Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
alttpg: Ma, a folytatással együtt elol...
2023-01-27 14:02
alttpg: Várom az igazi feleség - megos...
2023-01-27 13:37
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:24
Arcady: Ez elment volna az egykori Gal...
2023-01-27 09:20
Stag&Vixen: Jó volt, várjuk a folytatást ;...
2023-01-27 08:39
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Victoria* adatai

Neve:
Victoria*
E-mail címe:
Nem publikus
Victoria* összes beküldött történetének megtekintése »
Victoria*
Bemutatkozása
Üdv, kedves olvasó! Nagyon remélem, tetszenek a történeteim. Hol a képzelet, hol a tapasztalat diktálja öket, de bízom benne fejlödik az írói vénám, és neked is tetszik majd! :) További jó olvasgatást: Victoria*

www.gportal.hu/hikarin
Írásai 30 696
2321
A férfi fejét levágták. Ami a legjobban szíven szorított, a pecsétgyűrű volt az ujján. Alan… Adelaide mestere… Alig kaptam levegőt. Berohantam a pulthoz és borzalmas látvány tárult elém. Irtózatos bűz szállt a levegőben, az egész termet beborították a holttestek. Átszúrt szívű, levágott fejű, kettészelt, és… megégetett vámpírok...
2656
Három koporsó feküdt egymás mellett. Egy szénfekete, egy hófehér és egy mélybarna.
- A fekete tölgyfa - mutatott rá Gino. - Szállításnál kicsit nehéz ugyan, de vámpírok vagyunk, csak kibírjuk valahogy… Aztán ha utazol és benne fekszel, legalább nem szakad be, ha elejtik - mosolygott kópésan. - A fehér rózsafa - mutatta. - Kellemes anyaga van, olyan természetes, még így, feldolgozott állapotban is. Ha le akarod cserélni a mahagónikoporsód, csak ilyenre cserélnéd szerintem. - nézett...
2305
Bár ne fenyegetne ezzel, de igaza van! Megmentette az életemet, cserébe kérhet, amit akar. Nehéz lesz megtenni, tudom, de ha egyszer szenved… Akkor véget kell vetni a szenvedésnek.
- Még meggondolom, menjünk! - biccentettem az ajtó felé.
Hajnali három körül már kezdtem unni, hogy állandóan "olyan izgi"-nek titulálja a vadászatot. Két áldozaton, százharminckettő "olyan izgi"-n és százhatvannyolc "tök jó"-n túl már kezdett az agyam zsibbadni.
2208
- Mármint… nem úgy értettem. Na, tudod te! - legyintett. Zavarában nem tudott mit csinálni. - Egy ideje figyeltelek. Te mondd, tényleg…? Tényleg... izé… szóval… vámpír vagy? - nézett rám nagyra nyílt barna szemeivel. Haja a szemébe hullott, érett arcvonásai kíváncsivá szelídültek.
- Igen. - válaszoltam röviden, majd ledőltem a kanapéra.
- Hát ez tényleg… fantasztikus.. - nyelt egyet és próbált barátságos mosolyt erőltetni az arcára, több-kevesebb sikerrel. - …tudod…én már elég...
1498
Ha a fának letörik az ága,
Újranő, s lesz újra virága.
Szívedből valaki letört egy darabot,
De látod még a ragyogó napot!...
2861
Mindennek már hat hónapja… Kisírtam a két szemem, nem néztem a tükörbe, nem csináltam semmit, de az ösztöneim elárulták, hogy valami készülődik minden éjszaka. Éreztem a levegőben áramló erőt, éreztem, hogy vámpírok vannak a közelben. Keserű mosolyt ejtettem…Gino mégis összehívta a vámpírokat...
2367
Könny fakadt a szemem sarkában, s éreztem, még szinte meleg a papír a keze nyomától. Valóban kint volt a tetőn, várta a nap első sugarait. Beletekintett a ragyogó vörös napba, teste elzsibbadt, majd apró tűszúrásokat érzett, melyek fél pillanaton belül felerősödtek, őt pedig hamuvá égették. Még érezte, ahogy a tetőről zuhan a semmibe, majd teste elporlik, és volt, nincs fájdalom…
2985
Egy éjjel mesélt is róla. Hűtlen volt hozzá a dőre ifjonc, elítélte és megtagadta, miután kitanította a vámpírlétre. Érzelgősnek tartotta, amiért csak olyan halandók vérét oltotta, akik szerinte rászolgáltak. Eric, a tanítvány nem válogatott: csecsemők, állatok, öregek, asszonyok… neki mind egyre mentek. Táplálékok az életben maradáshoz. Elhagyta mentorát, és azóta az utcákat végiggyilkolta több tucat városban. Megértettem Sebastian célját, és azon voltam, segítsek neki. Elvégre, az én...
3199
- Mit csináltál velem? - kérdeztem ijedten, ám kétségbeesett haraggal.
- Állj fel és megtudod! - szólt, mire én kétkedve bár, de felálltam. - Nézz előre! - parancsolta.
Előre néztem. A kandalló felett széles tükör állt, s benne megláttam saját képmásomat. A bőröm hófehér volt, hajam fényes, szemem tüzes zöld, ajkam rubintpiros. Nyakamon se véraláfutás, se heg, csak a makulátlan fehér bőr, és az alvadt vértől mocskos csipkegallér.
- Igen, vámpír lettél! - szólt mikor ránéztem....
2269
Három év nagyon hosszú idő. Életem legszebb időszaka volt, amit Vele töltöttem. De ha tudom, hogy ilyen fájdalmas véget ér, bele se kezdek. Nagy terveink voltak, még nagyobb álmokkal, az életünket együtt akartuk folytatni, de mindketten rossz lépéseket tettünk, elkerülve a céltól. Én nem foglalkoztam vele eleget, sokat tanultam, többet foglalkoztam a könyvekkel, mint vele, pedig egy ZH sem érhetett volna fel a szerelmével. Ő pedig magányában elment az egyik bárba, ott felszedett egy lányt......