzt? Azért inni kéne ma, de nem olyan lightosan, nem?
- Igaz, de abban a szar diszkóban olyan kurva drága minden, hogy inkább előtte kéne venni valami jó cuccot az egyik boltban, és bemelegíteni – mondta mosolyogva Péter, és erre a szóra meg is érkezett a várva várt busz.
- A múltkor azt mondta Gebec, hogy valami nagy balhé volt, és vagy nyolcan bunyóztak össze, vagy mi? – mondta Zoli.
- Á, faszság – legyintette le Norbi – remélem ma nem lesz semmi! Csajozni készültem nem bunyózni! – És a hátralévő időben tovább beszéltek a nőkről, a zenéről, meg arról, hogy hova kéne menni melózni majd a nyáron.

Szinte észre sem vették, és már bent is voltak a városban, néhány perc múlva meg már ott álltak a Nagybetűs nevezetű diszkó előtt. Tizenegy óra volt éppen. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy mégis vesznek valami italt előre, ezért elmentek egy közeli éjjel-nappaliba, és két üveg baracklikőrrel távoztak.
- Mikor jönnek Gebecék? – Kérdezte Norbi a többieket, és nagyot kortyolt az italból.
- Hát, elvileg Gebec meg a csaja az később jön, gondolom még otthon dugnak egyet, - mosolyodott el Péter - de Sanyi az húsz perc múlva itt lesz. Szerintem várjuk meg, mert nem tudja hol van a Nagybetűs!

Megegyeztek, és leültek egy közeli padra, közben itták a likőrt, szinte megállás nélkül. Sanyi csupán három percet késet, és ahogy üdvözölték egymást beléptek a diszkóba. A jegy árát leihatták, de előbb még körülnéztek, hogy milyen a mai felhozatal. A kidobó pont olyan szúrós szemmel nézett rájuk, mikor elhaladtak előtte, ahogy bárkire szokott.
Láttak néhány szabad csajt, de a legtöbben a barátjukkal táncoltak, így úgy döntöttek, hogy egy kicsit leülnek, míg megjön a kedvük a táncoláshoz, ami még egy pár felest jelentett. Zoli Péterrel elment a pulthoz, Norbi meg Sanyi az előttük elvonuló lányokat figyelte.
- Hallom szakítottál Orsival? Mi történt? Hogy-hogy? – kérdezte Norbi.
- Nem én szakítottam vele, hanem ő velem. Bazd meg! Másfél éve jártunk, pont ma lettünk volna 19 hónaposak.
- Hát de miért lett vége?
- Talált magának egy másik hapsit.
- Ez igen! Bazd meg! Ez jó kibaszás!
- Hát ez van! De érted, nem is az a gáz, hanem az, hogy két hete felhívom, - mert már vagy két napja nem dumáltunk -, hogy mi van vele meg a szokásos, és erre telefonba mondja, hogy bocs, de legyen vége.
- Öcsém – húzta el a száját Norbi, és elgondolkodva meredt maga elé. Néhány másodpercig emésztették az elhangzottakat, majd Sanyi megszólalt.
- De amúgy nagyon szerettem azt a csajt! De komolyan, még lehet, hogy most is bele vagyok esve, de hát talált magának mást. Azóta nem is beszéltem vele. Mikor mondta, hogy vége, akkor két napig úgy be voltam rúgva, hogy a világomat nem tudtam, de komolyan!
- Hát, bazd meg, meg is értem.
- De még most is az bánt, hogy mi a faszért telefonba kellett szakítani? Legalább mondhatta volna, hogy találkozzunk valahol, mert beszélnünk kellene, vagy ilyesmi. A cucca még mindig nálam van, az enyém meg nála, de érted, én nem fogok menni, hogy adja vissza. Nincs kedvem találkozni vele.

Ahogy Sanyi ezeket kimondta, újból töprengő csend telepedett közéjük, csak a tánctérről behallatszó zene dübörgött erőteljesen.
Egyszer csak pohárcsörömpölést hallottak maguk mögül, Norbi szórakozottan hátrafordult, de ekkor egy hatalmas test esett rá, leborítva őt a székéről, keresztül az asztalon. Hangos koppanással találkozott a feje a csempézett padlóval, és egy pillanatra meg is szédült. Ahogy kitisztult a tudata, érezte, hogy a nagydarab test gazdája feltápászkodik róla, és hangos kiabálások hallatszódtak onnan, ahonnan iderepült. Ahogy a srác felpillantott a földről, még éppen láthatta, ahogy a kidobó, és egy óriási, kigyúrt hapsi egymásnak ugranak, mint két felbőszült bika. Sanyi kissé rémülten húzódott el az útjukból, de nem volt elég gyors, és a dulakodások közepette valakit nekilöktek.

Ő szerencsésebb volt, mint Norbi, mert nem terült el, csupán a falnak tántorodott, de aki nekiesett, megfordult, és ökölbe szorított kézzel arcon vágta a meghökkent srácot. Norbi ekkor – kissé meglepődve hirtelen jött bátorságától-, odaugrott, és a nyakánál fogva elrántotta onnan a nála véznább fiút. Az a lendülettől nem tudott védekezni, és pont úgy pördült, hogy arccal Norbert felé fordult, aki egy villámgyors jobbegyenest vitt be az amúgy is részeg balhézónak. A srác egy métert repült hátra, majd kiterült, mint egy zsák.

Sanyi közben feltápászkodott, és hisztérikusan kiabálta, hogy „esz a szemét kiüszösze a fogamah, a kurva annyáh”. Norbi odament, hogy segítsen, de ekkor valaki nagyon erősen fejbevágta hátulról, és ettől elvesztette az eszméletét. Csupán néhány pillanatig nem volt magánál, és mikor kinyitotta a szemeit, Zolit látta, ahogy egy srácot ütlegelt, mint egy hentes, aki húst kloffol, Péter pedig pont kapott egyet a gyomrába. Sanyi szájából tajtékzott a vér, és egy nála nagyobb darab huszonévessel vívott nagyon közeli harcot.


A srác feltornázta magát, és Péter segítségére sietett. Ekkora már a Nagybetűs néhány férfi vendége egymást, vagy őket négyőjüket verte, viszont az egyik sarokban két ittas csaj egymás haját cibálta, hangosan kiabálva. Norbert odaért ahhoz, aki az előbb hasbavágta a haverját, és erőteljesen hátbarúgta. Egy alig hallható roppanást hallott, ahogy a férfi egyik bordája megrepedt, bár később már nem esküdött volna meg rá, hogy valóban hallotta.
Időközben nem figyelte a bal oldalát, és valaki orrba vágta, amitől könny szökött a szemébe, elhomályosítva látását. Érezte, ahogy vér folyik le az arcán, néhol megkerülve, néhol belefolyva a szájába. Maga elé köpött a földre, és egy rúgást kapott valahol a bal lapockája alá, amitől az addigra már felborult asztalnak esett. Valaki elkaphatta a támadóját, mert nem kapott többet, és nagy nehezen feltérdelt, közben szemei kezdtek kitisztulni. Ekkor hangos szirénázás csapta meg a fülét, és ez elmosott mindent az agyából.

Hirtelen felugrott, és átvergődött a verekedők tömegén, közben látta, hogy Zoli egy utolsót ütött valakibe, és ő is kifelé tolakszik, Péter, és Sanyi pólóját pedig már az ajtóban pillantotta meg. Néhány kisebb ütéssel sikerült kivergődnie, pont amikor a sarkon befordult egy villogó rendőrautó. Norbi megindult az ellentétes sarok felé, és közben zihálva vette a levegőt. Úgy tízperces futás után beérte Pétert, és Sanyit, majd egy fél perc múlva már Zoli is ott lihegett a padon, ahova leültek. A srác végignézett magukon, és újból vért köpött a földre.

Péter tűnt a legszerencsésebbnek közülük, hiszen neki csak a szája csattant ki, meg a ruhája szakadt el néhány helyen. Zoli már nem volt ilyen mázlista, neki orrából is és a szájából is folyt a vér, de mindannyiuk közül Sanyi nézett ki a legszörnyűbben. Bal szeme alatt, már veszélyes duzzanat kékült, metszőfogai közül hiányzott az egyik, és a jobb mutatóujja kificamodott, vagy eltört. Norbinak csupán az orra vérzett, és a bordája fájt, de úgy érezte nem túl vészes, viszont még mindig szédelgett a fejét ért ütéstől.
- Bassza meg! Öcsém hát ez kurva jó buli volt, én mondom! Anyám, ha így meglát mégjobban széjjelveri a pofámat. – Mondta Zoltán, és letörölte a vért az álláról.
- Mér veren meg? Nem mi kezdtük, nem? – Válaszolt Péter.
- Nekhek ninc kiüszve a fogaszok, basszászok meg! – Mondta gyászos hangon Sanyi, és egy papirzsebkendőt szorított az innyéhez.
- Mikor jön az első busz?
- Hatkor.

Norbi az órájára nézett. Két óra ötvenhárom perc volt éppen. Belenyomta orrába az ujját, de a vérzés már elállt. A feje viszont egyre jobban kezdett fájni.
- Na mennyünk, mossuk meg valahol magunkat! Még kurva sok időnk van…