Tom55 beküldött történetei

Óvatosan felemelte a lányt, aztán indulni kezdett a búzás felé, egyenesen az elhagyatott házhoz, ahol őrült tervét végre hajthatja. Lassabban haladt és a szél is fújt, de húsz perc gyaloglás után megérkezett, majd bement az ajtón és a folyosóra kanyarodott. Elhaladtak a pince előtt, azután a két ajtó mellett is, majd egy jobb kanyar után, Erika egyik lábáról leesett a piros tűsarkú cipője. Alex nem törődött vele, vitte tovább foglyát, be a saját szobájába, és az ágyra fektette. Ezután...

Alex nem sokat tétovázott, oda ment hozzájuk, majd Erika karját megragadva fölrántotta az ágyról és a földre lökte. Ez alatt Péter felült, ám pont akkor Alex egy jól irányzott rúgással szétmorzsolta a férfi heréit. A fájdalomtól felordított, oldalt a földre rogyott, testét összehúzva a kíntól, de ez Alexnek nem volt elég, még egyszer belerúgott, ám most a gyomrába.
- Alex ne! – kiáltott Erika, meztelenül a földön ülve...

A sok vérveszteségtől már egyre rosszabbul érezte magát, a pince forogni kezdett körülötte, ám még most is ébren tudott maradni és nem ájult el, de mozdulni sem bírt már. Nem fogta fel, hogy mi történik vele, minden összefolyt számára, a mellette lévő ágy mozdulni látszott, mégis mozdulatlan volt, a lámpa fénye ide-oda cikázott a falon, mégsem mozgott, a hallucinációk teljesen eluralkodtak felette, de azt tisztán látta, hogy a férfi, aki elrabolta őt ott állt előtte, kezében egy fogóval...

Már elvitte a tetemet, de a szag megmaradt és ott bűzölgött a levegőben, amitől a lánynak még jobban hányingere támadt, és nem tudta magában tartani és kiadta. Hosszú sugárban hányta végig a padlót, közben arcára is fröccsent bőven és félig őt is beterítette, majd mikor már nem jött ki belőle több, ereje végleg elhagyta, és a földre fektette fejét, bele a saját hányásába. Ettől még büdösebb lett, de már nem érdekelte, kezdte megszokni az undort és nem vágyott másra, minthogy elmeneküljön...

Ez a történet igen brutális és szadista tetteket tartalmaz, melyek leírása nem azt szolgálja, hogy az ember élvezze ezeket a szörnyű cselekedeteket, hanem, hogy lássa milyen borzalmas dolgokat, tud egy ember csinálni, a másikkal és hogy ilyen dolgok igenis megtörténnek a világon, és nem hunyhatunk szemet fölötte! (az esetek többségében a bűnösöket elkapják és elítélik hosszú börtön évekre vagy életfogytiglanra, de akadnak kivételek) A történetet nem élvezetből írtam, de hangsúlyozni akartam...

Ez alatt a csarnokban Natasha mozdulatlanul lebegett a padló felett, előtte Mary állt és bámulta. Farkas szemet néztek egymással, Natasha szeméből a félelem tükröződött, míg Mary üres tekintetéből semmi, bár egy kis csillogás, mintha arra utalt volna, hogy élvezi a dolgot...

A farkasember vadul kirontott a sötétből és Zsoltra vetette volna magát, ám ő gyorsan reagált és nagy kalapácsával egy óriásit ütött a dög arcára, amitől oldalra esett. Tomi megragadta az időt és ráugrott a lény hátára, majd beleszúrta egyik csavarhúzóját és sövénynyíróját amilyen mélyre csak tudta. Ledobta magáról a vérfarkas és üvöltözni kezdett, azután Zsolt megindult a kalapácsával, de pont akkor, mikor oldalra suhintott egyet a szörnyeteg és eltalálta a gyereket, ki a földre zuhant......

A farkasember felfigyelt a kiabálásokra, de még utoljára megpróbálta elérni Petit, majdnem elkapta a fiú lábát, de csak megkarmolni tudta, ezért elüvöltötte magát a gyerek. Péter kezébe vette utolsó fémrúdját, de azt nem hajította el, azzal böködte volna, ha tovább nyúlkált volna hozzá, de váratlanul nagy lendületet vett és a lény pont arra az ágra ugrott, amelyiken ő állt. A fa viszont nem volt ilyen erős és eltört, két kezét feltartva Peti zuhant lefelé, ugyanúgy ellenfele is, ám egy...

Visszaindult, ám ekkor hírtelen valami elsuhant a feje fölött. Nyakát összehúzva és kezét felrántva dőlt neki a falnak, hogy ne essen rá semmi, de nem esett. A szíve gyorsabban kezdett dobogni és szaporábban vette a levegőt is. Az, ami az előbb átugrott felette, a tetőről jött és a lánytól pár méterrel a hóban ért földet halk huppanással, ám mikor ezt történt a zaj váratlanul megszűnt. A farkasember kaparta a cserepeket, hogy kijöjjön valaki, de nem bízta a véletlenre a dolgot, ezért Franci...

Fájdalma elviselhetetlen volt, de fogait összeszorítva tűrte a kínokat és azon gondolkozott, most mit tegyen. Hason csúszva próbált távolabb jutni a motortól, hisz az a lény biztos ott keresné először. Nem jutott túl messze, mert orrát megcsapta a farkasember bűze, de mire hátra nézett volna, hátára egy láb nehezedett és belenyomta arcát és egész testét a hóba. Nem tudott védekezni, energiája percről percre csökkent, ám hírtelen a fájdalma a tető pontjára érkezett...