Rozványi Dávid beküldött történetei

- Gondoltuk, ebéd előtt egy kicsit beszélgethetnénk…
- Csak nem engem akartak felszolgálni főfogásként? – kérdezte a csíra. Miért olyan vidám a hangja? Általában félni szoktak, mind a haláltól, mind az átalakítástól. Ez is mutatja, milyen alacsonyabb rendű lények: egyformán félnek attól, hogy nyúlfarknyi létezésük véget ér, de attól is, hogy átlépjenek egy magasabb létezési formába, az örökkévalóságba.
- Tökéletesen látja a kérdést, kisasszony – válaszolta Ud udvariasan. Végtére...

...azt vizsgáltam, hogy milyen módon teremtődtek meg ezek a feltételek. Ugyanis az energia, amit általában állandónak vélünk, valójában, nagyon kis mértékben, de folyamatosan változik. Ezt a változást nem tudjuk megmagyarázni a tudományos világképpel, ami az energiát adottnak és végtelennek tartja. Meggyőződésem, hogy az energia magasabb dimenziókból származik – érvelt a vádlott.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy vannak további, magasabb dimenziók is? A tudósok egyetértenek abban,...

Mesélj, öreg! – bátorítottam, bár szerintem bátorítás és bor nélkül is mesélt volna, látszott rajta, hogy szeret beszélni, de a regéit már az újszülött csecsemők is unják a faluban.
- Nos – törölte meg a száját és köpött egy nagyot illemtudóan - , a falu feletti hegyen lakott egy király, akinek minden gazdagsága megvolt, csak gyermeke nem. Aztán… - merengett el.
- Aztán lett? – rúgtam bele egyet, mert kezdtem türelmetlen lenni.
- Aztán sem. Csak lánya. De az öreg király...

- ...ezek az utolsó percek, amiket a feleségemmel töltöttem. Az utolsó elpazarolt öt perc. A modern kor az elpazarolt időről szól, sohasem használjuk ki azt, amit a szeretteinkkel tölthetnék.
Csak akkor döbbenünk rá, hogy mit veszítettünk, amikor valaki meghal, amikor egy gyermek felnő, vagy elhagy, akiről azt hittük, életünk része.
A nő könnytől csillogó szemmel nézett a férfira:
- Azt hiszem értem, és engedélyezem az utat. Mikor kíván indulni?
- Most azonnal,...

Régebben a faluhoz tartozott, de kilencszázhúszban a határt a falu és a vár között húzták meg. Úgy nőttem fel, hogy egyszer sem láttam, pedig egy órányi gyalogútra sincs, csak a szüleim meséltek róla. Ebbe a várba hívott engem Peti. Megijedtem, de ő nyugtatgatott; ismeri a zsandár nem járta ösvényeket. De én rettegtem, hiszen tudtam, hogy az őrök gondolkodás nélkül lőnek mindenkire, aki a tiltott területre merészkedik...

...Kérem, mi hét dimenzióban vizsgáljuk a bűnre való hajlamot, mindenkit egy körutazásra küldünk a múltban. Napóleon életébe küldjük vissza, hogy a kevélységét megvizsgáljuk. A fösvénységet pénzügyi tanácsadóként teszteljük a huszadik századi Dél-Amerikában. A bujaságra való hajlamot az ezerkilenszázhatvanas évek Amerikájában. Az irigységet valamelyik huszadik századi deportálás kapcsán tapasztalhatják meg ügyfeleink. A torkosságot Lucullus vagy Vitellius lakomáján élhetik át…

- Látja, ez a baj, magukkal élőkkel. Mindig sietnek, mindig keresnek valamit. Pedig, ha nem rohangálnának annyit, hamarabb megtalálnák, amit keresnek. Az igazi halottak bezzeg mások! Ők nyugton várják az idők végezetét.
- Miért? Vannak nem igazai halottak is? – lepődtem meg.
- Persze, az élőhalottak.

6. egyben utolsó fejezet, melyben hősünk meglepő dolgokat tud meg a dúskeblű szösziről

5. Fejezet, melyben a dúskeblű szösziről megtudjuk, hogy egy nemzeti hős

4. Fejezet, melyben a dúskeblű szöszi megismerkedik az atomágyú használatával és hőseink ezt szerencsésen túlélik