Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
MelegPista: Igen, az elvárások már ismerős...
2021-10-20 04:05
blackforrest: A nagy többség:Adonisz és olya...
2021-10-19 13:20
MelegPista: Kár, mert egyrészt úgy nem len...
2021-10-18 16:24
blackforrest: Mert manapság nincs idő semmir...
2021-10-18 13:01
blackforrest: Összekötő kapocs lehet pld a f...
2021-10-18 12:59
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Rozványi Dávid adatai

Neve:
Rozványi Dávid
E-mail címe:
Nem publikus
Rozványi Dávid összes beküldött történetének megtekintése »
Rozványi Dávid
Bemutatkozása
https://www.facebook.com/RozvanyiDavid

http://rozvanyidavid.fw.hu/news.php
Írásai 243 1102
2025
A rémálom, ami körülöttük és a lelkekben zajlott rosszabb volt, mint ami keletről közelgett. Az ország élte tovább mindennapi életét, az üzletek nyitva voltak, a színházak és a mozik gondoskodtak a felhőtlen szórakozásról, a nyilasok még mindig a politikai perifériájára szorultak – és éppen ez volt az abnormális. Mert százezrek tűntek el az országból, s a maradék élethalálharcra készült. Mindenki tudta: a haza sorsa itt fog eldőlni, a Kárpátokban kiépített védvonalakon.
2169
Ha a lakosság tanácstalan volt ezekben a napokban, akkor a honvédség tehetetlen. A Legfőbb Hadúr, Horthy nem adhatott utasításokat, hiszen elvágták a külvilágtól, a miniszterelnöknek, Kállay Miklósnak bujkálnia kellett, a vezérkar egyértelmű utasítások hiányában nem mert lépni. Nagy kérdés, ha ezekben a napokban Horthy a várbéli őrhelyén tartózkodik, másképpen alakult volna-e a magyar történelem?
1851
A negyvennégyes év a viszontlátással kezdődött: István ezrede végre visszatért Kárpátaljára, hogy felkészüljenek a végső összecsapásra. Belakták a védelmi vonalakat, hegyi kiképzést kaptak. A csontvázkatonák, akikből már kifagyott a lélek, most, az otthon levegőjén újra életre keltek. Most már nem a koncot, a megszállt területet kellett védeniük, hanem a szülőföldjüket. A kimenőn néha-néha hazalátogathattak, s egy-egy nap otthon többet ért, mint ezer lelkesítő szózat.
1798
...mindent tudunk, még ha semmivel sem merünk szembenézni. Tudjuk, hogy ez a háború elveszett, de ha Hitler győzne is, akkor sem lenne sokkal jobb a sorsunk. Minket halálra ítéltek. És azzal, hogy fenntartjuk a régi életformánk látszatát, a gazdagság díszleteit, erre mondunk nemet. Hogy ha nem is tudunk változtatni a pusztulásunkon, de elfogadni sem fogjuk soha. Hogy mi sem a szép új európai rendet, sem a keleti despotizmust nem akarjuk, hanem a magunk módján élni. És élveteg mosollyal...
1829
Az embereiről nincsenek adataim, a hadijelentések nem nagyon forszírozták, hogy mekkorák is a veszteségeink. Annyit tudok csak, hogy az ezred maradékai az újjászervezési körletben vannak, hogy hol, az persze hadititok. Valahol Oroszországban. Sokan meghaltak, de szerencsére vannak még túlélők is.
1919
...egymás mellett hullanak el a bajtársak, ragadnak be a fegyverek, fogy ki a lőszer, esnek el az állások, a fagyott élelmezésből néha-néha lehet csak bekapni egy-egy falatot, aludni nem lehet, csak néha egy-egy percre behunyni a szemet és álomtalan feketeségbe zuhanni, amiből vagy van ébredés, vagy nincs. Vagy egy repesz, egy golyó vagy a fagy.
És a fáradt embernek nincsenek kétségei, nincsenek gondolatai, csak az, hogy ölni kell, nem is azért, hogy életben maradjon, hanem azért,...
1776
Hiába olvasta el akárhányszor felesége leveleit, nem tudott válaszolni rájuk. Miről írt volna? A kétségbeejtő hadi helyzetről, amit a tábori cenzorok úgyis kihúztak volna? Arról, hogy ha feláll az esti kártyapartiról és végignéz az asztaltársaságon, nem tudja, másnap kiket talál ott? Hogy ő maga elhatározta, hogy nem tér vissza, mert egy katonatisztnek nem szabad elhagynia őrhelyét, hogy neki nem szabad életben maradnia, ha azok meghalnak, akikért ő a felelős? Hogy már se Istenben, se...
1853
- Köszönöm – majd hozzátette: - Szeretlek – akaratlanul is tegeződve.
A nő a férfi szemébe nézett: - Régen mondta ki ezt a szót... Köszönöm.
- Mert ez a szó olyan, mint a Szent Korona. Mindenki tudja, hogy van, hogy az uralkodik rajtunk, de soha senki sem látja a pár kiválasztotton kívül, hét lakat alatt őrzik a Várhegy gyomrában. Mert ha gyakrabban vennénk elő, közönségessé válna. Az én életemen is az uralkodik, hogy szeretem, de félek, ha gyakran mondanám, elkopna.
-...
2125
A kis népeknek nincs történelmük, csak sorsuk… Ezekben az időkben István gyakran idézgette magában ezt a mondást. Magyarország lépésről lépésre sodródott bele a háborúba. A német haderő bevonulása, magyar városok bombázása*, Teleki öngyilkossága, a nem szeretett, de elfogadott Jugoszláv Királyság felbomlása, amikor a kormány kijelentette, hogy mivel nincs, akivel megkötötték az örök barátsági szerződést, az érvényét veszítette, a magyar ejtőernyősök tragédiája**… Mind-mind nyitánya volt...
1850
A gyerekeik a filmhíradókban csillogó szemekkel nézték, hogy a Luftwaffe gépei hogyan uralják a levegőt, de István csak arra tudott gondolni, hogy a jugoszlávok pár hónapja még Hitler szövetségesei voltak, talán még jobban is, mint a magyarok, most mégis rájuk szabadítják a pusztulást. Vajon, ha Magyarország megpróbálna önállóan cselekedni, kezébe venni a sorsát, nem ugyanez lenne a végzete?